8. Naraku ajánlata
 

Aznap este más különös dolog is történt velem. Bár ez kevésbé volt „kellemes” találkozás, mint a reggeli.

 Kikyou nyomát kutatva jártam az erdőt, mikor is elfogott a jól ismert érzés. Egy nagy erejű démon jelenlétét éreztem, ezért megálltam és fürkészőn kémleltem a fák között megbúvó sötétséget. Ekkor megremegett lábaim alatt a talaj, majd néhány erős szorítású inda tekeredett a bokáim köré. Zavartan próbáltam lefejteni az ártó szándékú növényeket magamról, de nem jártam túl sok sikerrel. Már épp azon voltam, hogy energiagömbbel próbálkozom, amikor valaki előbukkant a fák közül. Egy fiatal férfi, hosszú fekete hajjal, sötét öltözetben. Szája gúnyos mosolyra húzódott erőlködésemet és meglepődésemet látva, majd szóra nyitotta a száját és így üdvözölt:

-         Üdvözöllek Tiana, a démonvadász! Hallottam különleges adottságaid hírét, és úgy gondoltam, méltó vagy rá, hogy csatlakozhass hozzám.

-         Szabadna tudnom esetleg annak a nevét, aki ilyen ostobaságot kér tőlem? – kérdezte gyanakvóan.

-         Valószínűleg már hallottad nevem, hiszen sokan ismerik. A nevem Naraku.

  Ereimben meghűlt a vér. Naraku?! Az általam oly sokszor gyűlölt hidegvérű gyilkos, aki megölte…

-         Látom már te is hallottál rólam. A szemeid gyűlölettől szikráznak. Vajon miért?

-         Mert démonvadász vagyok, te pedig egy ártó szellem!

-         Itt nem csak erről van szó, vagy nincs igazam? Ne félj, pontosan tudom, hogy ki vagy – gúnyolódott. – Mondták már, hogy mennyire hasonlítasz a szüleidre?

 Döbbenten és mégis gyűlölködőn meredtem rá. Ismer engem, emlékszik, és ez ilyen hidegen hagyja…

-         Hagyd abba, mert rögvest végzek veled! – kiáltottam fenyegetően.

-         Pillanatnyilag nem vagy abban a helyzetben, hogy fenyegetőzhess.

 Nem akarta tovább elviselni jelenlétét. Jobb kezemmel egy nagy erejű energiagömböt lőttem a démon felé. De Naraku keze egy intésével eltérítette a gömböt, ami így egy fának csapódott.

-         Ez nem volt túl bölcs dolog! – csóválta a fejét. – Sajnos nem szeretném, ha ilyenekkel idegesítenél.

 Újabb intésére további indák tekeredtek elő a földből, amik most a csuklóimra fonódtak, így téve lehetetlenné, hogy az előzőhöz hasonló támadási kísérleteket tehessek.

-         Minek a harc? Értékes szövetségesem lehetnél – szólt újra a démon.

-         Nem alkuszok alávaló szellemekkel!

-         Pedig jobban tennéd, ha megfontolnád. Hamarosan ismét felkereslek a válaszodért. Remélem, addigra jobb belátásra térsz.

-         Nem hinném – mondtam fagyosan.

-         Ki tudja, hogy alakul addig a véleményed. Most mennem kell – szólt könnyelműen.

  Ismét intett kezével, mire az indák visszahúzódtak a földbe. Kihasználva szabadulásomat gyorsan még egy energiagömböt küldtem ellenségem felé, de ő gyorsabb volt nálam, és köddé vált.

 Átkozódva indultam éjszakai nyughelyem keresésére. Azaz indultam volna, csakhogy onnan, ahonnan nemrég még Naraku lépett ki a fák közül, most még egy alak kivált a sötétségből. Hosszú ezüsthajába belekapott a szél. Sesshoumaru ott állt az éjszakában és jeges szemeit az enyéimbe fúrta.