1.fejezet: Ismeretlen ismerősök

Szép napsütéses az idő, és most épp a csatákon kívüli szokásos események történnek:
-Miroku! Ha mégegyszer hozzámérsz.....-de nem fejezte be Sango az ordibálást, mert a perverz szerzetes ismét fogdosta szegény lányt és ekkor....BUMMM! Egy szép vörös tenyérnyom virított Miroku arcán. Sango megint ki akarta osztani a szerzetest, de ekkor előlépett Kagome az egyik bokorból:
-Hazamegyek!-kiáltotta a lány sipító hangon.
-Várj Kagome! Már megint mi történt?-érdeklődött Sango.
-Azaz...az....az ostoba tuskó!-és a lány feje már vörös volt a dühtől.
-Tehát megint Inuyasha.-mondta lesütött szemmel Miroku, de ekkor már Kagome rég elszelelt és kisvártatva Inuyasha lépett elő ugyanabból a bokorból:
-Inuyasha menj utána!-utasította Sango a hanyout.
-Mi? Még azt sem tudod mi történt!-mentegetőzött a fiú.
-Kagome tuskónak nevezett, ilyenkor mindig te vagy a hibás-kezdte Miroku teljes nyugalommal-MENJ UTÁNA!-de ezt már ordibálta.Inuyasha durcásan, de elindult Kagome után és Sango, Miroku és Shippou is követte Kirara hátán, hogy ne legyen semmi baj. Mire utolérték őket ismét csak a veszekedés hallatszott:
-Akkor is hazamegyek!-ordítozta a lány ás már ugrott is volna a kútba, de ekkor:
-Mi? Te ki......ti kik vagytok? És hogy jöttetek át a kúton?- kérdezte meglepődve a lány amikor egy lány és egy fiú mászott ki a kútból. Mindkettejüknek hosszú fekete haja volt és korabeli ruhákat viseltek. Mind aketten olyan 16 év körüliek lehettek:
-Válaszoljatok!-üvöltözött Inuyasha.
-Any..ap...-kezdte volna a lány miközben könnyek szöktek a szemébe, de a fiú mind a kétszer befogta a száját és ő kezdett beszélni:
-Az én nevem Hiku, ő pedig a húgom Kaname.-erre a lány (akit mostmár tudjuk, hogy Kanamenak hívnak) abbahagyta a sírást és a düh lett úrrá az arcán:
-Ez nem igaz! Te vagy az én öcsém! Én vagyok az idősebb!
-Nem is! Én vagyok az idősebb!- kezdték a veszekedést figyelmen kívül hagyva Inuyashát és Kagomét. Sango és Miroku egy bokorból figyelték eddig az eseményeket, de erre már ők is előjöttek.
-Fejezzétek be!-szólalt meg Miroku és Sango egyszerre, amin persze Inuyasha és Kagome meglepődtek, hogy mit is keresnek ők itt:
-Miroku, Sango!-kiáltotta egyszerre Hiku és Kaname.
-Hát ti meg honnan ismertek minket?-kérdezte Miroku.
-Mi? Hát... izé...szóval..-dadogott Hiku, de Kaname közbevágott:
-Ki ne ismerne titeket? A híres félszellem, a nagyerejű miko, a szellemírtólány és a szerzetes. A fantasztikus négyes
-Khm..Khm..-köszörülte meg a torkát Shippou.
-Ja és persze-folytatta a lány- Shippou, a kis rókaszellem és hű segítőtársuk Kirara.
-Nem is tudtam, hogy híresek vagyunk.-mosolyodott el Kagome a hallottakon.
-Végülis ikrek vagyunk.- fejezte be Hiku vörösen. Szégyelte előző veszekedését húgával.
-De arra még mindig nem válaszoltatok, hogy,hogy jöttetek át a kúton!?-idegeskedett Inuyasha.
-Hogy érted azt, hogy át a kúton?- füllentette Kaname- Mi csak véletlenül beleestünk a kútba és mire kimásztunk itt voltatok. De ha már itt vagyunk segíthetünk nektek?
-Nekünk nem kell a segítségetek!-mondta ridegen Inuyasha.
-Pont olyan ellenszenves mint te, Hiku!-jegyezte meg Kaname. Ezen mindenki meglepődött, de Kagome megszólalt:
-Miben akartok nekünk segíteni?
-Hát az ékkőszilánkok összegyűjtésében és a Naraku elleni harcban!
-Úgy van!-egészítette ki Hikut Kaname.
-De ti még kölykök vagytok és ráadásul emberek.-mondta "aggódóan" Inuyasha.
-NEM KELL MINKET SAJNÁLNI ÉS PLÁNE NEM LEBECSÜLNI!-ordítozott Kaname.
-Te meg pont úgy kiabálsz mint Kagome!-jegyezte meg Hiku-A hallottak alapján persze.-tette hozzá.
-Jól van na! Akkor velünk jöhettek.-mondta ledöbbenve Inuyasha, amit mindenki egy bólintással nyugtázott.