2. rész: Kagome és Namie

Másnap Kagome meghívta a lányt hozzá…a jövőbe. Kíváncsi volt Namie nagyon,hogy milyen lehet az a jövő amiben Kagome él.

-        De ugye nem esik bajunk? – nézett aggódóan Namie Kagoméra.

- Dehogy lesz hisz csak a házamig megyünk! – mosolyodott el.

- Akkor jó… - nevetett Namie. Majd beleugrottak ketten a kútba. A lány nagyon csodálkozott hisz még sohasem látott ilyet.

- Kagome ez nagyszerű!!!!- kiáltott fel. Kagome csak mosolygott. Majd nemsokára megérkeztek a jövőbe. Namie csak úgy bámult mindenfelé, mindent meg akart nézni egy pillanat alatt.

- Gyere! Majd mindent megmutatok később. – vonszolta be a házba Namiét Kagome. Bent először körbevezette a házban mindent megmutatott. Végül Kagome szobájába mentek.

- Kagome! Ez a világ olyan nagyszerű!! – nevetett a lány.

- Én néha nem így érzem. Nincs itt szinte senkim csak a család. Nincs itt velem InuYasha ő sohasem akar idejönni. – sóhajtott majd vidámabb arcot próbált vágni.

- Kagome.. – szólította meg Namie óvatosan a lányt.

- Igen? – nézett rá Kagome.

- Milenne ha pár napig nem mennénk vissza? InuYasha biztosan belátná, hogy szeret. – mosolygott. Majd felállt és kinézett az ablakon.

- Kagome van egy szalagod amivel összeköthetem a hajam? – nézett kérdőn Namie.

- Persze, hogy van! – majd odanyújtott neki egy zöld szalagot ami illett is Namie ruhájához.

- Köszönöm! – majd felkötötte a haját és ismét kinézett az ablakon. Figyelmesen szemügyre vette a kút kis szentélyét és egyszer csak meglátott a kútnál egy feketébe öltözött nőt.

- Kagome!!!!! – mutatta meg gyorsan a nőt a lánynak.

- Jaj, ne!! – kiáltott fel majd ijedten kereste az ékkő szilánkokat.

- Valaki ellopta a Shikon no Tama szilánkjait! – mondta idegesen.

- Gyere Namie! – tette hozzá majd kiszaladt a házból a Csontok kútja felé. Namie gyorsan futott utána.

- Nem tudunk így visszamenni nincs nálam egy szilánk sem. – sóhajtott fel Kagome.

- Ne aggódj! Megmondom ki az a nő. – majd a kútra rakta a kezét és megjelent a nő képe. Majd alaposan megjegyezte a titokzatos nő képét és elengedte a kutat.

- A szeme arany volt akárcsak InuYashának, a haja is fehér, de neki macska fülei voltak. – számolt be Namie.

- Olyan mintha InuYashának lenne egy lánytestvére…de nemlehet! Milyen volt a szeme? –nézett tűnődve Namiéra.

- Sötét arany…nem is teljesen olyan mint InuYasháé. Sötétebb, mintha feketével lenne keresztezve. – gondolkodott el a lány a nő képén. Kagome eközben már a szent fa előtt állt és tűnődve nézte a fa leveleit. Majd belemerült gondolataiba észre sem vette, hogy a titokzatos nő eközben a szentély sarkából figyelte a 2 lányt. Namie hirtelen észrevette a nőt.

- Kagome gyere csak! – szólt a gondolkodó lánynak majd gyors bekerítették és elfogták.

- Ki vagy te? – nézett komolyan Kagome a nő szemébe.

- Add ide a szilánkokat!! – utasította Namie.

- Rendben, ittvan. – adta Namie kezébe a kis üvegcsét.

- Amúgy Naraku egyetlen lánya vagyok. A nevem Yukino. – Namie és Kagome összenéztek.

- Megszöktem apámtól mikor láttam hogyan kínoz egy embert és, hogyan öl meg másokat. Mára már felnőtt vagyok és mivel még Onigumo vére is bennem van nem vagyok gonosz csupán a Középkori Japánba akartam visszamenni. – kezdett mesélni Yukino.

- Ha te nem vagy olyan gonosz mint apád Namie rögtön meglátja. – mondta Kagome majd bólintott Namiénak. Namie megfogta Yukino kezét majd egy szörnyű emléket látva a lány lelkéből elengedte.

- Tényleg nem gonosz, láttam ahogyan sírt Naraku miatt. – mondta Kagoménak.