13. Fejezet: Kikyo és a Szent Ékkő megsemmisülése

Kiszakadt Maya nyakából, majd a lány és a gyöngy is felemelkedett. Az Ékkőből egy szörny alakja jött ki, majd ordítva elszállt. Olyasmi volt, mint amilyet Maya legyőzött. Végül Midoriko lelke is kiszabadult. Négy részben és színben szálltak bele Mayába a lelkek. Egy kék, egy zöld, egy sárga és egy piros. Ez volt a Négy Lélek, ami az Ékkövet és Midorikot alkotta. Maya leereszkedett, az Ékkő azonban nem volt sehol.

-         M-mi történt? – rebegte Maya.

-         Midoriko lelke beléd szállt. Így szólt a jóslat is: „Ő lesz a hatalmas Midoriko méltó utódja, Ki a gonosztól a Szent Ékkövet végleg megtisztítja.” – szólalt meg Kikyo. – De nekem már mennem kell. Én nem tartozok ebbe a világba. Neked egyszer mondtam Inuyasha, addig maradok, amíg a Szent Ékkövet el nem tűntetem erről a világról. Most már békében nyugodhatok. A gyilkosom meghalt, a szerelmem boldog és segíthettem eltűntetni az Ékkövet. Ennél több nekem nem kell. Legyetek mindannyian boldogok.

Inuyasha felállt. Odament Kikyohoz és megölelte. Kagome is követte, de most nem volt féltékeny.

-         Tudd Kikyo, hogy mindig emlékezni fogok rád. Bár a szívem már másé, én akkor is szeretlek. – mondta Inuyasha.

Kagome is odalépett a papnőhöz és megölelte.

-         Bár soha nem jöttünk ki jól egymással én mindig felnéztem rád. Örülök, hogy a reinkarnációd lehetek.

Most Maya lépett oda hozzá.

- Köszönöm, hogy segítettél Kikyo. Nélküled soha nem győztem volna. Nem fogunk elfelejteni. – mondta majd ő is megölelte.

Kikyo nagyon meghatódott. Mosolygott, bár a szeme tele volt könnyekkel. Könnyű szellő jött és ahogy Kikyohoz ért, egyre halványodott az alakja, végül már csak föld és hamu maradt. Kagome, Maya és Sango egymásra borulva zokogtak, bár a fiúk sem bírták sírás nélkül. Eltemették Kikyot, és örökre emlékeztek rá.