Kagome ránézett. Tekintetében sem düh, sem szomorúság nem volt. Üres tekintettel meredt Inuyashára. Letette a kötnivalóját és felállt. Szépen odasétált az asztalhoz és ivott egy csésze teát. Majd Inuyasha felé fordult.

-         Mit keresel itt? – kérdezte közömbösen.

-         Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. – felelt Inuyasha.

-         Láthatod. Tökéletesen vagyok. – mondta hidegen. – Csak ez a nagy has szörnyen nagy teher. Már megszülethetne a kicsi.

-         Kitől van? – kérdezte Inuyasha.

Tudta rá a választ, de még sem az volt. Legalább is Kagome szerint nem.

-         Nem tudom. – felelt. – Az apjával kapcsolatban mindent kitöröltem a fejemből. El is felejtettem megkérdezni, hogy ki vagy.

Inuyasha szemei elkerekedtek. Ebben a pillanatban Kouga rohant be egy csokor virággal.

-         Szia Kagome! – mondta vidáman. – Ezt neked hoztam!

-         Köszönöm. – mondta Kagome mosolyogva.

-         Ez meg mit keres itt? – kérdezte Kouga Inuyashára mutatva.

-         Nem tudom, még azt se, hogy ki. – felelt Kagome. - Kérlek, tessékeld…

Ebben a pillanatban Kagome a hasához kapott.

-         Itt az idő! – kiabálta. – Kouga, vigyél Kaede anyóhoz, kérlek!

Kouga egy szó nélkül felkapta és vitte. Inuyasha csak bámult, majd ő is elindult. Miroku és Kouga Kaede anyó kunyhója előtt várakoztak, míg Sango benn segédkezett.

-         Kagome elmondta kié a gyerek? – kérdezte Miroku.

-         Azt mondta, nem tudja. – felelt Inuyasha.

-         És nem is sejted kié lehet? – kérdezett tovább Miroku.

-         Sejtem, de nem vagyok benne biztos. – mondta Inuyasha.

-         Akkor segítek. – szólt közbe Kouga. – Egy önző, kutyafülű korcsé, aki elbolondított egy fiatal lányt, magáévá tette, majd szépen otthagyta terhesen egy másik nőért. Kitalálod, hogy ki?

Inuyasha lehajtotta a fejét. Már biztos volt benn, hogy ő a gyerek apja. Ebben a pillanatban babasírás hallatszott. Sango futott ki a kunyhóból.

-         Megszületett! Egy gyönyörű kislány! – újságolta. – Most már bemehettek.

Mindannyian bementek. Kagome az ágyon feküdt, karjaiban a kislány. A kicsi nem volt teljesen ember. Haja ugyanolyan volt, mint Kagomének, de a szeme és a füle Inuyasháé volt. Kagome mosolyogva fogadta őket. Mindannyian megcsodálták a kis jövevényt. Ezután Sango kiküldte őket, mivel Kagomének pihennie kell. Inuyashának szörnyű rossz érzése volt. Tudta, hogy rosszul választott. Kikyo már nem képes a szerelemre. Csak azért hívta magához, mert féltékeny volt Kagoméra.

-         Nekem most mennem kell. – mondta, amikor kiértek a házból.

-         Rendben. Szia. – küldte el Sango.

-         Sziasztok. – felelt Inuyasha és szomorúan elballagott.

-         Szerintem szörnyű nagy bűntudata van. – mondta Miroku. – Most jött rá kit kellett volna választania.

-         Késő. – mondta Sango. – De hát nem aranyos az a kislány?

-         Szerintem tiszta apja. – felelt Miroku. – És azt már eldöntöttétek mi lesz a neve?

-         Noriko – felelt Sango.

-         Aha, szép név. – mondta Miroku. – De várjál, ez nem…

-         De, ezt a nevet kapta volna Inuyasha, ha lány lett volna. – egészítette ki Sango. – Emlékszel, még Myoga mesélte.

-         Ez vajon mit jelenthet? – vakarta a fejét Miroku.

-         Azt, te lökött, hogy Kagome még mindig szerelmes Inuyashába. – üvöltött Sango.

-         Halkabban nem tudnál? – suttogott Miroku. – Mindenki minket néz.

-         Jól van, bocs. – vette suttogóra a hangot.

Eközben Inuyasha magába mélyedve ugrált hazafelé. „Istenem, el sem hiszem, hogy apa lettem! Ha jól választottam volna, akkor most boldogan élhetnénk Kagomével. Én hülye!” Végig ezen morfondírozott, észre sem vette, hogy közben hazaért. Kikyo mosolyogva fogadta. Nekiláttak vacsorázni. Kikyo észrevette, hogy Inuyashát bántja valami.

-         Inuyasha, mi a baj? – kérdezte aggódva.

-         Elmondom, de ne akadj ki, rendben? – mondta Inuyasha.

-         Megígérem. – mosolygott Kikyo.

-         Ma elmentem meglátogatni Kagomét, hogy mégis hogy van. – kezdte Inuyasha.

Kikyo összeráncolta a szemöldökét, de nem szólt egy szót sem.

-         Kagome gyermeket szült….. tőlem. – fejezte be Inuyasha.

Kikyo kezében megállt az evőeszköz. Egy darabig csak nézett maga elé, majd felállt. Rájött, hogy mit tett. Elszakította egy gyermektől az apját. Úgy érezte nincs joga az élethez. Szívtelenül Inuyasha és Kagome közé állt. Szegény lánynak darabokra tört a szíve miatta.