4. Éjszakai nyugtalanság
2005.12.19. 17:47
4. Éjszakai nyugtalanság
Egy ideig csak mentem az erdőben, megfelelő alvóhely után kutatva. Végül ismét egy fán találtam magam a holdat bámulva. De egy felhő rosszindulatúan beúszott a kerek korong elé, hogy így sötétíthesse el fényes ragyogását. Az én lelkem is hasonló felhők miatt háborgott, amik leszálltak szívemre, hogy rengeteg keserű emléket szabadítsanak fel.
Több-kevesebb sikerrel sikerült elhessegetnem rémképeimet. Ekkor viszont egy mondat villant fel előttem, amit nem is olyan rég mondtam ki: „Az erőm egyre csak nő, talán túlságosan is…”. Talán túlságosan is…
Kinyújtottam a jobb kezem, majd tenyeremben egy kis energiagömböt hoztam létre. Sokáig nézegettem kék ragyogását, de azután összezártam ujjaimat, és a gömb semmivé lett. Felsóhajtottam és ismét az éjszakai égboltra függesztettem tekintetemet.
Igaz, hogy egyre erősödtem, viszont annál nehezebb volt kordában tartani az erőimet. Ha dühöm elszabadult a harcok során, nagy pusztítást hagytam magam mögött. Eddig még csak ellenségeim szenvedtek ily módon kárt, na meg a körülöttem lévő fák, növények. Mi lesz, ha egyszer teljesen elszabadul az erőm? Bevallom, féltem attól a naptól, hogy bárki ártatlannak is árthatnék vele…
Efféle sötét gondolatok között tértem nyugovóra. De még ezután sem szabadulhattam, hiszen várt rám az álmok számomra keserű birodalma.
|