Két szív

(by Akane Karamorita & Koji-Kurumi)

5.

Amikor magához tért egy puha ágyban találta magát és friss kenyér illatát érezte. Kinyitotta a szemét és körülnézett… Megijedt, amikor egy fiút látott maga előtt : magas , hosszú fekete haja volt és hasonlított Kougára…

Ööö… hol vagyok? Nem emlékszem hogy kerültem ide- mondta fáradtan Kagome.

A srác felé fordult, majd mosolyogva válaszolt: Á látom jól vagy. Ájultan találtalak az erdőben.

˝Miért érzem úgy, hogy jártam már itt? Ez az egész hasonlít Kaede kunyhójára ˝- gondolta magában  a lány.

Gondolataiból a srác hangja térítette magához : Gondoltam kifáradtál a sok gyaloglástól és az éhségtől elájultál, ezért idehoztalak…. Egyél csak nyugodtan – és a lány felé nyújtotta a finomságokkal teli tálcát.

Kagome erre elpirult : Uram…..

Ugyan ne urazz engem… Ari vagyok – és széles mosolyra húzta a száját – És benned kit tisztelhetek? – kérdezte a lánytól.

Kagome … Tokyoból…- hangzott a gyors válasz két falat kenyér között. A srác szeme elkerekedett a csodálkozástól, majd megkérdezte: Tokyo ?! Az hol van?

A lány szíve egyre hevesebben vert, mikor eszébe jutott, hogy amikor először találkozott Kaede-vel ő is kérdezte. Persze ez a mérhetetlen öröm kiült az arcára is, amit Ari rögtön észrevett, de nem kérdezett semmit.

Kagome már négy éve nem érzett ehhez fogható boldogságot, és egyre gyorsabban habzsolta az ételt, hogy minél hamarabb útnak indulhasson .

Nagyon szépen köszönök mindent! De tovább kell indulnom, meg kell találnom a hazafelé vezető utat – és indulni készült.

Várj ! Ezt vidd magaddal, nehogy megint elájulj ! – és egy csomagot nyújtott feléje, amelybe friss kenyeret csomagolt. Valamint a lány vállára terítette a kapucnis köpenyét, nehogy megfázzon.

Köszönöm ! Nem is tudom, hogy fogom a jóságodat visszafizetni- mondta a lány vörösen.

Sehogy! Csak ha erre jársz ne feledkezz meg rólam és látogass meg- felelte a Ari is olyan vörösen mint a pipacs.

Kagome végül búcsút vett tőle és elhagyta a házat. Amint a kis ösvényen haladt, egy kisegér nézett vele farkasszemet, a lány erre ijedten rázkódott össze…. ˝Jó ég, teljesen elszoktam az ilyesmitől…. Bárcsak itt lenne Inuyasha…

A hold fényesen világított, fátyollal szőtte be az erdőt- gyönyörű volt. A lány egyre jobban elmerült a gondolataiban, amikor furcsa hangokat hallott, és úgy érezte valaki figyeli. ˝ Ki van ott? Azonnal jöjjön elő˝- kiáltotta hirtelen. De semmi nem történt, senki nem jött elő. Pedig az a valami ott volt és nézte őt , teljesen megbabonázta a kő közelsége. A lány csapdában volt…..

6.

A hajnal épp egy domboldalon érte Inuyashát, a felkelő nap első sugarai gyönyörűen megcsillantak ezüst haján, amikor hirtelen megrázkódott. Olyan illat csapta meg az orrát, melyet már 4 éve nem érzett. De igen, semmi kétség nem férhet hozzá, hogy Kagomét érzi. Árkon- bokron- fán átgázolva sietett abba az irányba , amerről a lány illatát sodorta felé a szél.

Közben Kagome feltette a fejére a kapucnit, így csak nehezen lehetett megállapítani, hogy kit rejt a ruhadarab, főleg hátulról. Biztos volt benne, hogy halk kísérteties kacajt hall a háta mögül. Tudta csapdában van. Inuyasha épp akkor ért oda, amikor a démon fejbevágta a lányt egy bottal. De mivel a lány arcát nem láthatta, nem tudta , hogy ki az, akinek a segítségére van. A Tessaiga egyetlen csapásával megsebesítette a támadót, aki persze rögtön elszelelt, de még visszakiáltotta, hogy ennyivel nem ússzák meg.

A hanyou a hátára kapta a félájult lányt, és a kunyhója felé indult. Tudta , sietnie kell, mert a támadó bármikor visszatérhet, hogy elégtételt vegyen a lányon és rajta. Kagome közben teljesen elájult, így a külvilág történéseiből nem sokat érzékelt , az utolsó emlékfoszlánya az volt, hogy valaki a hátára veszi és gyorsan haladnak.

Mivel a nagy sietségben Inuyasha nem láthatta a lány arcát még mindig nem tudta ki az, akivel a kunyhója felé igyekszik. Amint belépett a kunyhójába, óvatosan letette a még mindig ájult lányt az ágyára. Ekkor elkerülhetetlen volt, hogy a kapucni ne csússzon félre… Ezzel akkor még nem törődött  a hanyou, hanem elszaladt keresni valami puhát, amit a lány feje alá tehet kispárnának . Amikor kezében egy pokróccal visszatért és végre a lányra nézett a szíve majd kiugrott a helyéből, és nem hitt a szemének. Amint meglátta az imádott Kagoméje arcát a szeme örömkönnyekkel telt meg…

Folyt köv.