12. rész: Sesshoumaru felbukkan

Inuyasha nagyon boldog volt, akárcsak Kagome. Mondjuk két gyerek több gond mint egy, de akkor is örültek. Ismét eltelt egy kis idő és Kagome már a terhesség végénél járt. Tudták, hogy a baba, azaz babák bármelyik pillanatban megszülethetnek. Inutaisho, Inuyasha, Sango és Miroku egy percre sem tévesztették szem elől a kismamát. Egy nap Kagome éppen Inutaishoval beszélgetett, amikor a daiyoukai elkezdett szaglászni.

-         Ismerős szag…az idősebb fiam közeleg.

-         Se-Sesshoumaru? – mondta Kagome egy kicsit túl hangosan, így Inuyasha rögtön mellettük termett.

-         Ha hozzád ér egy ujjal is, megölöm. – morgott Inuyasha.

-         Nyugi Inuyasha. Azt én sem engedem, hogy kárt tegyen Kagoméban vagy az unokáimban. – nyugtatta fiát Inutaisho.

Inuyasha csak morgott és Kagome elé állt. Ekkor bukkant fel Sesshoumaru.

-         Na lám, lám öcsém már megint halandókkal…a-apám? Ez hogy lehet? Te meghaltál! – mondta Sesshoumaru.

-         Amint látod mégsem haltam meg. – felelte Inutaisho teljes nyugalommal.

-         Mit akarsz itt Sesshoumaru? – morogta Inuyasha.

-         Csak pár hónapja volt egy befejezetlen harcunk…Sajnálom, hogy nem tudtam jönni, de csak most sikerült szabaddá tennem magam.

-         Jó, akkor küzdjünk meg! – kiáltott Inuyasha és előhúzta a Tessaigát.

Ám ekkor Kagome kifutott Inuyasha mögül és a fiú elé állt.

-         Ne Inuyasha! Van fogalmad róla, hogy apátoknak mekkora fájdalom ez? Hogy a két fia harcol egymással? – állította le a fiút, majd Sesshoumaru felé fordult. – És ez rád is vonatkozik. Attól, hogy a te anyád youkai volt, és úgymond „tisztavérűnek” nevezed magad, egy félvér is lehet olyan erős és elismert mint te

A két testvér meg sem tudott szólalni, Inutaishonak pedig könnyek szöktek a szemébe.

-         Jól beszél… - mondta végül a hatalmas kutyaszellem.

Sesshoumaru ekkor észrevette Kagome hasát.

-         Lám, lám a korcs véredet tovább osztottad? Szánalmas… - gúnyolódott tovább, nem is számított, hogy az apja is ott van.

-         Sesshoumaru! Akiket Kagome vár az unokáim és ha egy újjal is hozzájuk nyúlsz, én magam bosszulom meg.

-         Képes lennél megölni apám? A saját fiadat?

-         Hogy lett belőled ilyen kegyetlen szellem? Hiszen nagyon rendes kisfiú voltál…

Erre Sesshoumaru nem tudott mondani.

-         Nézd apám. Téged tisztellek. De azt ne várd tőlem, hogy ezt a félvér öcsémet és a családját is tiszteljem.

-         Mindenről az anyád tehet! Istenem miért nem vettelek magamhoz? Minden más lett volna.

-         Talán. – mondta Sesshoumaru.

Ekkor Inutaisho odament idősebb fiához.

-         Sesshoumaru, még nem késő, hogy megváltozz.

-         Hagyjál! Egy szellem mindig legyen kegyetlen! – ellöki magától az apját. 

A veszekedést Kagome sikolya szakította félbe.