7. fejezet: Egy másik Inuyasha

-         Kagome, neked is aludnod kéne!- akadékoskodott a hanyou.

-         De ha én alszom, akkor nincs aki, megvédene titeket- vágott vissza a lány.

-         De még annyi erőd sincs így, hogy felállj!- szólt ismét Inuyasha. Kagome ekkor felállt és megszólalt:

-         Még téged is fel bírlak emelni!- és meg is fogta a fiút, majd megpróbálta megemelni, de ekkor térdre rogyott. Inuyasha rögtön felült és megfogta a már eldőlni készülő lányt.

-         Miért vagy te ilyen makacs?- és elmosolyodott. Kagome is követte a példáját, azonban nem bírta visszafojtani nevetését, és hangosan rákezdett. Inuyasha is elkezdte, és együtt nevettek, egymás mellett. De aztán, megjelentek az első narancssárga sugarak az égen. Kagome ekkor felállt és intett a félszellemnek, hogy kövesse. Mentek egy ideig, fel egy emelkedőn, és amikor a lány megállt a fiú is felért. Csodálatos látvány tárult a szemük elé: a nap első sugarai ott bukkantak fel a fák lombjai közül, a messzi távolban. Inuyasha csak ámult, majd közelebb húzódott Kagome mellé és átkarolta. A lány először meglepődött, de aztán ő is belekarolt a félszellembe, és megszólalt:

-         Tegnap is itt néztem a naplementét. Olyan szép, nem?

-         Nem olyan szép, mint te-, suttogta halkan a fiú. Csak álltak a nap fényében, és egymásbakarolva gondolataikban jártak:

-         „Olyan szép, most így Kagome. Szeretem őt nézni, főleg amikor segít nekünk. Olyan szép volt, amikor a sebemet kötötte. És most is olyan gyönyörű!”

-         „Olyan furcsán viselkedik Inuyasha. Kedves és megértő, és olyan jóképű a reggeli fényben. Ez egy másik Inuyasha!”- így gondolkodtak egymásról, míg fel nem kelt teljesen a nap és be nem árasztott mindent fényével. Kagome törte meg a csendet, melyet a táj nézése közben alkottak.

-         Lassan vissza kellene mennünk.

-         Igazad van- egyezett bele a fiú, és el is indultak, ám Kagome az első lépés után összeesett és elájult. Inuyasha persze rögtön karjaiba kapta és a táborhelyükre rohant, majd szépen lefektette eddigi helyére és betakarta. Kagome mélyen aludt, és csak este kelt fel.

-         Nagyon jót aludtam! MI? Elaludtam? Inuyasha, Sango, Miroku!

-         Nyugodj meg! Nincs semmi bajuk. Jól aludtál álomszuszék?- nyugtatta meg a lányt Inuyasha, majd elnevette magát. Kagome követte példáját ismét, és ő is nevetett. De a lány ekkor felpattant és kinyújtózkodott és elővette törülközőjét.

-         Elmegyek fürdeni. Nem messze innen van egy tó ahonnan a vizet is, hoztam, oda megyek. Ha baj van, akkor sikítok, de nem lesz- és hátatfordítva a fiúnak elindult. Inuyasha egy ideig a többiek mellett ült, majd a lány után eredt. Megtalálta a parton ülve és csak a lábát áztatva a meleg vízben. Felsóhajtott és elkezdett beszélni:

-         Olyan jó volt látni így is Inuyashát, hogy nem veszekedtünk. Meg olyan kedves volt. Bárcsak mindig ilyen lenne! De akkor teljesen megváltozna, és én azt nem szeretném. Mert olyan édes, amikor morcos!- és erre a kijelentésére elmosolyodott.

-         Ha akarod folyton morcos leszek, vagy kedves veled- szólt egy hang a bokorból és előlépett Inuyasha.

-         Te… te hallottad mit mondtam?- hüledezett Kagome.

-         Igen, és szeretném, ha neked nem lenne rossz, és megváltozhatok- válaszolt Inuyasha.

-         Ha hallottál, akkor te is tudod, hogy nem akarom, hogy megváltozz. Mert akkor az egy másik Inuyasha lenne, és ezt nem szeretném.