9. fejezet: Minden kiderül- Nagy változások
9. fejezet: Minden kiderül- Nagy változások
Miután Kagome ellátta Mirokut, aki igencsak úgy nézett ki, mint aki a legfélelmetesebb szörnyeteggel vívott volna meg (ami félig meddig igaz volt!), lenyugodtak a kedélyek. Sango elvonult a mikoval beszélgetni, míg Inuyasha a csüggedt Mirokut vigasztalgatta.
- Ne csüggedj Miroku! Sango majd megbékél, és akkor megint... hát... majd megint fogdoshatod, és akkor megint összeveszhettek-mondta Inuyasha.
- De én nem akarok még egyszer összeveszni vele!-válaszolt rögtön Miroku.
- Hát akkor szerintem nem kéne tapiznod, meg meglesned, és másik ismeretlen nőktől és lányoktól azt kérdezni, lennének-e a gyermekeid anyja- felelt erre a hanyou.
- Lehet, hogy igazad van Inuyasha. Pedig azt hittem eddig, hogy te egy érzéketlen tuskó vagy, aki nem ért a nőkhöz...- de a szerzetes nem fejezhette be nézetei kifejtését, mert Inuyasha „közbe vágott”:
- EHHEZ NEM KELL ÉRTENI A NŐKHÖZ, HOGY ÉSZREVEDD, HOGY SANGONAK EZ „NEM TETSZIK”! És nem vagyok érzéketlen sem!- duzzogott a fiú. Eközben Kagome a kiskutyussal az ölében és Sango is beszélgetést folytatott:
- Honnan van az a kutya, Kagome?- kérdezte a szellemírtó.
- Hát... a tó partján talált rám, és úgy döntöttem elhozom- felelt a másik lány.
- És hogyhogy a tónál voltál? Nem együtt jöttetek vissza Inuyashával?- kíváncsiskodott Sango ismét.
- Háááááát... az úgy volt..., hogy én ott voltam a tónál és hangosan beszéltem, Inuyasha pedig meghallotta-, vallotta be a miko nem kis pirosság kíséretében az arcán. Sango rögtön leleplezte a lány szégyenlősségét, és faggatni kezdte. Kagome persze gyorsan beadta a derekát, és belefogott a mesélésbe:
- Azt mondtam ott a tónál, hogy nagyon kedves volt és aranyos, amikor morcos. És akkor hallottam meg a hangját. Azt mondta, megváltozna a kedvemért, hogy nekem jó legyen... és tudod milyen szép volt a szeme, amikor rám nézett? És az történt... hogy... hogy az... hogy az történt...- de ekkor dadogni kezdett.
- Na mondd már! Mi történt?- kíváncsiskodott már Sango.
- Majdnem megcsókolt- vallotta be teljesen vörösen a miko.
- Tényleg? Megcsókolt?- ámuldozott a másik lány.
- Nem csókolt meg, de már nagyon közel voltunk egymáshoz, és ekkor jött meg a kutyus.
- Értem, mostmár menjünk vissza, mert a fiúk biztos aggódnak már. Főleg Inuyasha – mondta a szellemírtó huncutan és vissza is mentek. Még ott töltötték az egész napot. Kagome és Inuyasha folyton egymást bámulták, Sango és Miroku, viszont egyszer sem veszekedett egymással a szerzetes „ferde” hajlamai miatt. Kagome javaslatára még sokáig maradtak abban az erdőben, pontosan egy hétig, azonban nagyon furcsa dolgok történtek ez alatt az idő alatt. Kagome az első egy-két napban nagyon sokat foglalkozott Inuyashával és a talált kutyával, majd egyre kevesebbet barátaival. Rengeteg időt töltött a kölyök jólétének biztosításával, olyannyira, hogy az utolsó napon már ebédet sem csinált senki másnak csak a kutyának, még magának sem. Inuyasha ezt nagyon is furcsállta és idegesítette.
- Kagome, letehetnéd legalább egy percre azt a dögöt, hogy legalább te ehess!- de nem várt reakció jött:
- HOGY MONDHATTÁL ILYET? EZT A SZEGÉNY ÁRVÁT EGYEDÜL HAGYJAM? TE ŐRÜLT! TE ÉRZÉKETLEN TUSKÓ! ÚTÁLLAK! CSAK A KUTYUS A BARÁTOM, TI NEM ÉRTITEK MEG! TI SOSE VOLTATOK A BARÁTAIM!- üvöltözött Kagome amire mindenki teljesen elképedt.
|