1. Bevezető

A telihold ragyogott a csillagtalan égen. A világ még ifjú volt, a fiatal istenek nem uralták még rakoncátlan erejüket. Kevés, gyarló értelmű szellem járta a világot, egy magasabb hatalom után kutatva. Emberek, gyengék és ostobák, akár az állatok éltek hordákban, ám ahogy egyre inkább felfedezték e világot, a szellemek szaporodni kezdtek.

Egy napon egy kisfiú farkaskölyköket vitt haza. A farkasszellemek morogva vették üldözőbe. Ám a gyermek gyors volt, és furfangos, mely akkoriban fajtája sajátja volt. Biztonságban hazaért a kölykökkel. Melyek jó barátai lettek, olyannyira, hogy példáját követve sok más ember is fogadott be farkasokat.  

 Idővel a farkasok alakja fokozatosan változott, sokkalta barátságosabb, kevésbé vad külsőt öltött. Ekkorra már az istenségek uralkodtak földöntúli képességeiken, és megjelentek az első veszélyesebb szellemek is. E világ készen állt egy nagy hatalom befogadására... hogy később legendává válhasson, az istenek között is.

A telihold ragyogott a csillagtalan égen. A világ még ifjú volt, de már nem gyermek. A kutyák csaholtak, vonyítottak. Gazdáik parancsoló szava ezúttal mit sem ért. Ugatták a Holdat. Urukat köszöntötték.

A barlang sötét volt. A furcsa, karcsú, mégis félelmetes alak magához ölelte síró gyermekét. Keblére emelte, csitítgatta. A kicsi abbahagyta a sírást. A nő kinézett az éjszakába. Odakint mintha e világ összes kutyája megveszett volna. Lenézett mohón evő magzata szürkés feje búbjára. A csöppséget láthatóan cseppet sem zavarta a hangos ugatás. A lény elmosolyodott. Megsimogatta kisfia gondosan bebugyolált hátát. Álmai igaznak bizonyultak. Ideje elnevezni a gyermeket.

- Inu no Taishou… --mosolya lehervadt. Szorongva meredt a semmibe. Ha álmai nem hazudtak… akkor… nem marad sokáig.