14. Minden jó, ha jó a vége

-         Megfoghatom őket? – kérdezte Inutaisho.

-         Persze. – felelte Inuyasha és óvatosan átadta neki az egyiket.

-         Sesshoumaru, te nem szeretnéd? – kérdezte idősebb fiát a kutyaszellem.

Sesshoumaru erre odasétált és átvette Inuyashától a másik kisbabát, aki egy kicsit gyanakodva, de odaadta bátyjának. Meg kell hagyni, nagyon jól állt Sesshynek a kicsi. A szellem még rá is mosolygott a kicsi. Pedig ő sem volt tisztavérű. Ki tudja mi ütött belé. Ekkor Kagome lépett ki a kunyhóból. Akármilyen rosszul volt, úgy érezte ki kel mennie. Tényleg látszott rajta, hogy a két kisfiú világrahozása nagyon nehéz volt neki. Két lépés után össze is esett. Inuyasha odarohant hozzá és felvette a karjaiba.

-         Nem megmondtam, hogy pihen?!

-         Ne haragudj…úgy éreztem ki kell jönnöm.

Inuyasha ezt egy sóhajtással és egy mosollyal nyugtázta, majd a karjaiban odavitte Kagomét a többiekhez. Mindenki gratulált a két büszke szülőnek. Amikor aztán már mindenkinél voltak az ikrek, Kagomével együtt Inuyasha visszavitte őket a kunyhóba.

-         Inuyasha…át kellene vinnünk őket az én világomba is. Anyának megmutatni. – suttogta Kagome miután lefektette a kicsiket.

-         Igen, miután kipihented magad. Két ilyen baba megszülése nem egyszerű dolog.

-         Jó, rendben. – sóhajtott Kagome, majd lefeküdt Inuyasha mellé, aki átölelte kedvesét.

-         Jó éjszakát… - súgta Inuyasha.

-         Neked is. – felelte Kagome.

Ezzel elaludtak. Pár napig még ottmaradtak a faluba, majd Inuyasha és Kagome fogta a kicsiket és a kút felé vették az irányt.

-         Fiam! – kiáltott utánuk Inutaisho. – Vigyázzatok magatokra és az unokáimra!

-         Rendben apa! – kiáltott vissza Inuyasha.

Hamarosan elértek a kúthoz. Inuyasha fogta az egyik picit, Kagome a másikat. A hanyou átkarolta a lányt és beleugrottak a kútba. Majd amikor átértek, Kagome átvette mindkét kisbabát, majd Inuyasha kiugrott a kútból a családjával együtt.

-         Ezt nem kell ám megszokni. – mondta Inuyasha vigyorogva.

-         Talán arra célzol, hogy kövér vagyok?

-         Nem, szó sincs róla. Úgy vagy jó, ahogy vagy. De hárman nem vagytok olyan könnyűek, főleg ha megnőnek.

-         Na azért…

Kagome és Inuyasha ezzel kiment a szentélyből. Kagome családja éppen a Goshinbokut csodálta, ami pár napja elkezdett virágozni. Ekkor bukkant fel a kicsinek nem nevezhető család. Egy percre mindenki megdermedt, a csendet Kagome törte meg.

-         Sziasztok…

Utána Souta ébredt fel.

-         Nővérkém! Inuyasha! – rohant oda hozzájuk. – Had nézzem! Had nézzem! Hogy mi?? Kettő??

-         Kettő? – eszmélt fel Kagome anyukája is.

-         Igen…ikreink lettek. – mondta Kagome.

Kagome édesanyja is odament, és döbbenten látta hogy a piciknek teljesen emberformájuk van.

-         Kagome kívánjuk, hogy legyél nagyon boldog. Inuyashával és a gyermekeitekkel együtt. – ölelte át a lányát.

-         Köszönöm anya. – felelte Kagome.

Estig ott voltak, majd egy csomó babakelengyével felpakolva visszatértek a Középkorba. Ott már nagyon várták őket. A jó pár taggal felkerekedett csapat ismét útnak indult. Inuyasha, Kagome, Kiru és Haku, Sango, Miroku, Shippou, Inutaisho és még Sesshoumaru is felvállalta a családját. Más lett, nem az a túlságosan büszke szellem. Persze a gőg egy kicsit megmaradt benne, de teljesen megváltozott. Közben fény derül a két legifjabb tag képességeire is. Amikor szükségük volt a démoni erejükre át tudtak változni hanyouvá, így cuki kutyafüleik lette, hatalmas karmaik, és ezüst hajuk. Úgy keresték tovább az Ékköveket, mint egy nagy család.

THE END