Naraku rablása

Gyönyörű nyári nap sütött és 31Cfok volt a középkori japánban. Kagome meg Inuyasha szokás szerint veszekednek.

- OsuwarI!!!-kiáltotta dühösen Kagome.

- Kagome!! - mondta dühösen a fiú, miközben a talaj nem jó izű dolgait köpködte a szájából. - Ezt most minek kellet? És miért nem nyirhatom ki az a rühes farkast?!! - kérdezte inu idegesen és dühösen.

- Mert ő a lelkisegélyem, miután te jól kikészítesz. Unom már hogy én nem beszélhetetek Kougával, de te Kikyoval meg igen, és ráadásul, még csókolóztok is!!!...... Na?? Mivan???? Megkukultál??? - kérdezte Kagome miutánn meglátta Inuyasha csodálkozó fejét.

- Nem csak ...megilyesz ahogy beszélsz. Így sose beszéltél még velem. - mondta a fiú kicsit megrémülve.

- Ez történik, ha valaki felhúz! Így jártál! Kellett neked engem idegesíteni!! Utállak érted? Utállak!!! - mondta Kagome és az utolsó mondatnál sírva elrohant.

Inuyasha egy ideig még állt majd észbekapott és Kagome után rohant. A lányra egy gyönyörű tisztáson talált rá. a kezeit az arcába temetve sírt.

- Kagome... Téged ez ennyire zavar, hogy Kikyoval látsz? És ennyire fáj, hogy az egyetlen lelkisegélyedet vagy midet ellüldözöm? - kérdezte a fiú a lánytól.

- Igen! Unom már, hogy mindenki megakarja mondani, hogy kivel barátkozhatok és kivel nem. Hogy kit védhetek meg és kit nem. Hogy... hogy... áááá! Nem érdekes! - mondta a lány és kezdett kicsit megnyugodni és felemelte a fejét és a hanyoura nézett.

A hanyou a lány szemében fájdalmat, és szenvedést fedezett fel és egy kicsi... szerelmet.

- Kagome, ha ennyire aggasztott ez téged, miért nem mondtad meg? - kérdezte inu kagotól kedvesen mosolyogva ( Inuyasha mosolyog? Miket nem írok :)) és kedvesen szól? Na jólvan...megyek a pszihológushoz. :D ).

Kagome a földet nézte ismét, majd halkan azt mondta:

- Nekem az a fontos, hogy te boldog legyél. Semmi más. - mondta Kagome és ismét a fiúra nézett aki csodálkozva nézett a lányra, akinek az arcán még mindig ott volt pár könnycsepp és a szeme kicsit piros volt. A lány, a fiú szemében meghatottságot fedezett fel.

"Szóval Kagomének csak az a fontos, hogy én boldog legyek? Talán Mirokunak igaza volt, azzal kapcsolatban, hogy kagome érez valamit irántam. Vajon most mi ez az érzés, ami átjárja a testemet? Talán..talán?...Szerelem?...Igen, ez szerelem. szeretem Kagomét. Ő nekem a mindenem" gondolta Inuyasha és közben egy mosoly is megjelent az arcán. Kagome ezt a jelenséget nagy meglepetséggel fogadta.

- Inuyasha...Beteg vagy? Miért nem szóltál? - kérdezte viccelődve.

- Honnan veszed, hogy beteg vagyok? - kérdezte a fiú gondolatait félretéve, de még mindig mosolyogva.

- Hát onnan, hogy mosolyogsz. - mondta Kagome és a fiú szájára mutatott.

- Ja...csak elkondolkoztam és arra a következtetésre jutottam, hogy szeretlek. Hoppp!!!!! - mondta inu és a szájja elé kapta az egyik kezét miközben kezdett elpirulni és elfordította a fejét ( Hoppszi! Ezt megszívtad inu! Elszóltad magad! :D íj = így jártál ).

Kagome eközben ledermett.

"Azt mondta, hogy....Jól hallottam? Igen...jól hallottam. Az nem kétséges. De csak így simán bevalja? Ez...ez nem vall rá."

- Inuyasha...Te tényleg nem vagy jól akármit is mondasz! - mondta Kagome és inuyasha elé ment, legugold hozzá és rátette a kezét homlokát, majd a saját homlokát is megnézte.

Inuyasha ebben mégjobban elpirult. Kagome addig gondolozott, hogy vajon lázas-e inu, mikor hátulról valaki magához ölelte. Az a valaki inuyasha volt. Inuyasha meg akarta puszilni Kagome arcát. Ezt a lány is látta és becsukta a szemét és várta a "nagy eseményt", mikor hirtelen, valami a dereka köré tekeredett és elrántotta Inuyasha öléből. Az a valami Narakunak az egyik gyökere volt. Aztán fölemelkedett és mielőtt Inuyasha bármit is tehetett volna, Naraku mondott valamit, majd eltünk Kagomével. Naraku azt mondta: "Inuyasha. Kagome az én legújabb csodafegyverem. Ezentúl egymás ellem fogtok harcolni. Hahahahahaa!"