10. fejezet: Goratshu lecsap

Inuyasha teljesen ledöbbent. „Sose voltatok a barátaim!” csengett fülében a mondat. De ekkor hirtelen észbe kapott, és megragadta a lány karját és magasra emelte hangját:

-         Kagome! Hogy mondhattad, hogy nem voltál a barátunk? Hogy mondhattál ilyet? Kagome, mi történt veled?- és át akarta ölelni a lányt, de az ellökte magától és ismét üvöltözni kezdett:

-         Te ne háborogj! Te nyamvadt! Ne is törődj azzal, amit akkor a tónál mondtam, mert nem volt igaz! Mert te nem törődsz semmivel, csak azzal, hogy szellemmé válj és, hogy bosszút állj Kikyouért! Te KORCS!- és kitépte magát az erős kéz szorításából. Inuyasha szótlanul állt, úgy ahogy a többiek, akiket a miko ebben a percben kezdte kiosztani:

-         Te meg csak egy perverz nyomorult vagy! Nem is értem, miért vagyok még itt! Te meg csak egy hisztis lány vagy! Útálla...- de nem mondhatta végig, mert Inuyasha megragadta a kezét és a másikat a szájára tette.

-         Te sose mondtál volna ilyet. Mi van veled Kagome?- kérdezte suttogva. A lány nem felelt, hanem ismét kitépte magát a karok közül, és elkezdett volna rohanni, de megtorpant. Mindenki megdöbbent még az eddigieknél is jobban. A kutya kiugrott a lány kezéből, aki lassan megfordult. Inuyasha teljesen ledöbbent. Kagome barna szeme egyáltalán nem csillogott, fénytelen volt és tekintete félelmetesen üres volt. De nem ez döbbentette meg igazán a társaságot, hanem a kutya. A kis kölyök helyén egy 17 év körüli férfi állt. Aranyszínű kimonót viselt és hosszú aranyszőke haja volt, szeme pedig kékeszöld színben csillogott. Elkezdett kacagni mely ismerősen hallatszott.

-         Nem lehet rá haragudni nem igaz? Én is először meg voltam bántva, azért mert veletek is törődött, de mostmár csak én érdeklem nem igaz Kagome?- szólt a férfi, és barátai nagy meglepetésére a miko válaszolt:

-         Csak te vagy fontos számomra Goratshu (ejts: goracsu) nagyúr- hangja hideg, idegen volt. Mindenki csak állt és bámult, és Inuyashának jutott eszébe valami cselekvés:

-         Te ki vagy? Mit tettél Kagomével? És mi közöd van Narakuhoz?

-         Ó, én vagyok Naraku legújabb reinkarnációja, és rendkívül jól tudok manipulálni. Először téged akartalak, de amint megláttam ezt a gyönyörű gyöngyszemet azonnal bele szerettem! És így számodra is nagyobb a fájdalom, nem Inuyasha?- nevetett Goratshu, mely kísértetiesen hasonlított Narakuéhoz. Inuyasha ekkor előrántotta kardját és elkiáltotta magát:

-         Most megdöglesz!- de a reinkarnáció és Kagome hirtelen arany köddé váltak, így a hanyou kardjának erejét a föld ízlelte meg. Körbenézett és szaglászott azonban nem érzett sehol semmit. Ismét meghallotta a társaság azt az undorító hangot:

-         Ne féljetek! Estére visszajövünk az én drága kincsemmel, hogy megöljünk titeket, de addig itt maradtok, mert különben megölöm az én kincsem!- és a hang megszűnt. Inuyasha térdre rogyott és felüvöltött:

-         TE ÁTKOZOTT NARAKU ÉS A TE NYOMORULT REINKARNÁCIÓID! MEG FOGLAK TITEKET ÖLNI, HALLJÁTOK?! MEGÖLLEK TITEKET!- barátai odarohantak hozzá.

-         Ne aggódj Inuyasha. Meg fogjuk menteni Kagomét és megöljük Narakut!- próbálta megnyugtatni barátját Miroku. Inuyasha csak bambán bámult előre és elkezdett motyogni:

-         Ne... Kagome... gyere vissza... gyere vissza hozzám... hozzám... ne hagyj... egyedül... nélküled... nem... vagyok élő... nélküled... semmi sem vagyok... gyere vissza hozzám- és így mondogatta. Sangonak eleredtek a könnyei és hirtelen megölelte a hanyout, majd Miroku is követte tettében. Így ölelték a térdepelő fiút és mind sírtak kivéve őt. Ekkor Sango megszólalt:

-         Inuyasha... mi a barátaid vagyunk, és megígérjük neked, hogy megmentjük Kagomét és nem hagyunk sose egyedül! Hallod? SOHA!