Két szív

(by Akane Karamorita & Koji-Kurumi)

7.

Csak állt az ágy előtt és könnyes szemekkel bámult a lányra. Még mindig nem hitte el… Ugyanolyan gyönyörű volt, mint mindig, ám az arcáról mégis eltűnt az a boldog ragyogás….Óvatosan végigsimította a lány éjfekete haját, amely olyan volt mint a legdrágább selyem, majd a mellére hajtotta a fejét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy még életben van. A parfümje mögött megérezte azt az illatot, amelyet annyira szeretett, amely mindig megbabonázta; olyan volt mint az erdő és vadvirágok illata eső után… Annyira szerette ezt az illatot, hogy apró borzongáshullám futott végig rajta, amely arra késztette, hogy magához szorítsa a lányt. A kívánsága végül valóra vált , visszakapta azt , ami mindennél fontosabb… a szerelmét. Gondolataiból halk, bizonytalan kopogás zökkentette ki. Ezen elcsodálkozott, hiszen senki nem tudta, hogy hol van a kunyhója. Kinyitotta az ajtót és a megszeppent Arit látta a ház előtt egy hatalmas csokor virággal. ˝Ki vagy te?˝- kérdezte Inuyasha a halálra rémült fiútól. ˝Ööö… bocsánat, azt hiszem rossz helyen járok ˝- felelte a földet bámulva. ˝Kit keresel? – miközben szélesebbre tárta az ajtót. ˝ hááát egy Kagome nevű lányt. De ha ő nincs itt… akkor …én ˝– hebegte Ari, de mivel az ajtó még mindig nyitva volt meglátta az ágyon fekvő lányt és kezdett magabiztosabbá válni. ˝Honnan ismered őt?- kérdezte a hanyou, de azért mégis betessékelte a megszeppent fiút. Leültette majd öntött neki egy csésze teát, ekkor Ari elmesélte hogyan talált rá az ájult lányra. Inuyasha is elmesélte neki, hogyan mentette mega  démontól. Ari közben észrevette a féldémon arckifejezését ahogy Kagoméről beszélt és nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg: ˝Ismeritek egymást? ˝

˝Persze , nagyon régóta˝- hangzott a válasz a paprikapiros Inuyasha szájából.

Ari arca erre elkomorodott, majd zavartan motyogni kezdett: ˝Ha tudtam volna…. Nem hoztam volna neki ezt a virágcsokrot…. Gondolhattam volna, hogy egy ilyen gyönyörű lánynak van barátja….˝- majd nagyon hülyén érezte magát.

Hirtelen valami zajt hallottak az ablak felől, majd arra döntöttek, hogy Kagome érdekében inkább őrködni fognak. Pár óra múlva Inuyasha észrevette, hogy Ari elbóbiskolt, így inkább mondta neki, hogy menjen és pihenjen le a másik szobában, így végül ismét kettesben lehetett a még mindig ájult lánnyal.

Hajnal 3 körül Kagome mocorogni kezdett. Inuyasha kibújt a piros haorijából és a lányra terítette . Majd az ablakhoz ment és elgondolkozva meredt a távolba. Mire visszatért az ágyhoz a lány ismét mozgolódni kezdett, szempillái megrebbentek, majd lassan kinyitotta a szemét.

8.

˝Hol vagyok ? Áááá az fáj, még mindig zúg a  fejem˝ mondta a lány halkan. ˝Már biztonságban vagy˝- felelte lágyan Inuyasha.

A lány nem akart hinni a fülének, hiszen rögtön felismerte imádottja hangját: ˝Ez nem valóság csak egy újabb álom ˝-suttogta. Erre a Inuyasha letérdelt az ágy mellé , megfogta a lány kezét és mélyen a szemébe nézett: ˝Kagome, ez nem álom, ez a valóság, a középkori Japánban vagy˝

A lány úgy érezte, hogy a szíve helyén apró pillangók repkednek. Szemét elöntötték a könnyek… gondolkodás nélkül a fiú nyaka köré fonta a karjait, fejét a nyaka és a válla közti gödröcskébe fúrta és hangosan elkezdett zokogni : ˝Oh Inuyasha…. Én… ˝ A fiú is szorosan magához ölelte a lányt, majd a haját kezdte simogatni, hogy megnyugtassa. Percekig álltak így, s Inuyasha hagyta, hogy a lány könnyei eláztassák a ruháját. ˝Nyugodj meg…. Újra itt vagy és semmi bajod… Soha többé nem akarlak elveszíteni˝- suttogta a lány fülébe gyengéden…… és persze vörösen mint a pipacs.

Ari épp ekkor jött ki a másik szobából, de nem akarta megzavarni őket, hiszen a látvány önmagáért beszélt. Csendben kisomfordált az ajtón, halkan becsukta a bejárati ajtót és lehajtott fejjel elballagott.

Az ajtócsukódást Inuyasha egyből meghallotta és gyorsan feleszmélt és elengedte Kagomét, hiszen még nem jött el az ideje, hogy mindent elmondjon neki. Miután a lány megnyugodott mindent sorjában elmesélt neki, hogy hogyan talált rá az ékkőre és hogyan került oda…. . Miután mindent elmondott úgy döntöttek még pihennek egy kicsit. Persze egyikük sem aludt el, hanem a gyertyafénynél csendben figyelték a másikat és mérhetetlenül boldogok voltak, hogy ismét együtt lehetnek a szerelmükkel…..

Folyt. Köv