12. Kouga megjelenik, avagy egy újabb próba

Kagome szíve aznap éjjel, mikor Kikyou megjelent, megnyugodott, de nem attól, hogy a miko meghalt, hanem Inuyasha szavaitól. Azóta a hanyou minden este Kagomét szorosan átölelve aludt. Most, a már nem is olyan kis csapat egy erdő mélyén sétált.
- NA NE!- kiáltott Kaname.
- Már megint az a rühes farkas!- mondta Hiku.
- Kouga!- kiáltott Inuyasha.
- Kagome! Asszonyom! Érted jöttem! Te meghíztál?- kérdezte Kouga, miközben a lány kezét fogta.
- Engedd el a kezét! Nem látod hogy ter...- kezdte volna a hanyou.
- Várj, Inuyasha! Ez most az én feladatom.- vágott közbe Kagome és meglepő módon a hanyou bólintott rá. Mostanra megtanultak egymásban bízni. De a lány most visszafordult Kougához:
- Kouga! Nem vagyok az asszonyod és soha nem is leszek. Szeretném, ha barátok maradnánk... És nem meghíztam, hanem... hanem terhes vagyok...- amint ezt Kouga meghallotta, lesütötte a szemét. - Az apa nevét csak akkor árulom el, ha szeretnéd. Nem akarlak még jobban megbántani.- de az utolsó mondatot szinte már csak suttogta.
- Ki merte elvenni tőlem az asszonyom?- őrjöngött Kouga.
- Kagome többé már nem a te asszonyod!- kiáltozott Inu is.
- Téged meg ki kérdezett? Ez csak az én dolgom és Kagoméé!- vágott vissza Kouga.
- Tévedsz! Kagome mostmár az én asszonyom!- mondta a hanyou büszkén.
- Hahaha! Röhög a májam! Már hogy lenne a te asszonyod?- nevetett nagyképűen Kouga. Inuyasha már reagálni akart, de Kagome közbevágott:
- Úgy, hogy ő a gyermekeim apja... És ha megkérhetnélek, akkor tiszteld őt!
- Micsoda?! Te meg ez a korcs? De miért? Mivel jobb mint én?- kérdezte dühösen Kouga.
- Kértelek, hogy tiszteld Inuyashát! Annyival jobb mint te, hogy én őt szeretem. Ha nem vagy képes betartani a feltételeimet, akkor menj el és soha ne gyere vissza!- mondta kicsit dühösen Kagome.
- Pontosan mik a feltételeid? Mert szeretnék a barátod-tok maradni, de nem biztos, hogy minden feltételnek eleget tudok tenni.- mondta Kouga lehorgasztott fejjel.
- Az első mind a kettőtökre vonatkozik - és itt Kagome Inuyashára és Kougára nézett - nem adtok egymásnak  gúnyneveket; a másik, hogy nem hívsz az asszonyodnak és nem is kezelsz úgy; mint barát, segítünk egymásnak a bajban. Azt hiszem, ennyi. Be tudod tartani?
- Megpróbálom, de nem ígérhetek semmit.- válaszolta Kouga.
- Jó. Akkor most az első és kihagyhatatalan lépés: kérjetek egymástól bocsánatot. Mindketten bántottátok egymást, ez a minimum ezek után.- oktatta ki a fiúkat Kagome.
- Mi? Én is? Na de Kago...- háborodott fel Inuyasha.
- Te is. Te értem tedd meg, kérlek. Mind a ketten csúnyán viselkedtetek.- vágott közbe a lány.
- De csak érted!- és odalépett a hanyou Kougához.- Bocsánat!- nyögte ki lassan. Kouga is közelebb lépett a hanyouhoz:
- Hát jól van. B...O...C...S...Á...N...A..T.- betűzte ki Kouga, mert bár Inuyashának is nagy volt a büszkesége, na de Kougának... Amint kimondta az utolsó betűt a szellem, minenki elkezdett szakadni a röhögéstől:
- Eddig is tudtuk, hogy nagy hatással vagy a fiúkra, de erre akkor sem hittük volna, hogy rá tudod venni őket!-mondta Miroku nevetésekkel megszakítva.
- Hát igen... nem gondoltam volna, hogy megteszik!- mondta Kagome szintén nevetgélve. A fiúknak még a szavuk is elállt, nem tudták mire vélni a dolgot. Ezek után Kouga elment egy kicsit durcásan, de kibékülve.
- Kagome, lehetne egy kérésünk?- kérdezte Kaname.
- Persze.- hangzott a válasz.
- Tudod, mi még soha nem láttuk a nagymamánkat.- magyarázta Hiku.
- Értem. Akkor holnap átmegyünk az én világomba. Úgyis el kell mondanom, hogy terhes vagyok. Eddig is alig tudtam titkolni, vagyis nem volt merszem elmondani. A ruháimat is csak sunyiban vettem. Na de majd holnap...