Minden megtörténhet2

by: fire

Azt hiszem egyértelmű, de azért feltüntetem: előzménye a Minden Megtörténhet!!!  Című fanfic, saját irományom! Ajánlom elolvasni, mielőtt ezt a fiit elkezdenéd!

1. fejezet: Az utód megszületése.

AsaYoru a közeli hegyekben rejtőzött el. Most járt mindössze a harmadik hónapban a terhességében de már most úgy érezte, hogy a gyermek szétrepszti hasát. Mostanra olyan fejlett volt a pici, mint egy 9 hónapos. De ezt természetes a szellemeknél. Minél erősebb a démonnő annál hamarabb fejlődik ki a gyermek. AsaYoru pedig nem mondható egy gyenge nőnek. Igazán szép, alakja még terhesen is tökéletes, és irányítani tudja a természeti erőket.

Egyik éjszaka az eget villámok lepték el. AsaYoru egyre jobban nyögött, érezte a gyermeke most fog megszületni. A gyermek, aki kedvese, a rég halott Naraku gyermeke. Az eső ekkor már zuhogott, nem lehetett kilátni az esőfüggöny mögül. Az ég fekete szint öltött fel, amit csak a villámok aranysárga színei világították meg, de csak egy-két másodperc erejéig. Mennydörgött. Így született meg az örökös. Naraku és AsaYoru gyermeke. A körülmények arra engednek következtetni, hogy a nő nehéz szülésen ment át és a gyermek nem hétköznapi gyerek lesz.

-Borzaszóan nyomasztó ez az eső, menydörgés és villámlás! –sajnálkozott Kagome és Inuyashához bújt. A hanyou átölelte és egy puszit lehelt a lány homlokára.

-Furcsa! Olyan hitelen jött ez a vihar! (Sango)

-Ebben egyetértek szellemírtó. –mosolygott a lányra Miroku.

-Szerzetes. csitt…-csendesítette a szellemírtó és felugrott a levegőben Kirara hátára. Ebben a pillanatban 3 méter igen dagadt és ocsmány démon tűnt fel.

-Végre megvagy! –kiálltja Sango majd eldobja a bumerángot. Az sikeresen célba talált és végighasította a szellem fejét, kitörve a nyakát.

-Kedvesem! –szólt le Mirokunak.

-A takarítás azért a tied! –mondta a lány majd ledobott a szerzetesnek egy kisebb dobozt.

-Rendben. –válaszolta a fiú, majd a dobozt kinyitotta és a benne lévő port a szellem testére fújta. A szellem teste beszívta az anyagot és porrá lett.

-Még jó hogy kifejlesztettük ezt, mert a szellem itt bomlana el..

-Amióta nincs a lyuk kezeden, így kell dolgoznunk –mondta Sango, miközben leszáll Kirara hátáról és a szerzeteshez sétált és megölelte.

-Szép munka volt! –ismerte el Shippou.

-Utálom, hogy nem segíthettem. (Inuyasha)

-Most csak egy ember vagy, meg kell értened! (Kagome)

-Megértettem, de elfogadni nem tudom!

-Én fázom, nem megyünk be a barlangba? –kérdezte Shippou vacogva.

-Teljesen átáztunk! –állapította meg Kagome majd, besiettek a közeli barlangba. Valaki nem rég járhatott itt, mert az egyik sarokban találtak némi tűzi fát, így már tudtak meleget csinálni. Kagome főzött forró levest és megitatta társaival.

-A legjobban ezt szeretem! A jutalmat! –felelte mosolyogva Miroku és belekortyolt a levesébe. Igen elfáradtak ezért hamarosan aludni tértek. Kivéve Inuyasha aki mint mindig most sem aludt.

Kagome azonban annál mélyebben, ám rémálmaktól ittasan. Pár napja mindig ugyanazt álmodja. Egy sötét helyen van, nyakában a teljes ékkő ragyog. Halad előre, majd meglát egy árnyat, aki mosolyogva kiveszi nyakából az ékkövet és gúnyos nevetés mellett a világot elpusztítja.

Kagome sikítva ül fel.

-Jól vagy? –kérdezi a hanyou, bár sejtette a választ.

-Igen, csak megint az-az álom.

-Gondoltam.

-Inuyasha! Meg van a rémálmaim ellenszere. Sokat gondolkodtam már ezen, azt hiszem csak ez a megoldás, létezik.

-Mi lenne az?

Folytatása következik!