Többet el se jövök hozzátok ha az öcsikéd le nem szokig az éjszakáig
tartó buckás vasutozásról! Fogalmam sincs, hogy van hozzá gyomra. -
Mondta, azzal felugrott egy kifelé tartó gépkocsi jármű tetejére. Több
ember megint csodálni kezdte a mutatványt. Kagome gyorsan
felkapaszkodott mellé. A kocsi közben megállt. Sota pedig csak
ledermedten nézte az eseményeket.
-Inu-Yasha msot hová mész? -Tette fel a kérdést Kagome.
-Haza, ha érdekel. Persze csak ha elindul ez az állat! -Mutatott a kék
színű Hondára amin voltak, majd duzzogva törökülésbe ült. -Sotanak
nem lesz baja, hogy ott hagytad a tömegben? -Kérdezte a lánytól
mellékes hangvétellel.
-Nem, már iskolás. Tud magára vigyázni. -Mondta Kagome és ő is leült.
Inu-Yasha felháborodva megint egy kérdéssel állt elő. Idönként végig
kopogtatott karmaival, a Honda tetején.
-Akkor meg miért pont ide jöttünk?
-Ilyen fajta kikapcsolódásért még a felnőttek is szeretnek ide járni. Az
tény, hogy te nem! Különben Sota nagyon szeret veled lenni, hisz te
vagy a példaképe. Folyton olyan akar lenni mint te.
-Szerintem elég egy hetet velem töltenie és meggondolná magát. És
kívánom, hogy még csak hasonló se legyen az élete az enyémhez. -Inu-
Yasha sóhajtott egy nagyot. -Na jó! Gyere! Megyek vele még egy kört
azon a bucka valamin, ha te megígéred, hogy utána csak mi ketten
felszállunk arra az óriáskerékre ha jól tudom! -Megfogta a lány
csuklóját és leugrottak a járműről, ami tovább hajtott végre.
-Az óriáskereket jól tudod, de annak a "bucka valaminek"
hullámvasút a neve. -Nevetett Kagome. Mikor a fiú nem figyelt
elpirult. "Ezt az Inu-Yashát szeretem. Bárcsak minig ilyen lenne."
                  -Olyan kellemes így! -fogta meg Sango kezét Miroku. Négy
öt óra hossza csendben lét után (amikor a szavak helyett, halk ugyan
akkor erős érzelmek uralkodtak rajtuk. A csend többet ért mindennél. A
nyugalom amire régóta vágytak most jól esett.) újra beszélgetésbe
kezdtek. -Egy kezemen is megtudnám számolni mikor volt ilyen jó
napom mint a mai. Remélem mostantól több ilyen lesz! -Sango fel
nézett a fiúra és fél mosollyal a száján, ezt kérdezte.
-Régen volt már ilyen szép napod? Ugyan mi jó abban, hogy küzdesz a
fájdalom és a láz ellen a sebed miatt? -Miroku a szemeibe nézett a
lánynak, s ő most se bírta meg állni, hogy ne vörösödjön el. Azonban
most már nem rejtette érzelmeit. Állta szerelme tekintetét.
-Az nem is számít. Te elfelejtetted velem ezt a dolgot. Amúgy meg az
olyan napok is jók, mert nem kell túl hajszolnom magam, ráadásul ha
nem Kaede ápol hanem te (vagy....lány) a mennyországban érzem
magam. -Miroku elsimított egy hajtincset Sango szeméből, majd
megcsókolta a lányt. -Lassan vissza kéne menni. Eléggé kimerültem a
futásban. -Kelt fel óvatosan a fiú. -Mondjuk a lényeg, hogy megérte,
hisz ha nem teszem már nem élnél.
-Gyere! Menjünk! -Támogatta a lány, Mirokut. -Csak el ne ájulj nekem! -
Szólalt meg menetközben huncut mosollyal a szemében Sango.
-És miért ne? -Tette az ártatlant Miroku.
-Azért, mert ha magadhoz térsz, nem szeretnék lekeverni egy pofont,
a rossz irányérzékű kezed miatt!
-Aha! Ezek szerint te se birod ki, hogy ne lehess a közelembe, mert ha
nem így lenne, nem téged fogdosnálak egyfolytában!
-Na, ezt itt hagyjuk abba! -Tette mutatóujját a lány, Miroku szájára.  A
szerzetes megint elkápráztatta Sangót a tekintetével és megszólalt.
-De Sango! Én szeretlek! -Kirara gazdájának feje arra kényszerült,
hogy elforduljon, ám akarata ennél erősebb volt a lánynak. Lenyelte a
torkában lévő gombócot, elűzte magából a fiúval kapcsolatos rossz
gondolatokat és csillogó szemekkel szerelmére nézett.
-Én is szeretlek! -Jelentette ki boldogan. "Mit mondhatnék végül is ha
ez az igazság?"Kérdezte magától Sango vidáman.
-Hozzám jönnél feleségül? -Kérdezte Miroku, mikor visszaérkeztek a
házba, amely jelenleg üres volt. Sango épp a vállát kötözte újra a
fiúnak. A Démonvadász furán nézett szerelmére.
-Ezt most, hogy érted? -Kérdezte. -Az mit jelent?
-Hagyjuk! -Hajtotta le Miroku a fejét, s közben elmerengett. A
szerzetes időnkén meg-megfeszült, ahogy Sango a vizeskendővel
simogatta forró felsőtestét. -Majd Kagome biztos elmagyarázza
neked. -Miroku ezt a kifekezést Kagométól hallotta. A középkori
Japámban még ezt egészen máshogy mondták el. Sokkal hosszabban
és mélységesebben. Ennek egyik oka, hogy a kereszténység még nem
mindenhol terjdt el. Azonban ugyanúgy létezett náluk is ez az egész.
Sango nem igazán értette és nem is kérdezősködött tovább. A fiú
pedig nem feszegette tovább a témát. Csak hirtelen
meggondolatlanság miatt csúszott ki a száján. "Nem is tudom Sango
mit szólna hozzá. Kohaku most biztos fontosabb minthogy ennyire
elmélyüljön a kapcsolatunkba, de egy biztos: Ezt a napot soha nem
fogom elfelejteni bármi történjék is." -Csukta be szemeit Miroku.
Nagyon álmos lett, másfelöl pedig élvezte, ahogy szerelme kényezteti.
-Most pihenned kell! reggelig ne is lássalak oda kint. -Emelte volna le
Sango, a fiú fejét öléből, de a szerzetes már mélyen aludt. A lány arcán
halvány mosoly jelent meg. Gyengéden simogatta Miroku arcát. -Ma
sikerült boldoggá tenned! -Mondta halkan, annak ellenére, hogy tudta,
szerelme alszik. -Az pedig az öcsém halála óta nagy szó.
                          -Húh! Talán túlságosan engedékeny voltam. Kagome!
Egyet magjegyezhetsz! Legalább 10 évig biztos nem megyek
vigyorparkba! Az óriáskerék még talán elmegy, de az a az a az a........
-Hullámvasút? -Egészítte ki kuncogva, Inu-Yasha mondatát Kagome.
Lassan sötétedett. A nap vérvörös színben úszott. Shipo meghallotta a
két személy beszélgetését. -Jól van nem kell így felhúznod magad! -
Szólt a lány. A Róka démon oda futott hozzájuk. Látta Kagome
nevetésőt piros arcát. Inu-Yasha arca is vöröses színben játszott, de
az ő ábrázata fáradt és dacos volt. Shipo ráugrott a fél démon vállára
és megszólalt.
-Már megint vitatkoztok? Milyen romantikus! De ez semmi ahhoz
képest amit a házban láttam. Ugye Kirara? -Nézett az állatra vidáman.
Kirara helyeslően nyavíkolt egyet és Kagome lábához bújt. Kissé még
bizonytalanul lépkedett. A lány magához vette, majd szinte olvasva
Shipo gondolataiban kérdőn rá merdet.
-Tessék? Csak nem azt akarod mondani, hogy Miroku és Sango együtt?
-Mi ebben olyan meglepő? Már rég látszott rajtuk, hogy kedvelik
egymást. -Jött egy unott hangvételű válasz Inu-Yasha felöl.
-Oh! Hisz ez nagyszerű! -Ugrott vidáman a fiú nyakába Kagome.
-Eh....Ka-go-me! Azért ennyire nem kell örülni! Mi lesz ha majd neked
lesz szerelmed? Megölöd örömödben? Már engem majd meg fojtasz.
Össze jöttek. Na és aztán? Most tartsunk ünnepséget? -Próbált
szabadulni Inu-Yasha óvatosan a lány szorítása alól. Kissé elpirult, de
Kagome nem látta. Sőt most nagyon mérges lett és a következőt
vágta a Kutyafülű fejéhez.
-Hogy lehetsz ennyire érzéketlen. Egyben biztos lehetsz! Nem te leszel
akit megölök örömömben! Ezek után végképp nem! -A fiú hárált egy
lépést és már a visszavágón morfondírozott, de Shipo közbelépett.
-Abba hagynátok? Legyetek csendben ha bementek, mert mindketten
alszanak! -Figyelmeztette őket.
                        Az éjszaka pillanatokon belül elillant. Sango reggel
pedig arra ébredt, hogy valaki a kebleit simogatja........
Rajtuk kívül már mindenki reggelizett a közeli tó mellet, mikor a házfelöl
egy nagy csattanás hallatszott.
-VIGYÁZZ! MESSZIRE MÉSZ! -Zengett Sango kiáltása.
-Vajon mi volt ez? -Kérdezte Shipo tea szürcsölgetés közben.
-Már megint a családivonás. -Temetkezett Inu-Yasha az ételbe
rizsestáljával és evőpálcikájával együtt. Arcát csak idönként lehetett
látni.
-Esküszöm én kezdem megsajnálni szegényt! -Rázta a fejét
lemondóan Kagome. - A fél démon most letette az ételét és végre
normálisan egyvonalba tekintett a lánnyal. Arca azonban
felháborodottságott tükrözött.
-Igen? Engem bezzeg sohasem sajnálsz!
-Csak nem féltékeny lettél?
-Ugyan már! Én soha nem voltam féltékeny!
-Valóban? Akkor Inu-Yasha......-Csillant meg Kagome szemében egy
huncut fény. Szépen lassan közelebb ült a fiúhoz.
-Most mi van? Miért nézel így? -Zavarodott össze Inu-Yasha. A lány
felkelt és folytatta.
-Biztos nem gond ha meghívom Kougát ebédre! A reggeliről már sajnos
lemardt. -Inult az erdő felé apró léptekkel.  A fiú dühösen felpattant. -
Végül is az asszonya vagyok! -Mérgesítette jobban barátját.  A fél
démon ropogtatni kezdte ujjait idegességében. Közvetlen a hirtelen
mélyülő tóparthoz ment, hogy átgondolja a helyzetet. Kagome
eközben megfordult, de mivel Inu-Yashának hátul nincs szeme
feszegethette még egy kicsit a dolgot. -Lehet, hogy ő megvédene
mikor Inu-Yasha leharapni készül majd a fejemet. Tényleg megyek! Tök
jó ötlet! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Azért is meghívom!
-Csak azt merészeld! -Préselte ki a fogai között Inu-Yasha hozzá
szólását. A lány halkan, nesztelenül közeledtett a Kutyafülűhöz.
-Fekszik! -Adta végül a tanácsot a nyakláncnak. Inu-Yasha hatalmasat
csobbant a vízbe, amely gőzölögni kezdett utána.
-KAGOMEEEEEE! -Ordította mérgesen a lány nevét, mikor felbukkant.
-Igen? -Lépett közel ártatlan képpel a vízhez. -Hozzak fürdő ruhát
magamnak? Látom most már megfelelő hőfokú a víz.
-Hogy tehetted ezt? -Mászott ki a tóból szédelegve a fiú. Ruhája sullya
valószíűleg az erdeti 2-3 szorosát nyomta. Hajából vagy hat liter vizet
csavart ki.
-Megmentettem az életed a gutaütéstől! Különben térjünk vissza az
eredeti témára! Ennyit arról, higy soha nem voltál féltékeny. Most
pedig ha nem zavar bemegyek a fürdőruhámért és tényleg lubickolok
egyet! -Ment volna Kagome a házba, de mégcsak elsem indulhatott.
-Nem kell neked fürdőruha! -Lökte bele a vízbe hirteken mozdulattal
Inu-Yasha a vízbe, Kagomét.
                          -Két-három nap múlva már kilehet szedni a kötést a
válladból! -Mondta Sango barátjának. Mirokunak szinte teljesen lement
a láza és az arcszínét is kezdte visszanyerni. Most a padlón ülve
készült fekete felsőjét, majd lila kendőjét magára venni. -Most miért
nem a kék kendőt veszed fel hozzá? -Kérdezte a lány. A fiú mosolygott
egyett és ezt mondta.
-És te miért nem Inu-Yasha ruháját veszed ma magadra? Vagy esetleg
maradsz.....
-Ki ne mond!
-Pedig nekem úgy jobban tetszenél!
-Azt maghiszem! -Állt meg Miroku előtt Sango karba tett kézzel. -Csak
hogy nekem semmi kedvem úgy lenni ahogy te elképzelted.
-Na látod! Most nincs kedvem a kék kendőmhöz, majd ha lesz, úgy is
látod rajtam! -Kelt fel a szerezetes a földről és átölelte szerelmét.
Sango viszonozta. Fejét a fiú mellkasára hajtotta. Hallotta Miroku
szapora szívdobogását. Érezte lélegzetvételét. Elmélyedt magában és
a jövőjükön kezdett gondolkodni. De nem sokáig jutott kettőjükkel
kapcsolatban, ugyanis három dolog közéjük állt. "Kohaku! Ha Kohakut
nem helyezhetem örök nyugalomba, én előttem lezárult az élet. És ha
igen? Ha sikerül? Ott lesz még Naraku. Ha nem öljük meg,
Miroku.....akkor meg-hal." A lány hirtelen megremegett. Úgy érezte
hamarosan könny lepi el a szemeit. A szerezetes észre vette, hogy
Sango megborzongott. Elengedte és gyengéden ránézett.
-Mi a gond? Mi jutott az eszedbe? -Kérdezte. Kirara gazdája
elfordította a fejét. "Nem kerülhetek túl közel hozzá! Ha ez
megtörténik végleg összeomolhatok." Gondolta.
-Bocs, de most mennem kell edzenem! Fel kell készülnöm Kohaku és
Kagura ellen. Ha megkérhetlek ne leskelődj! -Indult a válszfal felé a
lány. A vékony rizspapírból készült "öltözőfülke" nem volt túl vastag. A
fénynek mindenképp megadta magát. Miroku szerencséjére a nap pont
olyan szögből sütött, hogy láthatta a Démovadász alakját amint
harciruhájára vált. Egy apró részletet se hagyott ki. Még azt is
csodálattal nézte, mikor barátnője a haját magasra kötötte. Miroku
ábrázatáról hatalmas élvezetet lehetett leolvasni. Sango feje fölött
azonban előszőr egy nagy kérdő jel formálódott mikor észre vette a
káb álapotban lávő fiút. Felvonat a szemöldökét és ezt kérdezte.
-Leskelődünk? Szóval így állunk! -Hirtelen megfogta sima ruhája
kimonóját és bekötötte vele Miroku szemét hátul akkora csomóval
amekkorával csak lehetett, majd elhagyta a házat.
-Sango! Kérlek várj! Segíts levenni! -Kiáltott utána a fiú. Sango
csonttörőjével a kezében elindult az erdő mélyébe. Tudott egy helyet,
ahol nagyon sok démon van, így tud rajtuk gyakorolni. Léptei egyre