4. Sakura

Sárgás fényű energiaostor csapódott a szellemnek. Sakura felugrott, s a levegőben lebegve, kecsesen megpördült a tengelye körül. Kinyújtott, hosszú, fekete karmokban végződő ujjai hegyéből az energiaostor egyre csak tekergődzött vele együtt, többször is körbecsavarva a macskaszellem testét. Sakura végül hirtelen megállt, elnagyolt mozdulattal felkapta bal karját, amibe szépen visszacsúszott az arany szalag. Ellenfele teste pedig kicsi darabokra esett, sűrű, ragacsos vérrel hintve be a közeli fákat. Sakura undorodva felhúzta orrát. Lassan leereszkedett a földre. Várt egy pillanatot. Majd táncolva és nevetve elindult, hogy újabb macskaszellemet küldjön a halálba.

Sakura megrázta combközépig érő, fonott fekete haját. Egyedi, s egyben gyönyörű alakját már messziről felfedezte minden szellem és halandó, s messzire elkerülték. Való igaz, furcsa lány volt. Bíbor színű kimonója fölött szép, fekete páncélt viselt, mely tökéletesen rásimult testére, követte vonalait, s deréknál egy lila alapon kék kockás rövid selyemövet hordott, melybe egy kard volt beletűzve. Ez a ruházat már önmagában is gyanakvásra késztette az embereket, ám a legkülönösebb a lány finom vonalú arca volt. Orcája két oldalán a szemeitől lefelé indulva, egy-egy meglehetősen vastag, fekete méregcsík húzódott, homlokán pedig egy világoskék hold alakú jel díszelgett, mely pontosan fordítva volt, mint Sakura apjának, vagy épp a bátyjának. Igen, ő is a Nagy Sesshoumaru egyik gyermeke volt, a legkisebb leánya, s rá hagyta a Tenseigát, a Gyógyító Kardot. Sakura ennek kevésbé örült. Egyszerűen nem látta hasznát. Nem is sejtette, volt idő, mikor apja is ugyanígy vélekedett…

Sakura mozgást látott, nem messze tőle. Egy tűzifát gyűjtögető fiú lépett ki a bokrok közül, s megrettenve nézett most rá. Sakura egyenesen a halandó szeme közé nézett, aki felnyögött. A nő közelebb lépett hozzá, hegyes füleivel felfogta a gyerek gyorsuló szívdobogását. Tetszett neki a helyzet. Mindig is gyűlölte azt, ami olyan egyedivé is tette, ami miatt oly sokat piszkálták mindig. A szeme. A jobboldali szép sárga volt, mint az apjának. A bal viszont szürke, akár az anyjának. Gyűlölte, mert nem engedi feledni, ő csak egy félvér. Még ha anyja különleges volt is…

Sakura elhessegette ezeket a gondolatokat, s hátát mutatta a meghökkent halandónak. Némán tovább táncolt, s közben nővéreire, s fivérére gondolt.