Az elemi erők hercegnője

By: kowi121

11. fejezet: Múltat átélni

-Akaye Úrnő! Ideje lenne lefeküdnie, aludni.

-Igen! Holnap jön meg a Bátyád. Nem örülsz neki?

-De nagyon is! Már régen nem láttam őt. De azt sajnálom, hogy pont én szolgálom a jegyesét.

-Jaj! Ne haragudj. Miért nem mondtad? Kaptál volna más munkát is!

-Nem ez megfelelő. Én mindig csak egy Elemi Segéd vagyok, semmi több. Így nem is kell több.

-Értelek. Nézd! Ma nincsen fent a hold.

-Igen. Ma Újhold van. És ezért. –Akaye szépen lefeküdt aludni. Éjfél fele járt az idő mikor az egész palota lángra kapott.

-Mi?! –riadt fel Akaye. –ÁÁÁÁ!!!!!! –kiabált.

-Akaye Úrnő!

-Jeck!!! Segíts!!! –a fiú kivitte az erkélyre. –Úrnőm! Tud mászni?

-Igen azt hiszem! –lemásztak az ott lévő növényen. A sötétség miatt könnyedén el tudtak menni a palota faláig.

-Ott van!

-Kapjuk el!

-Pusztulnia kell! Nem maradhat életben!!!

-Hercegnő! Fusson! Én majd ön mögött futok. –valahogyan sikerült lerázniuk az embereket.

-Jól vagy Jeck?

-Igen. Azt hiszem, igen…-mondta elhaló hangon. Akaye odanézet. És elszörnyedt. A fiúból 4 nyílvessző állt ki és egy a szíve közelében volt.

-Jeck!!! –a fiú összeeset a sok vérveszteségtől.

-Hercegnő… tudja miért nem érdekelt igazán… hogy ön a bátyám jegyese?

-Miért?

-Mert úgy tartottam… ha maga az én barátom, akkor mindig megosszuk… egymás gondolatát… Ugye maga a barátom!!!

-Igen!!! Az vagyok!!! A barátod vagyok!!!

-Köszönöm… -és örökre lehunyta szemeit. Akaye eltemette egy nagy fa alá.

„-Ez a jelöletlen sír lesz a nyughelyed. Csak én maradtam életben. Mindenki más meghalt.” –elindult a végtelenségbe, hogy megtalálja erejének forrását. De azt nem a földön, hanem a szívben van elrejtve.

***

1 évvel rá, békésen sétált egy erdő mellett, fegyver nélkül, de aki meglátta tudta ki ő. Valaki figyelte nem is sejtette, hogy ki az illető. Letérdelt a földre. Nem kapott levegőt és köhögött.

„-Egyre gyakrabban vannak ezek a rohamok! Azt tudom, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok de, akkor is kell gyógymódja! Mi ez? Valaki figyel!” –elindult újra de hirtelen hátrafordult és kilőtt egy nyílvesszőt egy fa lombkoronájába. Onnan kiugrott egy démon és előtte állt meg. A bal vállában volt Akaye nyílvesszője. Egy mozdulattal kirántotta onnan.

„-Olyan idős lehet, mint én. De egy démonnál ez nem biztos.” –Akaye hirtelen összeeset. A démon egy percig még nézte. Közelebb ment hozzá.

-Egy egyszerű démon… ilyenre nem képes… -mondta.

***

Akaye kezd magához térni. Felült és körülnézett. Mellette egy tűzrakás és egy páncél. Valamiféle prémmel takarózott. A tóra nézett mi a közelben volt. És akkor jött fel a víz alól a démon ki előtte állt. Kezében valami növény volt. Akaye látta izmos felsőtestét, mivel csak egy nadrágban volt. Lehuppant a tűz mellé mit sem törődve a lánnyal, hogy ébren van. Egy edénybe tette bele a növényt, vizet öntött rá és belerakta a tűzbe. Pár perc múlva kivette a tűzből és a lány felé, nyújtotta.

-Idd meg ezt! –mondta. Akaye egy szó nélkül elvette. És szépen lassan itta, mert forró volt. Mikor megitta, lerakta az edényt.

-Mi a neved?

-…

„-Nem túl beszédes. De miért segítet? Hiszen én egy átok vagyok.....” Miért segítettél?

-…

-Megszólalhatnál. És mit itattál meg velem?

-Mi a neved?

-Öööö… Akaye. Tied?

-Nem érdekes.

-Én is megmondtam az enyémet! Most te, mond meg a sajátodat. És mit ittam meg?

-Inutashio. És egy gyógynövényt volt. –Akaye nem értette ezt a démont. Egyszer nem akarja megmondani, aztán meg csak úgy mondja.

-Miért segítettél? Már nem élnék, ha nem lenne valamilyen okod.

-Miféle démon vagy?

-Én, démon? –állt fel helyéről. Inutashio visszavette a felsőjét, páncélját.

-Ekkora erővel csak démon lehet az illető.

-Nem vagyok démon…

-Akkor én mentem is.

-MI?! Csak egy egyszerű halandó vagyok! Azért segítettél, mert nagy a hatalmam? Mindenki az erőmre pályázik!

-Arról én nem tehetek, hogy ilyen nagy erőt örököltél. Ez csak a családod hibája.

PUFFF!!!! Inutashio teljesen ledöbbent. Kezét az arcára rakta. Akaye szemei csak úgy szikrákat szórtak de mikor felfogta mit tett, megijed egy kicsit. Inutashio visszavette a kifejezéstelen arcát, megfordult és elsétált. Akaye nem akarta elhinni, amit látott.

„-Megpofoztam és egy szó nélkül tűrte? Pedig egy Nemes Démon ezt nem hagyja szó nélkül. De lehet, hogy igaza van. Világéletem egyedül voltam. Nincsen barátom se családom. Meghaltak! Nincsen senkim sem akit úgy hívhatnék ROKON…”

***

Inutashio másnap ott sétált, ahova vitte Akayeát. Hangokat hallott a tó felől. Egy fa mögül kikukucskált és a vízesés alatt ott fürdött Akaye. Paradicsom vörösen fordult vissza lehet, hogy csak a hátát látta de többet ne is akart. Megvárta, míg befejezi a fürdést. Akaye békésen üldögélt a parton (felöltözve!) és az eget nézte.

-Még mindig itt vagy? –jött ki a fa mögül (megnyugodva!)

-Reméltem, hogy eljössz.

-Miért?

-Bocsánatot szeretnék kérni a pofon miatt.

-Miért? Hiszen igazad volt. A család nem tehet olyant mi rossz az utódainak.

-De neked is igazad volt. Nem tudok semmit sem a családomról, mert meghaltak és nem mondtak azelőtt semmit sem, milyen erővel rendelkezek.

-Furcsa.

-Mi?

-Egész eddigi életemben nem értettem egyet a szüleimmel, hogy egy Ember és egy Démon ne lehetne barát.

-Akkor? Legyünk mi az elsők! Rendben?

-Rendben. –Akaye nagyon boldog volt. Volt egy barátja, aki elfogatta.

***

-Mester! Itt van?

-Kint vagyok a kertben.

-Mi a baj mesterem?

-Nézd a növényeket. Vízre van szükségük. De sajnos az ivóvizet nem használhatjuk fel.

-Az erőmmel talán…

-Túl veszélyes!

-De én tudom, mikor kell abbahagyni.

-Rendben.

-Elemi erők! Vizet, hívom! Víz! „-Csak annyi kell, hogy a növények ki ne száradjanak.”

-Elég lesz tanítvány.

-Igen is mesterem. –Akaye abbahagyta a víz uralását és megszűnt a kis esőfelhő.

Másnap:

-Mond meg Uyuki! (ejtsd: Ujuki)

-Mit?

-Miért zöldek a növényeid? Máshol a szárazság miatt el is pusztultak.

-Nem tehetem!

-Varázslat?

-Nem.

-Akkor mond meg!

-Mester!!!

-Akaye!!! Tűnjél innen!

-De mes… ÁÁÁÁ! –az egyik férfi felpofozta Akayét és a földre eset.

-Na mond, meg szépen miért virágoznak a növényid? Vagy az ivóvízzel öntözted?

-Szóval víz kell nektek! –Akaye felállt, fejét lehajtotta. –Víz kell nektek? A növényeknek? Hazugság! Ti nem halljátok azt, mit én! Hogy a növények boldogtalanok! Csak én hallom meg a bánatukat! Senki más!!!

-Akaye! Nyugalom! Tudom mi lesz ha…

-Ha elszabadulok? Már egyszer megtörtént. És az óta vagyok ilyen. Akkor az erőm kiszabadult.

-Akaye! Nyugalom!

-NEM!!!! Elemi erők! Vizet, hívom! VÍZ! –hirtelen egy nagy esőfelhő jelent meg. -Elemi erők! Levegőt, hívom! Levegő! –orkán erejű szél kezdet el fújni. Egy kis felhő volt Akaye fölött és eset belőle az eső. A szél körülötte fújt. Mindenki meg volt ijedve. Az vihar tombolt. Mindenki behúzódott. Akaye még mindig ott volt. Hirtelen feltűnt egy lovas. Megállt előtte és leszállt lováról. Közelebb sétált.

-Megtaláltalak.

~Látom sikerült! De még nincsen vége ennek!~

-Mit tegyek?

~Ma éjjel gyere el! Beszédem van veled!~

-Rendben. De ezt hagyjad abba. Még elfogy az összes.

~Ne parancsolgass!~

-Nem parancs, hanem tanács! –Akaye megnyugodott és a vihar is elült. Minden növény kivirágzott. A lovas amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is ment el. Nem nagyon érették az egészet, mert Akaye nem beszélt, csak a férfi hozzá. Aznap este Akaye furcsa volt.

-Nem kellet, volna ezt tenned. Most már tudják, hogy te vagy a Démon Isten.

-Előbb vagy utóbb rájöttek volna. Elmentem egyet sétálni. –Akayeát nem érdekelte, hogy milyen hideg van. A szívében is ilyen idő uralkodott.

-Itt vagyok, ahogy kérted. Mit szeretnél?

-Komoly dologról.

-És mi lenne az?

-Holnap meghalok!

-Mi?!

-A te lányodban fogok úja éledni. Az egész erőmet meg fogja kapni. Tudom, hogy a 4 elem velem van de az időm lejárt. Miután meghaltam a 4 elem el fogja hagyni a testem és akkor egy új testbe, kell költözniük. És csak te ismersz engem!

-De nekem születni fog egy fiam és egy feleségem is van!

-A feleséged meg fog halni!

-Nem lehet!

-De. Sajnálom. De én látom a jövőt és a múltat. A lányod még sok év múlva fog megszületni és lesz még egy fiad is. A lányod egy papnő reinkarnációja lesz. És avval meg fog adatni, hogy a helyemre lépjen! Ő lesz az utódom! Akár tetszik akár nem! Teneked kell továbbvinned a bölcsességemet! Csak te tudod milyen erővel, rendelkezik egy Elemi Angyal valójában. A te apád a Pokol Angyalok vezére! Tudod, mit kell tennem, hogy ne vegye át a hatalmat!

-Igen. De a lányomnak milyen élet lesz?

-Fájdalmas de mégis gyönyörű.

***

Jelen:

-Bent vagyunk!

-Na most, hogyan tovább?

-Váljunk ketté.

-Oké Till.

-Miroku, Sango, Kirara és én megyünk jobbra.

-Én is!

-Oké Shippou. Inuyasha, Firely és Waterly mennek egyenesen. Monoky, Terraly és Arily meg balra. –mondta Till és elindultak.

-Most merre? –kérdezte Firely. –Kétfelé is mehetünk.

-Erre! Érzem Kagome illatát. –Inuyashának és a többieknek sikerült elérniük a palotát és bejutnia.

***

-Mit akarnak? –kérdezte Kagome álmosan, nemrégen ébred fel. Az őrök bementek a szobába és megmarkolták a felkarját. –ÁÁÁ!!! Ez fáj!

-Felség! A lány… Az Elemi Angyalok Hadának a vezérének a lánya. Akit úgy hívnak, hogy YAKU!

-Yaku! Ő lenne a lány apja?! „Nem hittem volna? Saját vérre…!” Helyx ne kutass az emlékei között.

-Miért ne szerelemem?

-Mert nem fogsz találni semmit sem.

-Meghozták a foglyot. –mondta az egyik szolgáló. A király elé vitték.

-Te lennél az? Mégis rá jobban hasonlítasz.

-Maga ki?

-Én?.... ÉN A NAGYAPÁD VAGYOK!!!

-MI?!

***

Folytatjuk!!!