4.
2005.12.03. 14:34
Nem tudott és nem is akart ekkora bűntudattal élni, ezért kieresztette a halott lelkeket magából, majd amit Kagométől szerzett, az is elhagyta a testét. Csak egy kupac föld és hamu maradt a helyébe. Inuyasha egy darabig csak ült és nézte azt a helyet, ahol előbb még régi szerelme állt. Majd felsöpörte a hamvakat és elindult vissza a faluba. Amikor visszaért minden csendes volt. Kaede anyó kunyhója felé vette az irányt. Megmutatta neki a hamvakat és kérte, hogy ismét temesse el Kikyot egykori helyére. Megbeszélték, hogy másnap reggel elintézik a dolgot. Korán reggel Inuyasha már ásta a sírt. Kaede anyó pedig hívta Kagomét, hiszen ő is papnő és jelen kellett lennie. Kagome arcán nem mutatkozott semmi. Közömbös volt. Kaede anyóval együtt megáldották Kikyo maradványait, majd visszavonultak. Amikor azonban Kagome el akart menni, Inuyasha elkapta a karját.
- Kagome, beszélnünk kellene. – mondta Inuyasha.
- Mégis miről? – kérdezte Kagome.
- Arról, hogy mi legyen velünk. Most már nem csak ketten vagyunk, itt van a kislányunk is! – felelt Inuyasha. – Szerintem te sem szeretnéd megfosztani az apai szeretettől, nem igaz?
Kagome arca egy percre elkomorult, majd megszólalt.
- Inuyasha, gyere velem!
Azzal kézenfogta a fiút és elmentek be az erdőbe. Letelepedtek egy tó mellett és elkezdtek beszélgetni.
- Kagome, én… - kezdte Inuyasha.
- Csend! Most én beszélek! – szakította félbe Kagome. – Azután a csodás nap után, amikor együtt voltunk, és te Kikyoval elmentél, összetört a szívem. Megfogadtam, hogy teljesen kitöröllek az emlékezetemből és soha nem leszek többé szerelmes. De ezt csak félig-meddig tudtam teljesíteni, mert hamarosan kiderült, hogy állapotos vagyok. Ezután ismét felbukkantál, és a régi sebek felszakadtak. De be kell vallanom, hogy soha nem tudtalak és nem is foglak tudni kitörölni a szívemből. Az a kis lény, aki most a házban alszik, ő nem enged elfeledtetni velem téged.
- Oh, Kagome…. Most már tudom, hogy rosszul választottam! Én hülye! Te vagy az igaz szerelmem, de én ostoba elbaltáztam egy ilyen kincset! – korholta magát Inuyasha.
- Az nem olyan biztos… - mosolygott Kagome.
Eközben egyre közelebb ment a fiúhoz, majd megcsókolta. Amikor elválltak Inuyasha, csak ennyit mondott:
- Kagome, én meg sem érdemlek egy ilyen tisztaszívű lányt, mint te.
- Szerintem is túl könnyen megbocsátottam, de jegyezd meg! Ez az utolsó esélyed! – mondta Kagome.
- Amit többet nem használok ki… - suttogta Inuyasha és megcsókolta újból a lányt majd lefektette a lágy fűre. Egyénként húzták le egymásról a ruhákat. A hatalmas szerelem, ami már régen várt a beteljesülésre, most teljesedett ki igazán. Mindent be akartak pótolni egyszerre. A sok elvesztegetett időt, amit egymás nélkül töltöttek. Újra megtörtént, amin már egyszer túlestek. Most viszont nem törik össze senkinek sem a szíve. Már délre járt, amikor elhatározták, hogy visszamennek. Mindenki meglepetten nézett rájuk.
|