Az elemi erők hercegnője

By: kowi121

14. fejezet: Bujkálás

Néhány nappal később minden rendben ment. Inu felgyógyult sérüléséből. Inuyashán és Kagomén látszott, hogy menyire boldogok. Minden napot együtt töltöttek. Kint sétáltak a városban kéz a kézben. Ez a nap is ilyen volt. Volt, hogy a városlakók ajándékokat adtak nekik. Hirtelen megjelent egy démon. Inuyasha rátámad de, eldobta és a földre eset.

-Te vagy Kagome?

-Igen. –mondta féléken.

-Pusztulnod kell! Pusztulnod kell!

-Anyám! Egy démon a város falain belül!

-Pajzsot fel!

-Pusztulnod kell! –hajtogatta a démon. Kagome nem tudta mit tegyen. –Pusztulnod KELL!!! –mondta és egyre közelebb ment hozzá.

-Hagyod őt békén! –ugrott rá Inuyasha. –Miért akarod megölni?

-Halált hordoz a szíve alatt! –mondta, és porrá éget egy Tűzgolyó hatásárra.

-Jól vagy Lányom?

-Igen apa. –mondta, de ez nem így volt. –Apa! Miért mondta, hogy „halált hordozok a szívem alatt”? –az apja nem válaszolt csak felnézet a palota ablakába és ott állt Teva. Ő bólintott és bejött az ablakból.

-Gyertek velem. –mondta. Mindenki bement a tanácsterembe. Pontosabban ott volt Kei, Teva, Terraly, Waterly, Arily, Firely és Monoky. A kis csapat leült és figyelt.

-Kagome tudnod kell valamit.

-Mit? És miért mondta az a démon azt, hogy halált hordozok a szívem alatt?

-Sajnos, ahogy érti, úgy kell értened. –mondta Teva.

-Nem értem. Csak nem arra célzol, hogy a gyerekeim???

-De…

-Az biztos, hogy erősek lesznek, mert Inuyasha egy Démon! És Kagome meg egy Miko!

-Ez nem így megy szerzetes! És így ez nem igaz! –mondta Yaku. Látszott rajta az aggodalom a félelem és a szomorúság is.

-Akkor, ha talán elmondok egy történetet megérted és többiek is. Amit hallani fogtok azt csak azok ismerik, akik 2500 évvel ezelőtt éltek azoknak a gyerekeik. Vagy akik az uralkodó családból származik. Minden egyes királynak vagy királynőnek ezt tudnia kell, kellet. Élt egy Király kit csak Jövendőnek hívtak. Ő egy átkozott napon megjövendölte, hogy egy lány szerelmes lesz egy Hanyouba és fordítva is igaz lesz. A lánynak hatalmas lesz az ereje és ő lesz az Elemi Angyalok legfőbb vezére. Ennek még örült mindenki de folytatta tovább a jóslást. És még hozzá jövendölte, hogy szülni fog a Hanyounak ikreket. Egy lányt és egy fiút. A lány az életet fogja jelképezni, a fiú meg a halált. Itt mindenki aggódni kezdett, aki hallotta. De még mindig nem fejezte be a jóslást így folyatta. A lány könnyei gyógyítóak. Ha az erejét jóra használja hatalmas lesz, akkor, mint az anyjáé. A fiú könnyei halált hoznak. Ha ideges, akkor a valódi ereje feltörik, és csak nagyon nehezen lehet megnyugtatni. És itt meghalt. Mindenki félt és a következő Király megígérte, hogy ha megszületik ezek a gyerekek, megöli őket, hogy a nép biztonságba legyen. És mind az utána következők a trónon ezt megígérték. De 4 ember nem fogadta el ezt sohasem.

-Azok a rokonaink voltak. A mamánk és a testvérei. –mondta Waterly.

-Teva! Meg akarod ölni a gyerekeimet???? –állt fel Kagome felháborodottan. –Mert ha igen! Ne is ábrándozzál róla!!!!! Mert…

-Nem! Éppen, hogy én nem fogadtam meg ezt!!! AKKOR MÁR ISMERTEM Yakut és láttam a jövőt, hogy az egyik kiválasztott lánya lesz.

-Nem fogadtad meg?

-Nem. És nem is akarom. Innentől kezdve már nem félnek a kiválasztott gyerekektől csak attól, hogy hogyan fogják használni az erejüket. Ezért akart megölni az a démon.

-Már mindenki tudja, hogy a két gyermek már megfogant. És most a legvédtelenebbek, míg az anya testében vannak. Minden démon most téged keres.

-De apa! Mit tegyek?

-Tényleg engem kérdezel ki elhagyott téged?

-Tudom az okát, hogy miért mentél el!

-Menjél vissza anyádhoz! –mondta Yaku és kiment a teremből. Monoky Kagora nézett, meghajolt és az apja után ment. Teva felállt és az ajtó felé ment. Kei utána. Mielőtt még kiment volna megfordult Teva.

-A te érdekedben tedd meg apád kérését. Hatalmas lesz az erejük. –megfordult és kimentek a teremből.

-Most mit fogunk tenni? –kérdezte Shippou.

-Régen láttuk Kaede anyót! –mondta Kagome szomorúan. Még aznap elindultak Kaede anyó faluja felé. Most a 4 elem nem ment velük.

„-Sajnálom lányom! De mint a Fellegváros védelmi főnöke a város védelme az első…”

-Apa! Ez a legjobb! Ha Kago visszamegy a világába, akkor ott nem bánthatja egyetlen démon sem.

-Igaz.

-De nem leszünk, ott mikor megszületnek és ez nagy baj! –mondta Kei.

-Majd megoldjuk! –mondta Teva.

„-Miért? Miért? , Miért? ÉS MÉRT??? Miért volt ilyen apa? Tudom, hogy szeret de, nem kellet, volna elküldenie!!!!”

-Kagome! Jól vagy?

-Igen Inuyasha. Jól vagyok! –mondta és hozzábújt így mentek tovább. Sango, Shippou és Miroku csak mosolyogtak a jeleneten.

***

Néhány nap múlva elérték a falut. Könnyedén elérték nem történt semmi sem.

-Végre! Visszajöttetek! –köszöntöttek őket Kaede anyó.

-Üdvözlett! –mondta Kagome egy kicsit jobb kedvvel. Bementek a kunyhóba.

-Meséljetek! Mi történt veletek?

-Nem sok minden. –mondta Sango. –Kagome terhes lett, és az apja azt mondta nemrégen, hogy menjen vissza a világába.

-Ó! Sajnálom és gratulálok. Gondolom Inuyasha az apa!

-Igen. –mondta büszkén az említett.

***

A nap lement. Minden csöndes és nyugodt. Valaki áll a Szent Fa előtt.

-Kagome! –jött utána Inu. –Mit fogsz csinálni?

-Hazamegyek egy időre. Míg nem látszik, hogy terhes vagyok addig járni, fogok suliba.

-Akkor én is megyek veled! –mondta és hátulról átölelte. –Szeretlek Kagome!

-Én is Inuyasha! Én is!

***

-Na! Hogyan döntöttél?

-Hazamegyek egy időre. És addig suliba fogok járni, míg a hasam meg nem nő.

-Rendben!

-Inuyasha velem jön. Ha bármi baj történne véletlenül.

-Oké! Akkor, míg ma induljatok, hogy semmi se jöjjön közbe. –Kagome összepakolt és indulásra készen állt.

-Mikor látunk úja?

-Nem tudom Sango. Sziasztok!

-Gyertek minél hamarabb vissza! –kiáltotta utánuk Shippou. Kagome és Inuyasha a kúthoz mentek. Kagomén az iskolai egyenruhája volt rajta. A kút szélénél ott volt összehajtogatva az a ruha, amit a Fellegvárosban kapott és rajta egy levél. Kagome odaszaladt és kibontotta a levelet. A levélben ez állt:

Bocsáss meg Kagome! De a te érdekedben mondtam azt, amit. Anyád jobban fog tudni rád vigyázni, mint én. Ő jobban ért a terhességekhez, mint én és a Fellegváros lakói. A jövőben könnyebb lesz, mint itt. És már a család többi tagja aggódik érted.

Üdv: Yaku

-Apa! –mondta Kagome. Fogta a ruhát és elrakta.

-Vigyem a táskát?

-Igen, megköszönném. –Inu elvette tőle, átkarolta és beleugrottak a kútba.

-Megjöttünk. –mondta Kagome. Kimásztak a kútból és a házba bementek. –Hahó! Anya! Nagyapa! Souta!

-Kagome! Te vagy az? –jött ki a konyhából Kago mamája. –Jaj de jó, hogy visszajöttél! Miért nem jöttél hamarabb haza? Már nem tudtunk mit kitalálni a sok hiányzásaid miatt.

-Majd mindent elmesélek de most nagyon fáradt… –Kagome hirtelen elájult de Inuyasha elkapta. -Mi...Mi…MI történt?

-Elájultál! Minden rendben van?

-Kagome el kellene mondani a mamádnak.

-Mit?

-Rendben. Mama azért ájultam el, mert terhes vagyok!

-MI??? Mióta????

-Hát… úgy lassan 3 hónapja.

-És ki az apa???

-Inuyasha.

-Egy démon a gyerek apja?

-Pontosítok mama. Gyerekeke! Ikreket várok.

-MI??? Hát nem is tudom, mit mondjak! Nem is gondoltam volta, hogy ilyen hamar nagymama leszek.

-Ki lesz nagymama? –jött be a szobába nagyapa.

-Apa! Megjöttél! Mi volt az orvosnál?

-Ki lesz nagymama? –tette fel megint a kérdést még egyszer.

-Én! –mondta Mami. –Kagome terhes.

-MI???!!!! –akadt ki. -Ki az APA???

-Miért ki terhes?? –jött be Souta. –Á! Szia nővérkém! Látom, hoztad magaddal a Kutyafülű barátodat is.

-Én vagyok terhes! És Inuyasha az APA! És most kérlek, menjetek ki, pihenni szeretnék. –mindenki kiment a szobából. Mama a konyhába ment, valami finomságot főzni a kismamának. Souta tanulni ment, Nagyapa meg a kertet ment gondozni, mikor Inuyasha ment volna ki Kago megszólalt.

-Te hova mész? –kérdezte.

-Hát ki, ahogy kérted. –kimenni készült.

-Inuyasha!

-Igen?

-Maradjál! Kérlek!

Rendben. –mondta. Visszaült az ágy mellé, Kago elaludt és Inuyasha még mindig ott ült.

***

Reggel Kagome felkelt eléggé korán. Kinyitotta a szemét és az első, aki meglátott az Inuyasha volt. Ülve aludt el és még mindig ilyen pózban van. Felkelt az ágyból felöltözött, valamilyen kényelmes ruhába és lement a konyhába.

-Jó reggel Kagome!

-Jó reggel Mama!

-Souta az osztálytársánál van és ott is, alszik. Nagyapa a korházba ment kivizsgálásra. Én meg az egyik barátnőmhöz megyek, mert meghalt a mamája. Kész a reggelid! –mondta, és a tányért letette az asztalra és Kago odaült.

-Köszönöm.

-Inuyasha felébredt már?

-Még nem.

-Ha igen és éhes lesz, van, neki tészta csak meg kell melegíteni.

-Rendben.

-Ugye nem lesz baj, hogy elmegyek?

-Nem.

-Oké! Akkor én megyek is. –Kagome megette a reggeliét. Eközben Inuyasha felébredt.

-Kagome! –mondta halkan és kinyitotta szemét. „-MI!? Hol van??? Hol vagy Kagome??????” –beleszippantott a levegőbe. „-Fenébe! Mindenütt Kagome illatát érzem!” –lement az emeletről.

-Kit keresel? –jött ki Kago a konyhából.

-Téged! –Kago csak mosolygott.

-Éhes vagy?

-Igen!

-Akkor van neked tészta!

-Hol? –Inu beviharzott a konyhába és szagolgatni kezdett. Kagome megmelegítette a tésztát.

-Köfy! –mondta teli szájjal. Miután megette Kagome megszólalt.

-Elengednél egyedül valahova?

-Hova?? Mikor?? Kivel???

-Egyedül.

-Nem!

-Akkor elkísérsz?

-Nana! Hova?

-Sétálni.

-Nem fog megártani? És a családod elenged?

-Souta egyik barátjánál van és ott is, alszik. Mama egy barátnőjénél és ott alszik ne, hogy valamit csináljon. Nagyapa meg a korházba ment kivizsgálásra. És ne aggódj, nem fog megártani.

-Rendben. –Kago felhúzta az emeletre. Adott neki egy kék farmert, egy fehér pólót, rá egy kék kockás inget és még egy baseball sapeszt a fülei miatt. Mikor már Inu készen volt, Kagome kezdet el öltözni. Fel akart venni egy testhez álló gatyát de már nem ment rá a hasa miatt. Így egy ruhát vett fel és rá egy garbót. Inuyasha szemrebbenés nélkül nézte végig, ahogy a lány átöltözik. Még egy kicsit el is pirult, mert még nem szokott hozzá a látványhoz. Elindultak Kagome belekarolt Inuyashába és így mentek.

-Mi a baj?

-Hogy tudsz így élni? Ennyi illat között?