1.fejezet

Inuyasha békésen üldögél, mikor valami megcsípi.

-Áú!

-Mi a baj?- Kagome

-Valami meg csípett!

-Én voltam az Inuyasha úrfi!

-Myoga! Te nyavalyás bolha!

-Ne! Kérlek, ne nyomj össze!

-Miért?

-Mert fontos hírt hoztam! Vagyis át kéne adnod Sesshoumarunak, mert őt érinti.

-Akkor miért nem neki mondod?!

-Mert te, mond meg neki!

-Miért pont én?

-Mert te ki tudod védeni a támadásait!

-Egyből! Na és mit kéne mondanom?

-Hát….elfelejtettem.

Inu összenyomja a bolhát.

-Miről is beszélgettünk? Ó, igen! Finomat főztél Kagome! Holnap is hozol ilyet?

-Sesshoumaru nagyuram miért nem állunk meg pihenni? -Jaken

-

/Gondoltam! Nekem sosem válaszol! Bezzeg Rinnek…. /

-Sesshoumaru, milyen régen találkoztunk.

-Mit akarsz Naraku?

-Hoztam valakit, hogy ne unatkozz. Biztos rossz lehet magányosan.

Naraku eltűnik. Mögötte egy újabb teremtménye állt. Naraku volt az lányban.

-Ő itt Marekoru , aki félig a női másom. Jó szórakozást Sesshoumaru! Kukuku. – Hallatszik Naraku hangja.

Már fél órája harcolt Sess és Marekoru egymáson súlyosabbnál-súlyosabb sebeket ejtve, mikor Marekoru egy jól irányzott mozdulattal Sess szemébe küldi a mérget, melynek hatására Sess kezd egyre homályosabban látni. Így hát megáll a csatatér kellős közepén és becsukja a szemét. Marekoru élve az alkalommal rátámad, de Sess kettévágja a nőt a tokijinnel, mire az eltűnik.

-Indulás!- Jelenti ki Sesshoumaru.

Így a kis csapat útnak indult. Jaken, Aun és Rin számára furcsa volt, hogy uruk néha megállt, vagy lassabban kezdett menni. Sesshoumaru tudta, hogy Marekoru nem halt meg, de evvel most nem törődött. Jobban érdekelte a szeme világa, amit kezdett elveszteni. / Már csak ez hiányzott! Mit keres itt az idióta öcsém!? /

-Sesshoumaru!- Hallatszott Inuyasha kiabálása.

-Mit akarsz öcsi? – Mondta öccse tekintetét elkerülve, mivel ég egy kicsit piros volt a dühtől.

-Csak nem felhúzott Naraku?

-Hm. Ha igen, akkor mi van?

-

-Látom, elvitte a nyelved Naraku barátnője

-Micsoda?! Narakunak van barátnője? – Hüledezik Inu.

Sess már rég továbbállt. Szemei már normálisak voltak, de már semmit sem látott. 5perc alatt tett meg 2m-ert a kis csapat megállás nélkül. Rin, Aun és Jaken majd meghaltak az unalomtól. Sesshoumaru már teljesen vak volt. Léptei lassúak és bizonytalanok voltak. Így hát kénytelen volt a fülére és megérzéseire támaszkodni. De nem sokáig, mert hirtelen egy női kéz fogta meg a kezét.

-Itt vagyok és segítek. Rendben?- Szólt nyugodtan és kedvesen.

Sess bólintott. Jaken a lány eléfutott.

-Hagyd békén a nagyuramat te liba! Nem kell neki segítség, mivel semmi baja sincsen!

-Jaken!

-Igen nagyuram? –Kérdezte félve.

-Fogd be!

-Na de nagyuram!

-Befogod, vagy meghalsz?- Kérdi a lány nyugodtan és hidegen.

Jaken egyből elhallgatott.

-Ezt ugye nem mondod komolyan Inuyasha?! Ki mondta neked? –Miroku.

-Sesshoumaru.

-Nahát. Találkoztál a bátyáddal Inuyasha.- Hallatszik Naraku hangja.

-Naraku! Te gyáva! Gyere és harcolj ellenem!

-Kukuku Inuyasha. Nem velem van dolgod, hanem vele.

Naraku eltűnik és Marekoru egyből Inura támad. 5perc múlva Inu haldokolva támaszkodik a tessaigán.

-KAZE NO KIZU!!!

-Azt hiszed, ez használ? Erősebb vagyok bárki másnál, mert én nem vagyok teljesen Naraku szüleménye.

Eltűnik.

3 óra múlva

-Inuyasha, Marekorut csak egyféleképpen lehet legyőzni.

-És hogyan szerzetes?

-Mivel ő egy legenda is ezért csak úgy lehet legyőzni, hogy megkérjük a tűz istent.

-Szóval akkor ebbe a nőben a régen halott nő egy darabja is benne van?- Sango.

-Pontosan!- Miroku.

-És hol találjuk a tűz istent?- Kagome.

-Ott ahol a többi istent. A szent tó mélyén.- Inuyasha.

-Akkor keressük meg!- Shippo