Ha minden megváltozik!

by: fire

Háttér információ: Inuyasha véglegesen úgy döntött, hogy Kikyout választja, az ékkövet azonban egyelőre Kagoméval és barátaival keresi tovább. Természetesen megvédi Kagomét de, semmilyen más érzelmet nem nyilvánít ki felé, csakis barátságot. Miroku ekkor már nem él. Narakut nem sikerült elpusztítaniuk mielőtt a lyuk beszippantotta volna szerzetest.

1. fejezet: Állatdémonok.

Négy igen jóképű fiú ül egy nagyobb tisztáson. Békésen heverésznek a magas fűben, és legutóbbi vacsorájukról társalognak, illetve az azt megelőző vadászatról. Ők ugyanis nem egyszerű halandók. Olyan állatdémonok, akik akármikor könnyűszerrel fel tudják venni az emberalakjukat. Keveset esznek, általában kéthavonta, de akkor emberhúsra vágynak. Így történt ez a múlt este is.

*

Az ikrek és barátai a teli hold alatt találkoztak. Morita, a kissé indulatos szőke hajú és kék szemű srác, mint mindig most is csak morgott.

-Hol lehetnek már ennyi ideig? Állandóan késnek! –panaszkodott a srác, aki ha akart, akkor Szárnyas Oroszlánná tudott alakulni.

-Bátyám, nyugalom! Még nincsen éjfél! Van még idejük, hogy ide érjenek! –nyugtatta bátyát Miharu, aki szintén tejföl szőke hajjal és kék szemmel büszkélkedhetett, de az ő állatalakja a Szárnyas Párduc volt.

-Fogd be a szád, és inkább nézd, meg hogy jönnek e már!

-Ahogy akarod, bátyám! –felelte nyugodtan Miharu és előre sétált a sötét éjszakában pár lépést. Nagy kék szemeivel a távolba nézett.

-Hogy a fenében tudsz ilyen rohadt nyugodt lenni? Én a helyedben már rég leütöttem volna Morita fejét!

-Hamano? Megrémisztettél! –mondta mosolyogva Miharu a háta mögé lopózott barátjának. Megölelték egymást, majd a sötétbarna hajú és szemű Hamano Moritához sétált és ők is megölelték egymást. (megjegyzés: Félre értés ne essék, nem buzik, csak nagyon jó barátok….). Hamano állatalakja egy hatalmas Grizli Medve.

-Na és Fujiwara barátunk merre jár? (Hamano)

-Nem látod, késik! Mint mindig. (Morita)

-Nem érzitek ezt a vérszagot a levegőben? (Hamano)

-De, de semmi különös. Valami szellemek legyilkoltak egy egész falut. Mehetnénk oda enni! -ajánlotta fel Morita.

-Én nem eszek döghúst!

-Nem kell kiakadni! –mosolygott Morita.

-Jön Fujiwara! (Hamano)

-Hol? (Morita)

-A porfelhő! Ő lesz az! (Hamano)

-Már megint késik és rohan! Ez annyira jellemző rá! –dühöngött Morita, öccse csak mosolygott.

A távolban egy nagyobb méretű ezüst farkas szaladt, hatalmas porfelhőt kavarva fel lábaival. Mikor barátai elé ért lassított léptein és felvette ember alakját. Hosszú ezüst haja és nagy fekete szemekkel rendelkezett. Lépteit sétába vitte át, és úgy lépdelt barátai felé.

-Elnézést kérek a késésemért!

-Barátom, már megszoktuk! –üdvözölte e szavakkal Miharu.

-Indulhatunk végre? Kezdek nagyon éhes lenni! –Morita gyomra ekkor hatalmasat kordult. Barátai összenéztek, és nevetni kezdtek. Három bársonyos hang nevetése töltötte be az éjszakát.

-Most mi olyan vicces?

Senki nem válaszolt csupán átváltoztak állatformájukba és elindultak. Hamano is átalakult és követte társait. Az égen két nagy vadmacska szállt, egy oroszlán és egy párduc. Alattuk egy medve és egy ezüst farkas szedték a lábukat.

A közeli falvak amint lement a nap, házaikba húzódtak, és remélték, hogy a Négy Démon tovább hald. Pontosan tudták, hogyha megállnak a faluban, akkor nem érik meg a holnapot. Rettegve figyelték az ablakaikból az eseményeket. Végül megérkeztek egy kisebb létszámú faluba. Ott megálltak és megkezdték lakomájukat.

*

Fujiwara felállt majd nyújtózott egyet.

-Körbenézek! –mondta barátainak és elindult.

-Rendben. –válaszolták kórusban.

Fujiwara orrát furcsa emberek szaga csapta meg. Egy ideig ember alakjában kereste őket, majd átváltozott. Megbújt egy bokor tövében mikor öt ember jelent meg. Íjjakkal, nyilakkal és dárdákkal felszerelve.

-„Egy kis testmozgás nem árt!” –gondolta magában a farkas, majd előugrott rejtekhelyéről.

Az emberek azért jöttek, hogy bosszút álljanak. Bosszút a legyilkolt családtagjaikért, akiket az éjjel gyilkoltak le.

-„Ennyi? Öt ember akar legyőzni engem, Fujiwarát?”

Viszont amint ez a gondolatsor átszáguldott agyán, olyan történt, amire nem számított. A környező fák mögül még egy tucat harcos lépett elő. Fegyvereikkel támadtak, és jó harcosokhoz híven nem tévesztetek célt. Dárdák és nyilak fúródtak Fujiwara oldalába. A farkas szörnyű fájdalommal harcolta végig csatáját. A düh erőt adott neki végül minden emberrel végzett. Végül azonban már nem maradt ereje és a földre zuhant. Ezüst bundáját a saját vörös vére festette pirosra. Annyi ereje sem maradt hogy visszaváltozzon emberalakjába.

*

-Hol lehet ilyen sokáig Fujiwara? (Miharu)

-Nem tudom, de nekem dolgom van! A következő vacsoránál találkozunk! –mondta Hamano majd medve alakjában elviharzott.

-Öcsém! Mi is megyünk!

-Rendben!

Akkor mindketten átalakultak és ezúttal nem repülve, hanem futva siettek el.

Egyikük sem gondolt arra, hogy barátjuk ezekben a pillanatokban szörnyű kínokat él át.

Folytatása következik!