2. Fejezet: Vissza a múltba

Eltelt majdnem 15 év. A kis Maya, akit nevelőszülei nagy szeretetben neveltek szépen növekedett. Bár a külsejével nem volt megelégedve. Kicsit kövér volt és a haját is utálta. Csúfolták is miatta eleget. Viszont a 15. születésnapja éjjelén visszaváltozott az eredeti külsejére. Az alakja és a haja olyan lett, mint az anyjának, a füle és szemei viszont az apjáé voltak. És még ott van a modora. Az keverék volt. Tudott kedves is lenni, mint Kagome, de olyan durva is, mint Inuyasha. Teljesen átváltozott. Egyáltalán nem hasonlított emberi alakjára. Reggel kicsoszogott a fürdőbe, és belenézett a tükörbe. Egy hatalmasat sikított. A nevelőszülei felébredtek. Már előre tudták, hogy miért sikított. Ettől a naptól féltek mindig. Hogy elveszítik Mayát. A lány kérdőre is vonta őket.

-         Mit jelentsen ez? – üvöltött a füleit fogdozva.

-         Nézd, akárcsak az apja! – suttogta a nevelőanyja a nevelőapja fülébe.

-         Hogy hogy az apám? – kérdezte csodálkozva Maya.

-         Itt az ideje, hogy megtudd az igazságot. – mondta a nevelőapja és leültette Mayát a kanapéra. – A te apád egy hatalmas youkai volt, az anyád pedig egy miko.

-         Beszéljetek magyarul, ha kérhetem. – mondta Maya.

-         Az apád egy nagyon erős szellem, az anyád pedig hatalmas spirituális erővel rendelkező papnő. Te sem itt születtél, hanem Japánban és félig szellem vagy, félig pedig ember. Az anyádtól örökölted a spirituális miko erőket. Az apádnak pedig volt egy híres kardja: a Tessaiga és az anyád birtokában volt a Négy Lélek Szent Ékköve, ami egy hatalmas erővel bíró szent gyöngy. Ezeket is te örökölted. Egy legenda szerint te leszel a kor legerősebb szelleme, aki megtisztítja a gonosz hatalmától a világot. Ahogy ott neveznek: A Legendák Gyermeke.

-         Mi van?! – Maya teljesen kikelt magából. – Hogy én japán?! És ráadásul félig szellem?!

-         Igen. Mielőtt az igazi apád ránk bízott, ezt a ládát adta, hogy adjuk neked oda, ha betöltöd a 15-öt. Az édesanyád is ennyi idősen ismerte meg apádat.

Ezzel átadtak Mayának egy ládikát. Ahogy kinyitotta egy lágy dallam csendült fel. Valahogy ismerős volt neki, csak azt nem tudta honnan. A ládában volt a Négy Lélek Szent Ékköve, az anyja egykori iskolai egyenruhája és egy levél. Maya először a levelet olvasta el. Majd eltűnt a szobába és felvette anyja egykori ruháját. Pontosan úgy nézett ki, mint ő. A nyakába akasztotta az Ékkövet és elindult.

-         Mégis hova mész, drágám? – kérdezte a nevelőanyja.

-         Idehozom a Csontok Kútját. – felelte Maya, és egy helyen megérintette a földet.

Hamarosan egy kút emelkedett ki a földből. Maya belenézett és bele akart ugrani.

-         Mit művelsz?! És mi lesz az iskolával?! – kiáltott fel a nevelőanyja.

-         Sajnálom, de én nem tartozok ide. – a lány még kimászott a kútból a ládáért, majd egy puszit nyomott a nevelőszülei arcára. – Nem tudom, találkozunk-e még. De őszintén remélem igen.

Ezzel eltűnt a kútban, ami csak egy másolat volt, mert az igazi Japánban van, anyja egykori házában ezért a kút is eltűnt vele együtt. A nevelőszüleinek majdnem meghasadt a szívük, de tudták, hogy el kell engedniük, mert küldetése van. Ahogy azt megjövendölték.