Az elemi erők hercegnője

By: kowi121

3. fejezet: Elemi erők együtt

Másnap minden békésen kezdődött. Inuyasha és kis csapata tovább indult.

-Mit csinálunk most Waterly?

-Utánuk megyünk! Kagoménak szüksége van a segítségünkre.

***

Estére megálltak. Tűzet aktak, Kagome vacsit főzött.

-Ha?

-Mi a baj Kagome?

-Semmi Shippou. Semmi.

-Majdnem lebuktunk.

-Majdnem Terraly. Csak majdnem. Menjünk vissza a többiekhez.

-Gyerünk Arily.

-Miért nem mondta, hogy Kagome érzékeli, hogy ott vagyunk?

-De az lehetetlen. –mondta Waterly.

-Miért? –kérdezte Firely.

-Azért mert csak akkor érezhet minket, ha már beötlötte a 16-ot.

-A szél hoz valamit. :

-JAJ, Kagome majdnem elfelejtetem! Boldog szülinapot!

-Köszi Sango.

-Akkor az erejét már ő maga irányítja. Most már csak a kéréseit teljesíthetjük.

***

Már mindenki elaludt. Valami készülőben volt. Hirtelen Kagome felriadt álmából.

„-Jézus isten. Úgy éreztem. mintha én lennék Akaye utódja. De miért történtek velem azok a furcsaságok 1 hónappal ezelőtt? A villa, a kutas, az erdőbeli hang, a vihar.” –ekkor Kagome visszaemlékezett mindenre. Szomorú lett mikor eszébe jutott, azaz ismeretlen hang, ami Kikyou nevét mondta. „-Miért emlékeztem vissza? Miért? Pedig már elfelejtettem.” –felállt és a közeli forráshoz ment. Szépen lassan, nyugodtan. Egész végig ezen járt ez esze. Leült a partra úgy, hogy látta a saját tükörképét.

„-Vajon hol lehet most Inuyasha. Ma újhold van. Általában sosem megy el ilyenkor. De most miért? Miért mente el?” –bedobott egy követ a vízbe azzal felkavarva a vizet és hullámok alakultak ki. Mikor kitisztult ismét a víz meglátta benne…

-FESZIK! –mondta ijedten Kagome. Inuyasha a földön terült el. –JAJ, ne haragudj. Csak megijesztettél.

-Máskor ne tedd. –állt fel.

-Rendben. –mondta és ismét szomorú lett de, nem mutatta ki.

„-Mi lehet a baja? Csak nem eszébe jutott az?”

-Miért jöttél Inuyasha?

-Beszélgetni. –mondta és lehuppant a földre. Kagome is leült és ismét a vizet nézte. Hosszú percekig néma csöndben voltak.

-Miről? –kérdezte Kago.

-Passz. –mondta. Végül találtak egy témát és elbeszélgetek. Mikor már nem volt hozzáfűznivalójuk ismét néma csönd lett.

-Ha?

-Mi a baj Kagome?

-Semmi, semmi. „Már megint az a fura érzés.” Elmennék sétálni.

-Veled tartok.

-Egyedül, ha lehetne,

-Rendben, akkor én itt várlak. -Kago elindult. Már vagy mehetett úgy 1 órája. Mikor hallott egy fura hangot.

~Naraku! Naraku! –hozta a szél. Kago rögtön felkapta a fejét.

-Inuyasha! -mondta és elkezdet visszafelé futni. „-Érzem, hogy Inuyashára fog támadni most, hogy ember. Sietnem kell!”

***

-Üdv Inuyasha!

-Naraku!

-Úgy bizony. Támadás! –adta ki a parancsot. Inunak nem volt sok esélye a szörnyek ellen.

„-Feh! Nem tudok semmit sem tenni. Kagome nincs a közelben és a többiek se. Ha most nem lesz végem, akkor nagy szerencsém van.”

***

„-Inuyasha! Megyek! Sietek, ahogy csak tudok! Kérlek, tarts ki! Sietek! Csak tarts ki!” –hirtelen elkezdet fújni a szél. Kagome felemelkedett ugyanúgy, mint a kútnál. És egyre gyorsabban és gyorsabban repült.

„-Hogy csinálom ezt? Inuyasha megyek!”

***

„-Hihetetlen. De még emberként is ügyes. De akkor is meg fog dögölni ma!”

„-Már nem sokáig bírom.”

-Támadjál legújabb teremtményem!

„-Ó a francba. Ezt a monstrumot csak a Tessaigával tudnám elintézni. Nincsen esélyem!”

-INUYASHA! –hallatszott Kagome hangja. És akkor futott ki a tisztásra. A szörnyeteg jobban megnézte. És elkezdett hátrálni.

-MI vagy te? Egy gyáva nyúl! Az csak egy nyamvadt halandó!

-Téved hatalmas Naraku. –jelent meg egy harcos kinek arcát egy maszk védte, fekete volt a ruhája és a kardja markolata is.

-Mit tudsz? –kérdezte.

-Ő egy Elemi Angyal. Nehezen lehet elpúszítani.

-Mi vagyok én? –kérdezte az említett.

-Te is az vagy! Öld meg!

-Igen is Naraku nagyuram. –a harcos elkezdett feléje szaladni. Előhúzta a kardját. Le akart csapni de Inuyasha még az utolsó percben elvitte onnan így ő sérült meg a vállán.

-Inuyasha megsérültél.

-Nem vészes. „Na ez most nem hiányzott.”

-Ragaszkodó a Kutyus?

-Kit neveztél kutyusnak?

-Inuyasha! Kagome! Minden rendben?

-Én jól vagyok, de Inuyasha megsérült.

-Ne olyan hevesen Elem! „Nem tudom, megtenni!!!! Nem tudom!!!!” –mondta a harcos és ismételten le akart csapni. De most Kagome elment.

-Kagome! Mit csinálsz? –kérdezte Inu.

-Engem akar! Nem akarom, hogy titeket is bántson. –mondta. Alig tudta kikerülni az örült támadásait.

-Elég legyen! Végez vele! –a harcos a két kezét egymás felé rakta és…

-Elemi erők! Tűzet, hívom! TŰZ! –hirtelen egy tűzgolyó jelent meg. Kagome felé irányította.

-KAGOME!!! –kiabálta Inu. Kago letérdelt, végül a földön volt. Mindenki látta, hogy egy növény elkezd rákapaszkodni, a szél a tűz körül fúj csak, és az eső meg csak a tűz fölött esik de, mégsem oltja el.

-Kagome! –mondta döbbenten Inuyasha. Nem tudta elképzelni, hogy többé nem láthatja. A tűz egyre sötétebb lett. Már nem is lehetet látni Kago testét a növény miatt.

-Milyen megható! –mondta Naraku.

-Ennek nem így kellet, volna történnie. –mondta, a harcos, Naraku mellett.

-MI?! –BUMMMM! Egy nagy robbanás rázta meg a földet. Mindenki a hang irányába fordult. Ott állt Kagome egy kimonóbaj minek színei, kék, fehér, vörös és zöld volt. Nyakában egy nyaklánc min 4 db szimbólum, vízcsepp, egy forgószél, egy tűzrakás és végül egy növény. Előtte állt a 4 elem Waterly, Arily, Firely és Terraly. Mindegyikük összekulcsolt kézzel állt. Kagoménak a feje lehajtva.

-Kago… me? –kérdezte Inu.

-Mondtam, hogy nem így kellet, volna történnie.

-Mi történt ezzel a halandóval? –kérdezte Naraku.

-Asszonyom!

-Mit keresel itt te Farkas?

-Nyugi öcskös!

-Te meg mi a szöszt keresel itt Bátyó?

-Ő hívott ide mindegyikünket. –szolalt meg a szerzetes ki a barlanghoz vitte őket.

-De hogyan csinálta?

-Csinált 1 hónappal ezelőtt furcsaságokat?

-Mikor kijött a kútból mintha a szél hozta ki, és utána meg hallott egy hangot, és mondta, hogy a villa forró volt mikor először megérintette.

-Még kell egy.

-Mikor el akart menni utána mentem de ő visszatartott a széllel és a viharral. –mondta Inuyasha.

-Hány éves a lány?

-16. De miért?

-Mert ő Akaye utódja!

-MI? –döbbent le mindenki.

-Azaz Akayeának az utódja?

-IGEN! –szólalt meg Waterly.

-Mi vagyunk a 4 elem! (Firely)

-Mi segítetünk egész életében! (Terraly)

-És mindig segíteni fogunk neki és az utódjának is! (Arily)

-Támadj! –adta ki a parancsot Naraku. A harcos előhúzta a kardját és rájuk akart támadni.

-Szél. –szólalt meg szelíden és emelte fel fejét Kagome. Arily felemelte két kezét és a szél engedelmeskedett. A harcosnak sikerült megúsznia.

-Csak ennyit tudsz? „Egész ügyes vagy ahhoz képest, hogy nem én neveltelek!!!”

-Víz. –mondta még mindig nyugodtan. Waterly a tóra mutatott és utána a harcosra. Kiemelkedett egy kis víz és a harcost teljesen beborította.

-Ezzel nem mész semmire!

-Tűz! –mondta. Firely összecsukta a kezét, és mikor kinyitotta egy kis lángocska, éget ott. Behunyta a szemét és a tűz már az egész kezét bebódította. Kinyújtotta a kezét és rámutatott a harcosra. A tűz arra ment de a harcos ezt is kivédte.

-Már csak egy maradt és nincsen több fegyvered.

-Föld! –mondta határozottan. Terraly 2 lépést tett előre és egy hirtelen mozdulattal a kézét a földre rakta. Behunyta a szemét és elkezdet szép lassan felállni. A föld elkezdett mozogni a harcos alatt. Ezt is könnyedén hárította.

-Már semmiféle trükköd nincsen!

-De van! –monda Kagome és felhúzta az íját. Kilőtte. –Tűz! –mondta, és mint a rakétát meghajtotta. Sokkal gyorsabb lett. –Levegő. –a levegő ide-oda repítette a harcos teljesen belebolondult. Végül a nyíl eltalálta a maszkját és leeset róla, látni lehetet az arcát.

„-MI?! Nem lehet, hiszen ő meghalt! Meghalt!” –Naraku és a harcos elmenekült. Most kezdett hajnalodni. Kagome a földre térdelt.

„-Nem lehetett ő… Hiszen meghalt.”

-Kagome! Minden rendben?

-Igen Sango. Minden rendben.

-Jól vagy asszonyom?

-Haza szeretnék menni.

-Elviszlek. –ajánlotta fel Inu. Sikeresen visszaváltozott hanyou alakjába.

-De hogy viszed pincsi! Majd én elviszlek!

-Nem. Egyikőtök se.

-MI?! –döbbentek le.

-Arily. Kérnélek.

-Megteszem Akaye.

-Kagome, ha lehet.

-Rendben. –Kago elkezdett emelkedni s vele együtt a 4 elem és elindult. Szálltak a kút felé. A kis csapatunk, na meg Sessy és Kouga csak döbbenten álltak.

-Ez Akaye egyik ereje.

-De miért hívta ide a bátyámat és ezt a koszos farkast?

-Sesshomarut az ereje vonzotta ide, Kougát meg Kagome illata.

-Honnan tudod a nevemet öreg?

-Mindkettőtök apját ismerem. De legfőképpen Inutashio ismerem a legjobban.

-Honnan?

-Apátok Akaye barátja volt. Ő volt az egyetlen barátja, aki nem halt meg azonnal miután barátok lettek. Bocsássatok meg de, mennem kell.

-Várj még egy szóra! –szólalt meg Shippou.

-Mit szeretnél?

-Miért ment el Kagome és mikor jön vissza?

-Azért ment el, mert egyszerre sok volt neki ez. És akkor jön vissza, ha megbékélt.

-Mivel? –kérdezte Kouga.

-Az erejével. Most már tényleg mennem kell. –mondta és elment.

***

Kagome nem tudta, hogy tényleg ő volt az, akit látott vagy csak képzelődött.

„-Nem! Ő nem lehetett!” –elővett egy fényképkeretet és benne volt egy kép. Megsimogatta a képet. Elkezdett könnyezni.

-Mit érsz vele, ha sírsz?- kérdezte Waterly.

-Nem tudom. –mondta és levágta a földre a képet. A lépkeretben az üveg darabokra tört. Az arcát a párnája közé temette. Nagy nehezen elnyomta az állom.

-Miért tette ezt? –kérdezte Arily.

-Szerinted? –kérdezte Firely.

-Csak 2 hetet maradhat itt. Utána vissza kell mennünk. –mondta Terraly.

Másnap Kago szomorúan ment suliba.

-Mi a bajod Kagome? Egész nap nem szóltál egy szót se.

-Bocs nem vagyok jól. –mondta és hazaszaladt.

-Mi lehet a baja?

-Fogalmam sincs. –Kago hazament és az ágyában, az arcát a párnái, közé temette. Egész nap sír megállás nélkül.

-Kagome! Kislányom! Kérlek, gyere ki!

-Nem mama.

-Miért? Mi a baj?

-Kérlek, hagyjál!

Mikor a nap lement. Két lélek bolyong a nagyvilágban. És ha találkoznak, akkor eljön az új nap. Mikor szétválnak, jön ismét az este. Ezt a körforgás végtelen. Ameddig megvan a két lélek addig mindig lesz egy új nap, egy új élet. De ha az egyik szomorú, akkor a másik is. És ők így a viharokat alkotják. Mikor boldogok, a nap is süt. A lelkek kifürkészhetetlen ugyanúgy, mint az élet. Vannak jó oldalai, meg rosszak is, nem tudja elkerülni senki sem. Mindennek meg van a maga oka de, ha nincsen rá, akkor a lélek magányos addig, míg választ nem kap. Ha egész életében keresi, akkor is tud találni egy választ. Akár hol is legyen.

***

Folytatjuk!!!