7. rész: Csak egy csók volt…

Másnap reggel egymás karjaiban ébredtek. (nem volt semmi csupáncsak egy csók).

- Jó reggelt szerelmem! – köszöntötte InuYasha Kagomét egy forró csókkal. Kagome viszonozta a csókot.

- InuYasha 1 óra múlva találkoznunk kell Sangoékkal!!!!!! – Kagome megfogta InuYasha kezét és a fiút maga után húzva kirohant a barlangból egészen a találkozás helyéig. Majd megálltak egymással szemben és újra csókolózni kezdtek. Ebből a pillanatból azonban Sango köhintése ébresztette őket.

- Szóval mi történt köztetek? – kérdezte Miroku huncut vigyorral az arcán. Kagome fülig elpirult.

- Semmi… - mosolygott InuYasha. Sango kételkedően nézett a párra.

- Magyarán mondva csóknál több nem volt? – nevetett.

- Nem volt. – mondta Kagome majd gyorsan magával rántotta Sangot egy fa mögé elmesélve a démonirtónak, hogy InuYasha milyen jól is csókol.

- Lányok menjünk már! – türelmetlenkedett InuYasha. Majd miután a lányok előjöttek a fa mögül elindultak megkeresni Namiét és Yukinot akik még mindig nem értek a megbeszélt helyre.

- Jaj kezdek aggódni miattuk! – sóhajtott Kagome. Nem is sejtették hogy 2 vörös szempár figyeli őket a bokrok közül. InuYasha egy idő után furcsán kezdett viselkedni folyton Kagome mellett ment és egyre csak a bokrokat kémlelte.

- InuYasha mibajod? – nézett rá Sango. Majd az égre nézett.

- Sötét fellegek gyülekeznek azthiszem vihar lesz! Gyerünk egy barlangba éjszakára. – majd a harcos lány elindult egy hegy felé aminél szállás helyet remélt. Kagome a barlang szóra furcsán reagált és Sango után indult.

- Kagome! – kiáltott utána InuYasha és egy perc alatt a lány mellett termett.

- Jaj InuYasha. Miért féltesz ennyire? – furcsállotta Kagome a hanyou viselkedését. Kicsit lemaradt hogy beszélhessen a fiúval.

- Mert…mert…szeretlek egyetlenem! – InuYasha evvel magyarázta viselkedését. Megölelte szerelmét majd felkapta és a hegyig ugrált vele.

- Nehogy bajod essen! Gyere menjünk be! – húzta magával a lányt a hanyou.

- Sango mondd hova mentek ezek? Mibajuk? – kérdezte Miroku.

- A barlangokhoz mentek szerintem és elvette a nagy szerelem az eszüket. – Sango bizony nagyon elgondolkozott azon hogy InuYasha miért védi ennyire Kagomét.

„ Talán nagyon is szereti, nem akarja,hogy baja essen. De ez akkor is túlzás. Ennyire azért nem kell védeni egy harcos lányt. „ Amíg Sango így merengett eközben elérték a barlangot. A démonirtó csak bekukkantott a barlangba ahol InuYasháék voltak. A látvány gyönyörű volt, a pár a földön fekve, átölelve egymást csókolóztak és nem vettek volna észre semmit sem még talán Narakut sem.

- Gyere Miroku! Keressünk egy másik barlangot! Itt szerelem van! – nevetett majd elindultak. Nemsokára találtak is egyet ott telepedtek le a vihar elmúltáig. InuYasha és Kagome önfeledten csókolóztak, amikor a lány a hanyou felsője alá nyúlt végigsimítva szerelme mellkasát. InuYasha csókolgatni kezdte Kagome nyakát,de hirtelen berontott két vörös szemű nő megragadva Kagomét.

- Engedjétek el őt! – háborodott fel InuYasha.

- Ha akarod még látni őt gyere az Illúziók Kastélyába! – mondta az egyik nő hátborzongató hangján.

- A nevem Kameko, az ő neve pedig Kemako. – mutatott társára.

- Az úrnő már vár téged InuYasha! – mondták egyszerre majd a tiltakozó Kagomét lefogva köddé váltak. InuYasha a könnyeivel küszködött.

- Csak egy csók volt… - sóhajtotta.