1. Egy régi ismerős
2005.12.19. 17:35
1. Egy régi ismerős
Már jó ideje haladtam abban az erdőben, de a fák még mindig nem akartak ritkulni. Tudtam, hamarosan leszáll az est, ezért találnom kellett egy helyet, ahol meghúzhattam magam. Felnéztem az égre. A fák koronái között csak foltokban látszott az alkonyi égbolt. Lehajtottam a fejem, és tovább haladtam célom felé.
Egyszerre egy faóriás állta utamat. Nemrég ezt az erdőt nevezték InuYasha erdejének, és ez az a fa, melyhez a félszellemet a hajdani papnő szegezte nyilával. Végigsimítottam a fa törzsén, és éreztem, hogy még mindig dúl benne az élet.
- Végre! Már nem járhatok messze – mondtam reménykedve, majd újra nekivágtam az útnak.
A nap már teljesen lebukott a horizont mögött, de most már nem akartam megállni. Eltelt egy óra is, mire a sötétben megpillantottam a fényeket. Házak lámpáinak fényét. Perceken belül kiléptem a fák közül, és lenéztem az alattam elterülő csöppnyi falura. Elégedetten elmosolyodtam, és megindultam.
* * *
Ott álltam a keresett személy háza előtt. Tudtam, hogy nemrég hagyta el hajdani lakhelyét, de ha becsuktam a szemem, tisztán éreztem még mindig erős jelenlétét.
Közelebb ólálkodtam, majd a küszöböt átlépve beléptem a házba. A lámpa fénye megvilágította a helységet, így jól kivehető volt a nekem háttal ülő ősz nő.
- Ismét eljöttél. Rég jártál erre, már két éve is megvolt talán – fordította felém tekintetét, majd a vele szemben lévő ülőhelyre mutatott. – Foglalj helyet, Tiana!
Elfogadtam felajánlását és leültem. Szemem a szemébe fúrtam.
- Nemrég itt járt – állapítottam meg. – 1-2 napja talán.
- Igen, itt volt. De nem maradt sokáig – felelte vendéglátóm.
- Merre ment tovább?
- Nem tudom. Sajnos nem közölte szándékait.
Lehunytam a szemem és erősen koncentráltam a célszemélyre. És ekkor belém hasított a már ismerős érzés. Mint egy iránytű jelzett folyamatosan egy irányba. Kinyitottam a szemem és megszólítottam az öregasszonyt.
- Már tudom, hol van. Azért köszönöm a segítséget, Kaede anyó.
Felálltam és távozni készültem.
- Várj még Tiana! Maradj itt éjszakára, nem zavarnál – ajánlotta fel az anyó.
- Köszönöm, elfogadom – mosolyogtam rá visszafordulva.
|