4. rész: A szerelem órái

Kagome, Namie és Yukino épp kimásztak a kútból mikor megjelent előttük InuYasha.

- Ti meg hol jártatok? – nézett villámló szemekkel Namiéra és Kagoméra.

- Hagyjuk InuYasha. Ja és itt egy régi ismerősöd is. – Yukino elősétált Namie mögül.

- Yukino… - InuYasha megöleli a lányt. – Nagyon rég láttalak.

- InuYasha… tudod jöttem hogy megöljem az apám. Nem hagyhatom hogy öljön ártatlanokat. És remélem segítesz nekem. – mondta Yukino lehajtott fejjel.

- Persze hogy segítek. – mosolygott a hanyou. Köhögés hallatszik.

- Mi is itt vagyunk ám! – néz InuYashára Kagome nagyon dühösen.

- Kagomee… neeee légyszi. – könyörgött InuYasha.

- FEKSZIK!!!!!!!!!!!!!!!! – InuYasha a lefejeli a földet.

- Gyere Yukino menjünk el fürdeni. – majd a lányok elsétáltak. InuYasha eközben visszasétált a táborhelyre. Leült a földre és csak hallgatott. Majd a fák közül hirtelen kilépett Kikyou.

- Kikyou… - dadogta InuYasha. Majd felállt.

- InuYasha szeretlek. – mondta Kikyou majd megcsókolta a hanyout. Megfogta a fiú kezét.

- Kikyou miért jöttél? – nézett értetlenül InuYasha. Közben megfogta a lány kezét.

- Azért hogy veled legyek. – majd elindult sétálni. Inuyasha fülig elpirult de Kikyou után indult. Lassan sétáltak szótlanul egymás mellett. Felértek egy dombtetőre.

- Kikyou szeretlek. – állt meg InuYasha és magához ölelte a lányt. Kagome eközben Namie segítségével kereste InuYashát, hisz már alkonyodott. Megpillantotta őket és gyorsan elbújt egy nagy fa mögött.

- Kikyou…- majd InuYasha megcsókolta a lányt. Kagome szeméből folyni kezdtek a könnyek. Romantikus egy pillanat volt ez Kikyou és InuYasha között hisz a lemenő nap fénye új reményt keltett szívükben.

- Inuyasha mégis mit képzelsz? – ugrott a közelükbe Yukino.

- Yukino mit keresel te itt? – nézett értetlenül és elengedte Kikyout.

- Kagome! – az említett lány kilépett a fa mögül csak úgy folytak a könnyek végig az arcán. Majd térdre esett.

- Nézd mit műveltél vele… - folyt le egy könnycsepp Yukino arcán.

- InuYasha, hagyjuk itt őket gyere velem! – Kikyou megfogta Inuyasha kezét.

- Engedj el! – majd ellökte Kikyout. Leguggolt Kagome mellé.

- Kagome ugye jól vagy? – nézett mélyen a lány szemeibe. Kagome nem szólt semmit csak sírt tovább.

- Ne sírj kérlek. – majd magához ölelte Kagomét. A lány nem ellenkezett de Inuyasha vállain folytak tovább a könnyei.

- InuYasha! Engem szeretsz, hagyd itt őt! – kiabálta magából kikelve Kikyou.

- Kikyou, te csak egy agyagtestben lévő lélek vagy. Te csak meg akarsz ölni, nincsenek érzéseid. Kagome viszont fontos nagyon nekem. Viszlát Kikyou. – mondta InuYasha majd még szorosabban magához ölelte Kagomét. Kikyou pedig eltűnt magában átkozódva.

- InuYasha hozd vissza Kagomét! Gyerünk. – mondta Namie majd elindult Yukino mellett. Kagome felült InuYasha hátára és ők is elindultak.

- Sietnünk kell. A nap mindjárt lemegy. – mondta Yukino.

- Nézzétek. Kagome elaludt. – Kagoméra nézett mindenki. A lány InuYasha hátán aludt.

- InuYasha fuss gyorsan de ne ugrálj olyan sokat. Namie te gyere az én hátamra. – Namie felült Yukino hátára.

- Mehetünk. – mondta halkan Namie. Yukino elkezdett futni olyan gyorsan akárcsak InuYasha. A hanyou halkan futott utána hátán az alvó Kagoméval.