7. rész: Ajándék Kagomének

Erre Inuyasha teljesen vörös lett, és Kagome is. A többiek InuTaishouval az élen pedig óriásit nevettek. Inuyasha csak ennyit préselt ki magából:

-         Na de apa! Kagome még nagyon fiatal ahhoz, hogy gyerekeket szüljön…

-         Az ő korában mások már anyák. Na jól van, nem akarlak sürgetni benneteket, de már jó lenne egy kicsit babázni…Tudjátok én olyan szellem vagyok, akinek vannak érzései.

-         Jól van apa, különben is még ez nekünk nagyon kínos. Eléggé friss még a kapcsolatunk…

-         Oké, oké én csak érdeklődtem, mikorra tervezitek. – mentegetőzött InuTaishou.

Kagome eközben már olyan vörös volt, mint a paradicsom.

-         Azt hiszem, én sétálok egyet. – állt fel Kagome.

-         Veled megyek, még nem vagy olyan jól. – ajánlotta fel Inuyasha.

-         Rendben.

A pár kiment az ajtón, egyenesen a Szent Fa felé.

-         Soha nem gondoltam volna. Hogy az apám egyszer visszatér. – mondta Inuyasha.

-         Én sem. Meg azt sem, hogy unokákat szeretne. – mondta Kagome még mindig vörösen.

-         Ugyan, Kagome ne húzd fel ennyire magadat rajta. Elvégre itt már régen anya lennél. Én tudom, hogy ez nálatok másképpen megy, még csak most lettél nagykorú.

-         Igen.

-         Ugye tudod milyen nap van holnap? Ez hülye kérdés volt, persze, hogy tudod…

-         Holnap lesz három éve, hogy találkoztunk.

-         Igen, holnap van a születésnapod. Szeretném, ha itt ünnepelnénk meg. A Szent Fa alatt.

-         Ugyan Inuyasha nem kell akkor dáridót csapni.

-         Dehogynem! Egy csomó dolgot meg kell ünnepelnünk. Na gyere, menjünk vissza, mert kezd hűvös lenni.

Ezzel a pár kézenfogva visszament a kunyhóba. Még egy kicsit ünnepeltek, majd mindannyian lefeküdtek aludni. Úgy hajnaltájt InuTaishou arra ébredt, hogy valaki bökdösi.

-         Apa! Apa! Ébredj! – suttogta Inuyasha.

-         Mi a baj, fiam? – kérdezte Inutaishou majd egy hatalmasat ásított.

-         Holnap van Kagome születésnapja. Szerinted mit adjak neki?

Erre a szóra InuTaishou rögtön felült.

-         Megvan még az a ház, ahol anyáddal laktatok kiskorodban?

-         Talán meg…de biztos már tiszta rom.

-         Vezess el oda.

-         Jó, de siessünk, mielőtt Kagome felébred.

Ezzel Inuyasha kilopakodott, nyomában az apjával. Mikor aztán kiértek, mint a villám úgy elkezdtek szaladni. Nem lehetett mást látni, csak hol egy piros foltot, hol egy fehér prémdarabot. Gyorsan odaértek a kunyhóhoz. Inuyasha meg is lepődött, ugyanis a kunyhó nagyon jó állapotban volt. Mindketten bementek.

-         Mond, melyik volt édesanyád szobája?

-         Ha jól emlékszem az ott. – bökött az egyik ajtóra Inuyasha.

InuTaishou bement, nyomában a fiával. Körülnézett a szobában. Nem volt valami luxuslakosztály. Egy ágy, egy asztal, székkel és tükörrel, valamint egy szekrényféleség. A idősebb kutyaszellem odament a tükrös asztalhoz és felvett egy dobozkát. Felvette és odaadta a fia kezébe.

-         Nyisd ki.

Inuyasha kinyitotta, majd egy lágy dallam csendült fel. A dobozban egy pár táncolt a dallamra. Egy ezüsthajú fiú és egy feketehajú lány. A dallam szólt egy darabig, majd a táncoló pár felemelkedett és felbukkant alóluk egy csodaszép gyűrű. Inuyasha szóhoz sem tudott jutni.

-         Ezt még én adtam anyádnak, amikor utoljára találkoztunk. Már terhes volt veled és a végén is járt.

-         És ezt adjam oda Kagomének? Biztos vagy benne?

-         Igen.

-         Rendben. Köszönöm apa.

-         Nagyon szívesen.

Ezzel visszamentek a faluba. Még eléggé korán volt, ezért Inuyashának volt ideje egy kis meglepetésre. Az utat a Szent Fáig végigszórta rózsaszirmokkal, majd ő maga felmászott a Szent Fára.