Feltámadás és Inuyasha érzései

Inuyasha lassan odasétált Kagome testéhez, leül, a lányt a kezébe vette.

- Kagome...Annyira sajnálom, ha nem engedtem volna, hogy Naraku elraboljon, ez nem történt volna meg. Én...én annyira sajnálom. - mondta szomorúan a fiú és egy puszit adott Kago arcára, majd mégszorosabban magához ölelte, és sírni kezdett.

- K..Kagome! Ez..ez az egész...EZ AZ EGÉSZ AZ ÉN HIBÁM!! - ordította inu, közben a szeméből a könnycseppek ráestek Kagoméra és az ékkőre. Nagy rózsaszín fény lett...Pont ebben a percben érkeztek meg a többiek.

- Hát ez meg mi a fene?!! - kérdezte Miroku.

- Gyorsan szaladjunk!!! - -kiáltotta Shippo.

- De ez csak Inuyasha és Kagome... - mondta Sango, Kirara csak morgott egyet.

Egyre kezdett elhalványodni a fény. Inuyasha még mindig Kagomét fogta és sírt, mikor a lány kezei elkezdet emelkedni és átölelte vele a síró fiút, aki erre nagyon megilyedt.

"Kagome él? Ez...ez...ez nem lehet igaz!! Kagome él!!" - gondolta Inuyasha és ő is elkezde mégjobban magához szorítani a lányt.

- Inu...yasha...Ez...fáj. - mondta Kagome. Inuyasha alig akarta elengedni magától és ránézett a lány arcára. Kagome akkor nyitotta ki a szemét, ami most Inuyasha szerint, mégjobban csillogott mint valaha.

- Inu...yasha...Fáj a hasam...és...a lábam. - mondta, majd lecsukta a szemét és elaludt. A többiek elmentek szólni Kaede anyónak és vele tértek vissza.

- Inuyasha. Tedd le Kagomét és légyszives menny el a többiekkel gyógyfüvet szedni. - mondta az anyó kedvesen.

- Rendben, de kérem...gyógyitsa meg! - mondta a fiú.

Az anyó még nem látta ilyennek Inuyashát. Még mikor Kikyo sérült meg régebben akkor sem. ( Kaede anyó, még nem tudja, hogy Kikyo meghalt. ) Mikor visszaértek a többiek a gyógyfüvekkel, odaadták az anyónak, de még nem mehettek be. Az anyó már éppen végzett, mikor Kagome felébredt és felült.

- Lányom! Még nem szabad felülnöd, sőt, nagyon mozognod se! Feküdj vissza! - mondta kicsit hangosabban az anyó a kelleténél, amire Kagome kicsit megilyedt és gyorsan visszafeküdt. Az anyó ezt észrevette és bocsánatot kért.

- Elnézést lányom, de tudod... - itt odament Kagoméhoz, lehajolt hozzá és folytatta - a hasadban a seb, ha túl sokat mozogsz, újra felszakad és megint...khm...érted?

- Igen. De az hogy lehet, hogy az ékkő csak felélesztett, de meggyógyítani nem tudott? - kérdezte Kagome. ( Kaede anyó azt mondta még régen nekik, hogy az ékkő, a halott embert mikor feltámasztja meg is gyógyítja )

- Örülj neki, hogy ezt is megtette. - szólt egy hang a kunyhóból.

- Ki az? - kérdezte egy szerre Kagome és Kaede.

- Kagome...a hangomat se ismered föl. De kár, akkor nem tudod majd azt se, hogy ki öl meg. Vagyis egyszer már sikerült, de az a csatlósom volt. Kukuku.

- Naraku! Mit akarsz? Nem fogsz tudni megölni megint, mert most résen vagyok. - mondta Kagome és felált, de ekkor valaki elkapta hátulról és úgy szorította, hogy nem bírt mozdulni. Ráadásul pont a hasát is fogta és felsikított a fájdalomtól. Ezt a többiek is meghallották, és berohantak, de csak azt látták, hogy Kaede anyó folytogatja Kagomét.

- Kaede úrnő! Mit jelentsen ez?!! - kérdezte Miroku.

- Ő az én irányításom alatt áll! Kukuku! És mostmár...TI IS!! - mondta Naraku hangja és utánna egy vékony, sikító hang kezdett hallatszódni a kunyhóban.

Mindenki a földre rogyott. Kagome is ezt tette volna, ha nem foglya őt le Kaede. Miroku és Sango már eszméletlenül feküdtek, de Inuyasha még nem adta fel.

"Nem engedhetem, hogy Naraku bántsa Kagomét!! Nem szabad feladnom!! Muszáj...kitartanom! Kagome! Kagome!! Kagome!!!" -gondolta inu és ekkor történt valami.

A Tessaigaból egy ezüstös fény csapott ki, és egy védőburkot csinált Inuyasha és a többiek köré. Kaede anyó elájult, mert vége lett a manipulálásának, Sango és Mirokumeg még nem tért magához. Kagome lerogyott a padlóra és elkezdett nagy nehezen levegőt venni. Inuyasha odaszaladt hozzá, de mikor ránézett a lányra nagyon megilyedt. A hasán lévő seb felszakatt és a földre csöpögött a vére. Ott ahol Kaede anyó fogta, olyan sérülések lettek Kagomén, mintha egy medúza ért volna hozzá.

- Hát igen...Ha valaki az irányításom alatt van, a titkos ereje a előjön. Kaede anyónak, a medúza érintés volt a titkos ereje. Kagome ennyi sérüléssel nem bírjaki. - mondta Naraku.

- Légy átkozott Naraku! Választottam mikor ott voltam a palotádnál. Válszottam, de neked mindig az emberek szivével kell játszadoznod! Ezt még megkeserülöd! - mondta mérgesen Inuyasha és ekkor a szeme pirosba változott, arcán 2-2 lila méregcsík lett és a homlokán egy kör benne egy félhold lett ( Tudom fura, de majd kiderül miért :)) ). Kagome ilyedten nézett a "hanyoura".

"Miért változott át? Hisz nála van a tessaiga! És...most valahogy más is."- gondolta Kagome, és nagyon megilyedt.

Ezt a hanyou is észrevette és megszólalt.

- Gyere mörém és hozd Kaedét is! És a lelkemen nem vette át az irányítást a démon. Mielőtt mondanád, gondolom értesítelek. - mondta Inuyasha és a lányra mosolygott.

- Rendben. - mondta Kagome és felemelte Kaede anyót, de abban a pillanatban összesett a fájdalomtól.

Inuyasha persze azonnal odarohant.

- Kagome, kérlek bocsáss meg! Elfeledkeztem a sebedről! Bocs... - nem tudta befejezni, mert Kagome egy nagy adag vért köpött ki.

- Inuyasha...Velem ne foglalkozz. A többieket mentsd meg. - mondta Kagome, majd a földre feküdt.

Még életben volt, de egy hajszál választa el az örök sötétségtől, ahonnan már nem engedik vissza mégegyszer.

"Mi a fenét csináljak?! Talán, át tudnám neki adni erőm egy részét, de hogyan?" - gondolkozott Inuyasha, de egy hang a fejében azt mondta neki.

"Csókold meg, ha azt akarod, hogy éljen! Ennyit segíthetek!"

Inuyasha nem tudta miért, de Kagomét az ölébevette és lassan, óvatosan megcsókolta Kagomét. Kagome érezte, hogy visszatér belé az erő és a külvilág jeleit is kezde érezni. Valakinek a száját érezte az övén. Lassan kinyitja a szemét, és Inut látja maga előtt. Több se kellet neki, azonnal átkarolta Inuyasha nyakát és az egészből egy szenvedélyes csók lett. miután szétváltak, a pajzs is megszünt és a hangok is. De még egy pár mondatot hallottak.

- Még visszatérek!! Ez csak ízelítő volt!! Kukuku - nevetett Naraku.

A többiek ekkor nyitották ki a szemüket és azelső dolog amit láttak, az a csókolózó Inu-Kago páros volt. Mindenki elmosolyodott, majd halkan kimentek. Ezt a pár észre se vette, pedig Shippovéletlenül becsapta az ajtót, ami elég hangos volt.De ők most mással voltak elfoglalva. Mikor abba hagyták a csókolózást, Inuyasha odahajolt Kagoméhoz és azt súgta a fülége: SZERETLEK!! MINDENNÉL JOBBAN SZERETLEK! - újból megcsókolta, majd lefeküdtek a földre és a csókolózás közben elaludtak.