9.Lehull a lepel avagy a vallomás

-Hogy érted azt, hogy a jövőből jöttél?-kérdezte Sesshoumaru, mert senki más nem tudott megszólalni.
-Ezt Kagome tudná igazán elmagyarázni, de ez most nem lényeg.-mondta Hiku.
-És az mit jelent, hogy a Tetsusaigat az apád hagyta rád?-szólalt meg végre Inuyasha is.
-Azt, hogy te vagy az apánk!-fejezte be Kaname mosolyogva.
-Hogy micsoda?!?!-kérdezte rémülten a hanyou.
-Hogy lehetsz ilyen értetlen, mond?!?-mondta Kagome és közben sírva fakadt-Még ezzel is bántani akarsz?
-Én? Dehát mivel?-értetlenkedett tovább a hanyou, bár igazán senki sem tudta Kagome miért kezdett el sírni. Egyedül csak ő emlékezett arra vissza, amikor Hiku és Kaname a szüleikről beszéltek.
-Hát nem érted?!?! Félszellem az apjuk vagyis te, és miko az anyjuk,- ekkor Kaname, Hiku, Sousuke, Miroku és Sango szája mosolyra görbült, de Kagome nem azt mondta, mint amire mindannyian számítottak-tehát Kikyou. KIKYOU GYEREKET FOG SZÜLNI NEKED!-Kagome a földre rogyott és ott folytatta a sírást. Inuyasha nem tudott megszólalni egy ideig, de aztán letérdelt a lány mellé:
-Ez nem fog megtörténni Kagome!-kezdte, majd olyan halkan folytatta tovább,hogy azt már csak ő hallotta-Nem tudnálak soha ennyire megbántani.
-DE MEG KELL TENNED! Nézd milyen nagyszerű gyermekeitek lesznek. Nekik meg kell születniük!-erősködött sírva Kagome, majd Hiku közbelépett (mivel már nem bírta tovább nézni):
-Még mielőtt komolyan belemerülnétek ebbe a lelki fröccsbe, elárulom, nem Kikyou az anyánk!
-Igen. Hanem TE, KAGOME.-tette hozzá Kaname. Erre Kagome egy pillanatra abbahagyta a sírást, majd folytatta.
-Most megint mi van?-kérdezte Inuyasha, de még mindig bele volt pirulva az előző mondatokba.
-Ez soha nem fog megtörténni, mert te Kikyout szereted!
-Ezen most ne törd a fejed.-mondta Inuyasha és felsegítette Kagomét a földről, majd letörölte a könnyeit az arcáról, de óvatosan, nehogy megkarmolja a lány arcát. Eztán hosszasan egymás szemébe néztek. Kaname törte meg a már-már igen kínos csendet:
-Én nem akarlak siettetni titeket, de nincs egy év korkülönbség Sousuke és köztünk.-Kagome és Inuyasha csak néztek, hogy ezzel most mit akart mondani.-Azt hittem már leesett nektek: azért van egy lyuk Sousuke kezén, mert ő lesz Miroku és Sango gyereke.
-Dehát akkor már alig van három hónap  hátra! Ez képtelenség!-aggódott Kagome. De tovább kellett indulniuk, így Inuyasha és Kagome útközben gondolkodtak nagy csöndben. Senki nem mert megszólalni.(Sesshoumaru már akkor elhúzta a csíkot, amikor eltértek az őt is érintő témától.) Sango már az utolsó hónapban járt, így cselekdniük kelllett. Egy este, amikor már mindenki aludt, Miroku felkelt és felébresztett mindenkit Inuyashán és Kagomén kívül. Arrébb mentek és mikor már elég távol voltak tőlük egy óriásit kiáltottak:
-ÉBRESZTŐ!-erre persze mindketten felkeltek.
-Egyedül akartak minket hagyni. De nem baj, mert beszélni akartam veled. Sokat gondolkodtam..-kezdte Kagome miután Inuyasha mellé ült.- Amikor Kaname elmondta, hogy én vagyok az anyjuk, nagyon megijedtem. Nem akartam ilyen fiatalon anya lenni, de aztán rájöttem, hogy milyen csodálatos emberek és hogy élniük kell. Egyszer úgyis lesznek gyerekeim és náluk jobbat nem is akarhatnék. Úgyhogy szeretném megszülni őket. Már csak azért is mert te vagy az apjuk. Tudom, hogy te Kikyout szereted, de csak egyszer kell..... csak egyszer kell megtenned. Kérlek.- Kagome ekkor teljesen elkeseredett. Végig lehajtott fejjel beszélt és most sem mert Inuyasha szemébe nézni, mert félt, hogy meglátja a hanyou szemeiben a választ. Így inkább folytatta- És ha utána nem akarod, hogy veled maradjak akkor Kaede anyónál maradok vagy elmegyek Kougaval, mert amíg kicsik és nem tudják uralni az erejüket nem élhetnek az én világomban. Nem... ott rossz sorsuk lenne amíg kicsik.... de ha nagyobbacskák lesznek akkor elviszem őket az én világomba és ott fognak tanulni. Ha látni akarod őket csak szólnod kell. Csak kérlek segíts nekem! Ugye megteszed?- ezt mind egy szuszra mondta el a lány és ezalatt Inuyasha csak nézte, nézte, hogy mennyire nagyszerű és bátor. Képes lenne egyedül felnevelni a kicsiket.-Inuyasha?! Mit válaszolsz?-erre Inuyasha felemelte a lány állát, hogy végre a szemébe nézhessen, majd megcsókolta.
-Ez gondolom igent jelent.-fejezte ki boldogságát igen halkan Kagome.
-Te komolyan azt hiszed, hogy miután kihordod a gyerekeinket képes lennélek elhagyni?-mondta, majd újra megcsókolta a lányt.- Ráadásul pont azt a nőt akit szeretek.
-Én is szeretlek.-fejezte be Kagome, majd ismét csókolózni kezdtek, de ez már hosszú perceken át tartott. Inuyasha, anélkül, hogy Kagome észrevette volna, leöltöztette. Ezen az éjjelen megtörtént az, amire mindenki várt és mostantól már Hikunak és Kanaménak se kellett aggódnia, hogy megszületnek-e.