Ha minden megváltozik!

by: fire

3. fejezet: Állat és ember egy testben?

Kagome farkasa a napok elteltével egyre jobban lett, békében játszadozott Kagoméval és Shippouval valamint Kirarával és senki nem gondolta, azt, hogy akit magukhoz vettek az egy félelmetes ember gyilkos Fujiwara személyében.

*

Egyik hajnalban Kagome nem tudott tovább aludni, és úgy gondolta elmegy fürdeni. A hideg víz sem riasztotta el, gyorsan levetkőzött és belemászott a jéghideg vízbe. A közeli bokrok között egy szempár figyelte minden mozdulatát. A lény napok óta a közelben volt. Mire a lány kimászott a vízből és visszaöltözött szempár tulajdonos már el is tűnt.

Kagome teljes nyugalommal indult vissza a táborhely felé. Az utóbbi időben mindig az erdőben alszanak. Farkasa azonban már messziről futott felé. Nyelvét lógatva a lányhoz szaladt. Az megsimogatta a fejét majd tovább ment. A farkas félre biccentett fejjel nézett utána, de nem indult el.

-Ez szánalmas kedves Barátom! –lépett ki a bokrok mögül Morita.

-Hát te mit keresel itt?

-Téged! Megtaláltuk az embereket, akiket megöltél. Az öcsém megérezte a véred és tudta, valami bajod esett. Azóta téged keresünk mind a hárman!

-Ne haragudjatok, hogy nem szóltam. Ez a lány mentette meg az életemet.

-Gondolom, nem mondtad meg neki az igazat! –csatlakozott a beszélgetésbe Miharu.

-Nem. Majd egyszer, talán.

-Nem várhatsz vele sokáig.

-Tudom! –sóhajtott Fujiwara.

-Hamano merre van?

-Csak nem hiányoztam?  -tűnt fel a folyó túloldalán barátja.

-De rettenetesen! –mosolyodott el Fujiwara.

-És most mit teszel? Velünk jössz, vagy itt maradsz, -kérdezte Hamano mikor odaért.

-Gyere, mert indulunk, és… –lépett ki a bokrok közül Kagome. A fiúk egyszerre néztek a lányra.

-Elnézést. –dadogta Kagome halkan, majd hátrálni kezdett. Fogalma sem volt hogy most mit tegyen. Kiáltson segítségért, vagy kezdjen rohanni.

-Kagome kérlek, gyere ide! –kérte Fujiwara és kinyújtotta a kezét a lány felé.

Kagome rettenetesen megijedt és csak hátrálni tudott. Egy nagy nyelés után megszólalt.

-Mit akarnak tőlem?

-Valamit el kell mondanom, Kagome.

-Honnan tudja a nevemet?

Kagome a fiú pillantását ismerősnek találta. A hosszú ezüst haj elvarázsolta és mintha már látta volna valahol.

Kagome teljesen megrémült és még jobban hátrált, majd mikor már elérte a kellő távolságot felpattant és futni kezdet.

-Ezt akartam elkerülni! –sóhajtott egy nagyot Fujiwara.

-Uraim! Készen állnak egy kis testmozgásra? –a barátok ekkor azonban állatalakban száguldottak el mellette, követve a futó Kagomét. Odaértek és körbe fogták a remegő lányt. Fujiwara messziről figyelte a lány arckifejezést, ami félelmet tükrözött. Valamiért tetszet neki ez az arc, még jobban vonzotta. Olyan törékeny volt és gyámoltalan. Átváltozott farkassá majd Kagoméhoz futott. A lány először megijedt de mikor látta, hogy a jól ismert farkasa az átölelte a nyakát. Orrát az állat bundájába fúrta. A kellemes illat teljesen megnyugtatta és a külvilágot is képes volt elfelejttetni vele.

A három állat körülötte visszaváltoztak emberé, majd egyikük megszólalt.

-Barátom, mondd, csak élvezed?

-Ami azt illeti nincs kifogásom ellene. –szólt egy hang Kagome mellől. Kagome ledermedt. Egy férfit szorított magához. Elengedte a férfi nyakát és két lépést hátrált négy kézláb.

-Kagome! Kérlek, gyere vissza. –kérlelte a férfi nagy fekete szemeivel.

-Szeretném megköszönni neked, amit eddig tettél értem. Hálás vagyok hogy megmentetted az életemet.

-Szí… szívesen… -nyögte a lány.

-Kagome –ha jól értettem… nem állnál fel végre? –nyújtotta mosolyogva a kezét Miharu.

A lány kicsit megszeppenve, de elfogadta a segítséget és felállt.

Fujiwara odasétált a lány mellé és szenvedélyesen megcsókolta.

Kagome azt sem tudta hol van, a fellegekben érezte magát, de még mindig tartott a négy fura külsejű fickótól.

Folytatása következik!