12. fejezet: A harc kezdetét veszi
12. fejezet: A harc kezdetét veszi
Miroku megsimogatta Shippou hátát, majd megszólalt:
- Shippou, most nincs időnk sírdogálni. Vissza kell mennünk, mert Goratshu bármelyik percben visszahozhatja Kagomét, és Inuyasha is biztos már vár minket- a Sango és Shippou páros bólintott és a nagy köteg fával visszatértek a fához. Inuyasha csak ült a fa egy szélső ágán és merengve bámult arra a helyre, ahol még délben táboroztak. A kis róka felugrott mellé a fára és leült előtte. A hanyou csak most vette észre, hogy itt van és köszönte, ám hangja, mozdulatai és arckifejezése, szavai ellenére bússágot és szomorúságot tükrözött:
- Szerbusz Shippou! Nagyon örülök, hogy látlak, remélem jól telt a heted, és semmi veszély nem történt Kaedénél!
- Inuyasha... hiányzik neked Kagome?- kérdezte a kisfiú a köszöntést semmibe véve. Inuyasha nagy és szomorú aranysárga szemeit a kölyökre tapasztotta, aki erre megrémült egy kicsit.
- Jobban hiányzik most, mint bárki más eddig az életemben- felelt a hanyou kísérteties hangon és az ég alját kémlelte, mely már narancsszínt öltött.
- Hamarosan visszahozza az a mocskos állat az én Kagomém!- mondta kicsivel vidámabb hangon, azonban a többiek nem ezen akadtak fenn. Inuyasha azt mondta: „az én Kagomém!”. A fiú nem is tévedett túl sokat. Épp lobogott már a tűz és sötétedett már, mikor fölkapta fejét és megszólalt:
- Ez Kagome illatat! És itt van az a féreg is- és ekkor a még halvány fénnyel bevont táj, feketébe burkolózott és egy fülsiketítő kacajt lehetett hallani, majd a borzalommal egyenlő hangot:
- Sziasztok kis férgek! Olyan rég láttalak benneteket. Kagome, én egyetlen gyöngyszemem; itt az ideje, hogy megmutasd az igazi erőd, melyet adtam!- és ekkor a sötétből előlépett Goratshu és Kagome. Mindenkinek tátva maradt a szája, amikor megpillantotta a mikot. A lányon ugyan olyan aranyszín kimonó volt, mint Goratshun; oldalán egy arannyal bevont markolatú kard díszelgett, míg hátán a megszokott íj és nyilak pihentek. Haja hátul -szintén aranyszín- szalaggal volt összefogva, pont úgy, mint Kikyounak, nyakában egy lánc volt rajta pedig egy medál. Egész alakja kísérteties volt, melynél már csak hangja volt borzalmasabb:
- Igen, Goratshu nagyúr. Megölöm őket, ahogy kérted tőlem- és ekkor kezébe vette íját és egy nyilat, majd célzott méghozzá Sangóra. Inuyasha ekkor elindult felé halkan beszélve:
- Kagome, nem veszed észre, hogy a barátaidat akarod bántani? A barátaid vagyunk, és nem akarjuk, hogy bajod essen! Goratshu csak eszköznek tekint, és veled akar megöletni minket, térj magadhoz, kérlek!- de ez nem ért semmi; Kagome meghúzta az íjhúrt, és mielőtt kilőtte volna nyilát gúnyosan megszólalt:
- Mind meg fogtok halni a kezem által!- a nyíl, sebesen száguldott a szellemírtó felé, akinek földbegyökerezett a lába. Már épp elérte volna, amikor hirtelen valaki testével arrébb lökte. Sango elesett és maga mellé pillantott. Miroku állt ott és rogyott össze a nyíllal a hasában.
- Miroku, neeeeee...- üvöltött mindenki egyszerre. Inuyasha visszanézett a lányra, aki ismét lőni készült. Elé állt, hogy így védje társait, akik még életben maradtak...
|