1.fejezet: Veszekedés
1. fejezet: Veszekedés
Kagoméék mint mindig úton voltak. Inuyasha csak morgolódott, mert már nagyon régóta csak mentek és egy percet sem pihentek, de Ékkőszilánkra sem akadtak. Azonban ezen a napon más dolgok történtek. Kagome hirtelen felkapta a fejét.
- Mi az Kagome?- kérdezte rögtön Inuyasha.
- Két ékkőszilánk közeledik- felelte a kérdezett.
- Na végre egy kis jutalom a gyaloglásért!- örvendett meg Inuyasha és már készítette is kardját, melyet miután előhúzott tokjából rögtön a földbe mélyedt a súly miatt. De ekkor hirtelen egy porfelhő tárult hőseink elé, amiből Kouga a farkasok klánjának vezére ugrott elő.
- Kagome drágám! Oly régen láttalak, oh és itt ez a pincsi is. Remélem, vigyázol az én egyetlen gyöngyszem asszonyomra, amíg én nem lehetek vele!- üdvözölte kedves szókkal a szellem Kagomét, és kevésbé kedvesen Inuyashát.
- Hogy merészelsz pincsinek nevezni? Te büdös ordas! És ne merészeld az asszonyodnak nevezni Kagomét!- kiabált Inuyasha a farkasdémonra, és megpróbálta arébbmozdítani kardját kisebb-nagyobb sikerrel.
- Hahaha! Kacagnom kell! Még csak a kardod sem bírod megmozdítani! Hahaha!- kacagott Kouga.
- Kouga, kérlek, menj el. Inuyasha FEKSZIK!- szólt először kedvesen, majd kiáltva Kagome.
- Amit csak szeretnél én egyetlenem. Ha te azt akarod, hogy ezer szellem ellen álljak ki, én azt is megtenném érted!- és el is tűnt.
- Ezt, muszáj volt Kagome?- kérdezte dühösen a félszellem miután feltápászkodott-, Miért kell folyton ezt csinálnod? Ha megjelenik ez a mocskos dög, te azonnal elkezded pátyolgatni, engem meg a földbe döngölsz!
- Inuyasha. Előszöris, nem én rontok neki Kougának folyton, hogyha feltűnik. Kettő, mit érdekel az téged, ha az asszonyának nevez? Ráadásul hogy merészeled egyáltalán megtiltani ezt neki? Mert nem vagyok a tulajdonod!- kiabált Kagome a hanyouval.
- Nem vagy az asszonya és kész pasz! Akkor pedig ne nevezzen annak! Ráadásul sohase leszel az asszonya!- üvöltözött vissza.
- Szerintetek most Kagome a fekszikkel jön?- kérdezte Miroku a veszekedő páros felé nézve, de hamarosan megjött erre a kérdésre a válasz:
- Inuyasha, te bunkó, te tuskó, te… te… te hogy merészeled ezt… FEKSZIK! FEKSZIK! FEKSZIK! Hazamegyek!- ordibált a miko és már indult is Sango felé- Sango. Kölcsön tudod adni Kirarát?
- Persze- felelt Sango és rápillantott macskájára, az pedig rögtön átváltozott.
- Nehogy elmenj Kagome! Dolgunk van! Meg kell találni az Ékkő minden darabját!- veszekedett a hanyou miután feltápászkodott, de a lány már nem hallotta.
- Jól van, akkor menj csak! Azt pedig várhatod, hogy utánad megyek!- ült le duzzogva egy fa tövébe.
- Szerinted hány perc múlva indul utána?- kérdezte Miroku Sangotól, persze ezt a fiú is meghallotta.
- Mit mondtál…
|