Inuyasha új családja by Bettina

1. fejezet a váratlan kis vendég

Inuyasha, Miroku és Shango a Csontok kútja mellett ültek és várták, mikor tér vissza Kagome.

Shippo és Kirara pedig a réten játszottak.

Pár perc múlva hangok szűrődtek ki a kútból. Kagome kimászott, majd megfordult, hogy kisegítse az öccsét, Soutát.

Miroku és Shango meglepődtek, mert még soha nem látták a fiút. Inuyasha is furcsállotta, hogy mit keres itt ez a kölyök, még rá is kérdezett:

-Hé, Kagome! Mondd csak, miért hoztad magaddal az öcsédet? Nem gondolod, hogy túl veszélyes neki ez a világ? Különben sincs időm arra, hogy még rá is vigyázzak, elég nekem, hogy te mindig bajba kerülsz.

-Inuyasha, muszáj volt elhoznom Soutát, mert anya és a nagyapa elutaztak. Amúgy kikérem magamnak, rám nem kell vigyáznod, meg tudom én védeni magam, és ha kell Soutát is. De ha te másképp gondolod, hazamehetek, és majd visszajövök, anyáék megjöttek.

-Jaj ne! Eleget vártunk már rád így is. Különben sem úgy gondoltam.

Ezzel be is fejezték a vitát, és elindultak Kaelde kunyhója felé.

Az anyó is meglepődött a látogatón, de nem szolt, semmit, mert sejtette, ki lehet.

Souta viszont nagyon meglepődött az új környezeten:

-Kagome, ki ez az öreg néni?

-Ő Kaede anyó, Kikyo húga. Az utolsó két szót csak suttogva mondta neki, nehogy Inuyasha meghallja.

Souta persze mindent tudott Kikyorol, tudta, mi volt közte és Inu között, és hogy milyen kapcsolatban áll a nővérével (Kikyo, Kagomeval)

Shango és Miroku elvonultak az új fiúval beszélgetni, és megmutatták neki a környéket.

Könnyen összebarátkoztak, ráadásul Kirara is nagyon megkedvelte őt.

Naraku eközben a darazsak segítségével tudomást szerzett arról, hogy Inuyasháéknak vendégük érkezett. Gonosz tervet kezdett kigondolni…

2. fejezet Kagura és Kanna látogatása

Inuyasha és a kis csapat útnak indult, bár nem tudták merre menjenek, Miroku botja utat mutatott nekik.

-Mostanában nem láttuk Narakut, vajon mi lehet vele? Nem mintha annyira hiányozna, csak aggaszt, hogy így eltűnt.-jegyezte meg Inu.

-Arra gondolsz, hogy megint valami gonosz tervet szövöget?-próbálta követni Shango a „kutya” észjárását.

-Pontosan arra, hisz ismeritek Narakut. Szerintetek, tud arról, hogy velünk van Kagome öccse?

-Inuyasha, ugye nem arra célzol, hogy megtámadná, ha tudná?- kérdezte ijedten Kagome.

Inuyasha nem szólt semmit, tudta, hogy nagyon megrémítené a lányt, ha kimondaná, amit gondolt.

Fél napon keresztül gyalogoltak, mikor hirtelen két alak tűnt fel a semmiből. Az egyik Kagura volt, és a kezében hozta az ájult, és véres Kannát. A szélboszorkány is elég megviseltnek tűnt.

Kagome és Shango gyorsan odafutottak a két lányhoz.

-Kagura, veletek meg mi történt?- kérdezte Kagome.

-Lányok, várjatok, lehet hogy ez csapda, ne menjetek közel -kiáltottak a fiuk

-Ugyan Inuyasha! Nem látod, milyen állapotban vannak?(Kagome mondta)

Kivette Kagura kezéből a szellemlányt, és Shango segített Kagurának a járásban.

-Mi történt veletek?-érdeklődtek újra a lányok.

-Naraku…-suttogta Kagura-Teljesen megőrült. Látott valamit Kanna tükrében, és mintha a saját halálát látta volna, elkezdett dühöngeni, csapkodni és rátámadt Kannára. Probáltam megvédeni, de amint látjátok nem sok sikerrel. Kérlek, segítsetek!

-Ugyan, miért segítenénk, hisz olyanok vagytok, mint Naraku.-kezdte Inuyasha, de Kagome nem hagyta végigmondani:

-Inuyasha… FEKSZIK! Hogy lehetsz ilyen érzéketlen tuskó! Nem látod mennyire megsebesültek. Jól esne neked, ha ezt kapnád, amikor segítséget kérsz?

-Jól van, jól van. Csinálj, amit akarsz! Csak ne mondd ki többször ezt a szót, kérlek!

-Gyorsan, keresnünk kell egy barlangot, sötétedik. Souta, maradj mellettem.- utasítgatott Kagome.

-Rendben nővérkém! De ki ez a két lány?

Kagome mindent elmesélt neki Narakuról, és a reinkarnációiról. Persze a kisfiú ismert mát, pár részletet, de teljes történetet kicsit nehezére esett felfogni. Találtak egy barlangot. Lefektették a két sebesültet, és Kagome elment gyógyfüvekért. Inuyasha el akarta kísérni, de a lány ráparancsolt, hogy inkább vigyázzon az öccsére. Inuyasha csak morgott, de beleegyezett.

3. fejezet a harc, és a váratlan segítség

Az ifjú papnő elindult az erdő felé. Elég sötét volt, ezért vitt magával egy zseblámpát.

Bár ez nem segített sokat rajta. Miközben ment, hirtelen valami furcsát érzett, egy ékkőszilánkot.

Kicsit kezdett megijedni.

-Tényleg jobb lett volna, ha Inuyasha velem jön.

Ekkor a háta mögött valami furcsa melegséget érzett. Mikor megfordult, még a zseblámpa is kiesett a kezéből. Egy 6 méter magas, medveszellem állt vele szemben. Kagomenak hirtelen még a lélegzete is elállt.

-ÁÁÁ! Inuyasha segíts! Kérlek Inuyasha!

De a hanyuo nem hallotta. A szellem rögtön támadásba lendült. Kagome sajnos nem volt elég gyors, és a démon eltalálta a mellkasát. A lány alig kapott levegőt, de próbált elmenekülni.

A szellem ezt észre vette, és eléugrott. Belenézett Kagome szemébe, ami félelmet és fájdalmat tükrözött. Felemelte a hajánál fogva, és ki akarta tépni a szívét, de ebben a pillanatban valami éles fény száguldott el mögöttük. A fénycsóvából egy kar nyúlt ki és megölte a szörnyet. Kagome leesett a földre, és elájult. A szellem pedig, aki megmentette, odalépett hozzá.

Felemelte a hiányos öltözékű lányt (mivel a harc során a ruhája nagy részét elvesztette, még a fontosabb helyeken is eltűnt róla a ruha) és betakarta. Odaadta neki fehér kimonójának a felsőjét. Hát igen, a szellem Shessomaru volt. Elindult a lánnyal a barlang felé, azonban elgondolkozott valamin.

-Vajon mit keresett egyedül az erdőben? És miért érzem rajta Kagura vérének szagát?

Letette a lányt és elkezdte ébresztgetni. Kagome kinyitotta a szemét, és kicsit megijedt Shessy láttán, de eszébe jutott, hogy ő mentette meg.

-Hé, te lány! Mit keresel itt az erdőben? És hogyhogy az a korcs öcsém nem kísért el?

-Kagura és Kanna… megsérültek. Gyógyfüvek kellenek, különben meghalnak. – ezzel Kagome hangja elcsuklott és meghalt.

Ebben a percben ott termett Inuyasha.

-Shessomaru! Te mit keresel itt? – kérdezet dühösen, mikor meglátta a holtan fekvő Kagomet- Te… mit tettél, mit tettél Kagomeval?

Odarohan a halott lányhoz.

-Nyugodj meg, nem én öltem meg. De látom nagyon sokat jelent ez a lány számodra. Amúgy, ha érdekel én csak megmenteni próbáltam. De ha akarod a Tensaiga segítségével, feléleszthetem.

-És miért tennéd ezt?

-Mert úgy hallottam, nálatok van Kagura és csak ő képes meggyógyítani.

Azzal suhintott egyet, és a lány elkezdett lélegezni. Inuyasha elmondhatatlanul boldog volt, és el is felejtette, amit Shessomaru mondott az imént Kagurárol.

-Oh Kagome! Úgy örülök, hogy élsz. Megijsztettél, amikor láttam, hogy meghaltál.

-Inuyasha, te aggódtál értem? Bár, ha jobban belegondolok, ha Shessomaru nem jött volna, én már tényleg nem élnék. Köszönöm Shessomaru!

Kagome megpróbált felállni, de nem sok sikerrel. Inuyasha felemelte és elindultak. Útközben szedtek pár gyógyfüvet. Shessomaru is velük tartott, mivel látni akarta Kagurát.

4. fejezet őszinte beszélgetés

Megérkeztek a barlangba. Kagomenak bár fájdalmai voltak, mégis ellátta a két sérült boszorkányt (Kagurát és Kannát). Utána ő is lefeküdt, és elaludt.

Már mindenki aludt, csak Inu és Shessy nem.

-Shessomaru, neked meg mi bajod?

-Mire célzol öcsikém?

-Hát… Megmentetted Kagomet. Folyton Kagura körül legyeskedsz, és néha még mosolyogsz is. Ma meg persze az is furcsa, hogy velünk maradtál. És még velem is normális vagy.

-Ugyan, csak beképzeled ezeket. Kagomet megmentettem, Kagurával pedig nincs semmi. Hisz ne feledd, ő Naraku reinkarnációja. Ami pedig téged, és az itt maradásomat illeti, hát, csak azért maradtam, mert Naraku veletek gyakrabban összefut, mint velem. Te pedig, még mindig csak egy korcs vagy.

Inuyashának ennyi épp elég volt. Szomorúan felállt, és csak ennyit mondott:

-Azt hittem megjavultál, de látom, csalódnom kell.

Ez egy kicsit szíven ütötte Shessyt, aki szintén felállt és követte öccsét. Inuyasha felmászott egy fára, és ott várta a reggelt. Bátyjának nem volt elég bátorsága elé állni, és elmondani az igazat.

„Hogy lehet, hogy én a nagy Shessomaru Nagyúr félek a saját öcsém elé állni, és bevallani az érzéseimet? Ennyire gyáva lennék?”

Reggel lett. Souta egész éjjel csak forgolódott, nem szokott még hozzá a kemény földhöz.

Kagome készített nekik reggelit. Észrevette, hogy valami nem stimmel Inuyashával és odament hozzá.

-Inu, veled meg mi történt, olyan levert vagy ma reggel. Pedig nézd meg, milyen szépen süt a nap!

-Jaj Kagome, milyen szerencséd van neked, hogy ilyen rendes öcséd van…

Szóval Shessomaroról van szó?

De a fiú már nem tudott válaszolni a kérdésre, mert a bátyja, félrehúzta.

-Inuyasha, beszélnem kell veled! Amit tegnap mondtam, az… hát szóval hazugság volt. Ki szeretnék békülni veled, veletek. És hát Kagura… őt szeretem. Nem mertem elmondani a múltkor, féltem, hogy kigúnyolsz.

-Shessomaru… ugyan miért gúnyolnálak ki, hiszen a szerelem a leggyönyörűbb érzés a világon. Hidd el, én már csak tudom.

-Te is szereted Kagomet?

-Mii…? Hogy én… ugyan – Inuyasha egyre jobban vörösödött – hát az az igazság, hogy nem tudom. Szeretem Kagomet, nagyon kedves lány, meg minden, de közben ott van Kikyo.

Nem tudom, mit érzek.

-Nem vagy könnyű helyzetben. Hiszen Kikyo és Kagome között tényleg nem lehet könnyű választani.

-Inuyashaaa, gyertek gyorsan, ékkőszilánkot érzek, és gyorsan jön. – kiáltott Kagome

A két fiú érezte Kouga szagát, ezért Inuyasha gyorsan Kagome elé, Shessomaru pedig Rin elé ugrott.

-Oh, Kagome drágám, mondd csak, hogy vagy? Ugye rendesen vigyázott rád ez a kutya. Jé, két kutyád is lett Kagome?

-Öh, Kouga! Kérlek, ne beszélj így Inuyasháról. Amúgy ő ott Shessomaru, Inuyasha bátyja.

5. fejezet a féltékenységi jelenet

Kouga megfogta Kagome kezét, majd felkapta, és elszáguldozott egy hegy felé.

-Héj Kouga, eressz el! Vigyél vissza Inuyashához, kérlek!

Kouga letette a lányt, aki pofon akarta vágni, amiért elhozta a barátaitól, de amint meglátta azt a helyet, ahová került, rögtön megnyugodott.

-Kouga, hol vagyunk? Miért hoztál ide?

-Muszáj volt. Ne haragudj, amiért akaratod ellenére idehoztalak! Nagyon hiányoztál, én Kagomem.

Eközben Inuyasháéknál:

-Merre van Kagome, Inuyasha? És ki volt ez a fura fiú, aki elvitte? És miért hagytad, hogy elrabolják? Mit fog vele tenni? Ugye nem bántja!

Inuyasha kezdett begurulni, de Shango és Miroku lefogták, nehogy kárt tegyen a kisfiúban.

A szellemirtolány elmagyarázta, hogy Kouga mit akar Kagometól, és hogy akárhányszor találkoznak vele, Kagome mindig dühösen hazamegy, Inuyasha pedig féltékenykedik.

Ezt a „kutya” is meghallotta, és ha Shango nem lett volna lány, már kapott volna ezért a kijelentéséért. Shessomaru, Kanna és Kagura (az utóbbi kettő sikeresen felépült) a távolból figyelték Inu őrjöngését, és nevettek rajta.

Na jól van, nem érdekel, mit mondtok, de én most elmegyek Kagoméért.

De… Inuyasha… - sajnos Miroku már nem tudta végigmondani, mert a félszellem elfutott.

A félszellem csak futott, és futott. Érezte Kagome illatát, de csak gyengén. Többször rossz utra tévedt. De végül rátalált a megfelelő ösvényre, és elért arra a gyönyörű helyre, ahová Kouga vitte a lányt. Mivel az említettek nem voltak ott Inu leült, és szomorkodott.

-Jaj, miért hagytam, hogy ez az ostoba farkas elvigye Kagomet? Ha elveszítem, abba belehalok.

Ekkor vidám nevetést hallott a tó felől. Kagome hangja volt. A hanyuo gyorsan felugrott, és a hang irányába futott. Mikor meglátta a lányt leesett az álla: a tóban pancsolt Kougával.

-Kagome, mit művelsz te ott azzal a bolhafészekkel? Ugye nem…?

-ÁÁÁ Inuyasha… te mit keresel itt? – Kagome már tiszta vörös volt.

-Mi… hogy én mit keresek itt? Hisz te vagy együtt ezzel az idiótával egész nap. Tudod, hogy aggódtam érted? És amikor végre megtalállak, te… itt vagy ezzel… ráadásul, meztelenül.

-Mi? Inuyasha, te aggódtál értem? De hát miért?

-Csak azért, mert… ha te eltűnsz, nem találjuk meg a szilánkokat. Öltözz fel azonnal, és gyere!

Inuyasha, FEKSZIK!!! Hogy merészelsz így beszélni velem? Amúgy meg ha azt akarod, hogy öltözzek fel, kérlek, fordulj el!

Kouga eddig szótlanul nézte a vitát, de most közbe szólt:

Kagome, kérlek, maradj velem! Nem hagyhatsz itt engem ezért a korcsért. Vagy talán őt jobban szereted, mint engem?

Szegény Kagome, erre nem tudott mit mondani, hisz tényleg jobban szerette Inuyashát. De ezt több okból sem akarta elmondani.

-Kouga, sajnálom, de össze kell gyűjtenünk a szilánkokat.

-És utána visszajössz hozzám?

-Nem tudom, ha minden szilánk megvan, valószínűleg hazamegyek a saját világomba. Hisz nekem itt nincs helyem. – ekkor szomorúan Inuyashára nézett. A félszellem ezt észre vette, és értette, mire gondol a lány. Lehajtotta a fejét.

-Hé Inuyasha, küzdjünk meg, és ha te győzöl, viheted Kagomet, de ha én, akkor marad.

-Mi, te megőrültél, harcolni akarsz Kagoméért? – ekkor Inuból már eltűnt az előbbi bűntudat – Rendben, nehogy azt hidd, megijedek egy rühes farkastól.

-Neee… Inuyasha, Kouga ne csináljátok! Elmegyek Inuyashával, és ha elvégeztük a feladatunkat, visszajövök hozzád. – próbált alkudozni Kagome.

-Ne tedd Kagome, legyőzöm ezt a farkast, és akkor nem kell visszajönnöd, hazamehetsz nyugodtan. A fiú nem is tudta, ezzel mennyire megbántotta a lányt. Kagome szemébe könnyek szöktek. Ezeket gyorsan letörölte, de sajnos Inu már meglátta. Rögtön tudta miért sír a lány. Miatta, és Kikyo miatt. Inuyasha ugyanis még nem tudta, kit válasszon.

Elkezdődött a harc. Az elején még Inuyasha volt előnyben, de miután elfáradt, Kouga többször erős csapásokkal sújtotta. Kagome nagyon aggódott a hanyuoért. Ekkor azonban Kouga kilökte Inu kezéből a Tetsuaigát, majd egy hatalmas rúgást adott ajándékba a „kutyusnak”. Kagome tudta, mit jelent ez, és Inuyasha is. Nem telt bele sok idő, hirtelen Inuyasha átváltozott szellemmé.

Kouga először fel sem fogta, mi történt, de aztán megérezte a veszélyt. El akart menekülni, de Inuyasha gyorsabb volt, és kitépte a lábaiból a 2 szilánkot. Felemelte a kezét, és keresztül szúrta a farkas testét. Kagome rögtön odarohant Kougához, és sírva fakadt.

-Inuyasha, térj magadhoz! Hogy tehetted ezt Kougával? INUASHA!!!

-Kagome, ne aggódj miattam! Nekem lejárt az időm. De te menekülj, ez a korcs még a végén téged is megöl.

-Kouga ne…

De már nem tudta végigmondani, mert a farkas örökre elaludt. Kagome csak sírt a holttest felett.

Inuyasha odalépett a zokogó lányhoz, és felemelte a hajánál fogva. A miko nagyon félt.