11. Kikyou ismét felbukkan

Kagome már az ötödik hónapban járt. Mivel ikreket várt, hamar kigömbölyödött, de nagyon aranyos volt. Már nem hordhatta az egyenruháját és iskolába se járt. Kertészfarmerben és tornacipőben járt. Inuyasha lépten nyomon követte, sehova nem mehetett egyedül. Egyébként is aggódott a lányért, na de most... A tűz körül ültek és beszélgettek ezen az estén:
- Amíg Kagome meg nem szül, nem harcolhatunk Naraku ellen.- jegyezte meg Miroku.
- Miért? Kagomét, Sangot és a kis Sousukét otthagyjuk Kaede anyónál. Így a legbiztonságosabb.- jelentette ki Inuyasha.
- Nem, nem jó. Sangora és Kagoméra is szükség van a harcban.- ellenkezett Hiku.
- Ne ellenkezz velem!- kezdte volna Inuyasha a vitát, de Kagome felsikkantott, majd elmosolyodott, persze a hanyou megijedt.
- Mi baj van Kagome?- kérdezte a félszellem.
- Nézd!- és a lány a hanyou kezét a pocakjára tette- érzed ezt?
- Mi ez?- kérdezte ijedten.
- Hiku vagy Kaname aú... vagy mindkettő virgonckodik.- mosolygott Kagome.
- Ez azt jelenti, hogy...
- hogy rugdolóznak- fejezte be Kagome Inuyasha mondatát, mire a hanyou megcsókolta mindenki szeme láttára. (Megjegyzem ezt még egyszer sem tette.) Lassan mindenki elaludt, de az éjszaka közepén Inuyasha neszt hallott, így felkelt, felnézett az égre és meglátta a lélekrablókat. Követni kezdte őket. Észre sem vette, hogy Kagome szinte rögtön felébredt, amint ő elment. Kagome egy fa mögül próbálta követni mi is történik. Inuyasha odalépett Kikyouhoz:
- Kikyou! Miért jöttél?
- Inuyasha, mintha nem tudnád. Érted jöttem.
- Ezt hogy érted?- kérdezte a hanyou.
- Végre velem jöhetsz! Beteljesülhet a szerelmünk!- és ekkor Kikyou megölelte Inuyashát, Kagome arcán pedig lecsordult egy könnycsepp. Kikyou meg akarta csókolni a hanyout.
- Várj!- fordította el a fejét a félszellem, amire Kagome szíve megnyugodott egy kicsit.
- Mi az? Már nem szeretsz?- kérdezte a miko, Kagome szíve pedig hevesebben kezdett verni erre a kérdésre.
- Szerettelek. De te már nem Kikyou vagy- kezdte a választ Inuyasha, de már folytatni nem tudta, mert a fa mögött álló Kagome sikkantott. -Kagome?
- Ne haragudj! Én csak...- kezdte a magyarázkodást a még mindig a fa mögött álló lány.
- Miért sikoltottál? Megint Kaname és Hiku?- ijedt meg a hanyou.
- Igen. - kiáltott a fa mögül.
- Ki az a Kaname és Hiku?- kérdezte Kikyou.
- Kagome! Gyere ide hozzám! Miért bújkálsz?- mondta a hanyou, mintha meg sem hallotta volna Kikyou szavait.Kagome lassan sétált ki, félt Kikyoutól.
- Hát ez meg mi? Terhes vagy? Ki volt az a szerencsétlen, aki ezt tette veled?- gúnyolódott Kikyou.
- Hogy mondhatsz ilyet? Te, aki papnő vagy!- mondta Kagome, miközben sírva fakadt.
- Kikyou, én nem ilyennek ismertelek. Ha tudni akarod én tettem ezt! Az én gyerekeimet várja: Hikut és Kanamét!- mondta Inuyasha dicsekedve.
- Hogy tehetted ezt?- reagált Kikyou döbbenten, majd felhúzta az íját és egyenesen Kagome hasára célzott. Már kilőtte volna a nyilat, amikor Inuyasha eltörte az íjat a nyíllal együtt.
- Ha ezt még egyszer megpróbálod, akkor téged is megöllek!- mondta Inuyasha, majd odament a még mindig síró Kanaméhoz és védelmezőn megölelte.
- Hát fontosabb neked ez a lány, mint én?- döbbent le még jobban Kikyou.
- Ez eddig nem volt világos? Ő akkor sem árult el, amikor én elárultam! SZERETEM! És a gyerekeinket hordja a szíve alatt! Ő nekem a LEGFONTOSABB!
- NEEEM!- kiáltotta Kikyou, mert ezt a szót nem akarta hallani, és testét elhagyták a lelkek. Kagoméba is visszatért lelke utolsó része. Kikyou teste végül elporladt. Kagome a földre rogyott és sírt, aztán Inuyasha odament hozzá és megölelte. Egy óráig csak így ültek egymás karjaiban, majd visszasétáltak a táborba.