3.Hiku és Kaname valódi énje

Elkövetkezett Újhold estéje. Mindenki a tűz körül ült:
-Sango! Eljönnél velem sétálni?- kérdezte Miroku Hiku tanácsát megfogadva. A lány csak bólintott, mire a szerzetes segített neki felállni és szép lassan eltűntek az erdő sűrűjében. Amint lement a Nap Inuyasha emberré változott, amin Kaname és Hiku meg sem lepődött, de leesett nekik, hogy mégiscsak meg kéne:
-Inuyasha!-kezdte Hiku "csodálkozva"-Te ember lettél?
-Csakhogy észrevetted!?- pöffeszkedett a hanyou.
-Már rég észrevettem csak nem akartalak bántani, mert tudom, hogy ez nem túl jó érzés- válaszolta Hiku majd végül hozzátette-lehet.
-De ilyenkor legalább nem annyira ellenséges.-mondta Kagome lesütött szemmel. Inuyasha már reagálni akart, amikor a lány felkiáltott-Ékkőszilánk közeledik! Nem is egy....egy jó nagy darab...ez csak Naraku lehet!- Kagoménak igaza volt Naraku érkezett meg.
-Most mi lesz?-kérdezte Kagome.
-Inuyasha! Te most így nem tudsz harcolni, inkább védd meg Kagomét! Mienk Naraku és a csatlósai!-magyarázta Hiku, majd a húgára nézett, aki csak bólintott.
-Dehát ti is emberek vagytok és ráadásul még kölykök is!-idegeskedett Inuyasha.
-Tévedsz! Mi egy szóval sem mondtuk, hogy emberek vagyunk!-kiáltotta Hiku és Kaname egyszerre és átváltoztak....külsőre félszellemeknek néztek ki, de nem akármilyeneknek......fehér és hosszú hajuk lett és hosszú karmaik, valamint kutya füleik.....Hiku kísértetiesen hasonlított így Inuyashára, de persze Kaname is. Naraku most csak Kannat hozta magával (még szerencse). Épp támadni akartak Narakura amikor az megfordult és Kanna állt előttük:
-Hiku! Te támadj a velem szembeni oldalról! Két felé csaknem tudja tartani a tükrét Kanna!-kiabálta Kaname.
-Értem! Igazad van!-vette a parancsot Hiku. Kannát így könnyen meg tudták ölni amitől Naraku megtorpant:
-Nem értem hogyan tudtátok megölni Kannát, de az biztos, hogy ezért még megfizettek! Hehehehe!-mondta Naraku búcsúzóul majd elszelelt. Mire véget ért a harc már a Nap felkelt és Inuyasha is visszaváltozott, de meg se tudtak szólalni a látottak miatt:
-Hát ezt meg, hogy csináltátok?-kérdezte a bokorból előlépő Miroku és Sango, akik csak végszóra érkeztek és ráadásul kézenfogva!
-Hiku? Kaname? Sango, Miroku?-azt se tudta Inuyasha mit kérdezzen előbb.
-Azt javaslom üljünk le és meséljetek mindannyian.-okoskodott Kagome amire mindenki leült és Hiku belekezdett:
-Tudjátok a szüleink érdekes párost alkottak: anyánk egy miko volt......
-Apánk pedig hanyou,-folytatta Kaname-de sajnos a születésünk után nemsokkal meghaltak.
-És a legjobb barátaik neveltek fel minket.-vette vissza végül újra Hiku a szót.
-Nahát milyen szomorú.-szipogott Kagome.
-És érdekes.....mintha csak.....-kezdte volna Miroku.
-Igen szomorú és érdekes.-mentette a szót Hiku-Na és mi van veletek?-nézett Mirokura és Sangora.
-Szeretem Sangot!-vágta rá a szerzetes mindenki nagy meglepődésére.
-És én is szeretem Mirokut.-jelentette ki a szellemírtólány amire mindenki teljesen elhűlt. Ezek után maradtak még egy napot és nem indultak tovább. A lányok elmentek fürödni és persze Kagome nagyon kíváncsi volt:
-Mond Sango és mi történt köztetek?
-Miroku tényleg szeret és ........megtörtént az... az amire már régóta vártam és az amire Miroku várt.-fejezte be Sango vörösen.
-Szóval az is?-kérdezte Kagome kiváncsian amire a lány csak bólintott. Eztán már csak azt hallották ahogy Kaname piszmog valamit az orra alatt:
-Sousuke, Sousuke!

(A Sousuke egy név amit szintén a Full Metal Panic c. meséből kölcsönöztem, mint a Kaname-t. ejtsd: szoszke)