-Meg lehet szokni. –útjuk a temetőbe vezetett. Kagome kint a virágosnál vett egy szál vörös rózsát. Egy sírkőnél megálltak. Kagome a rózsát odarakta. A sírkőn ez állt:

Itt nyugszik Yaku Higurashi.

Ki autóbalesetben halt meg.

-Ez meg hogy lehet? Hisz apád még él.

-Itt már nem él. Menjünk innen! -mondta és kimentek a temetőből. Elsétáltak a parkba. Vettek fagylaltot és leültek egy padra. Megették a fagylaltot. Kagome Inuyasha vállára hajtotta a fejét.

***

A nap kezdet lemenni. Kagome szunyókál Inu vállán.

-Kagome! Nem kéne mennünk?

-MI?! ÁÁÁ!!!! –egy hatalmasat ásított.

-Mennünk kéne, még megfáztok.

-Rendben. Lehűlt a levegő eléggé.

-Tessék! Ez valamelyest melegít. –Inu rárakta az ingjét. Tudta, hogy nem sokat segít de, azért valamit segít. Végül hazaértek.

-Nem világít semmi sem. Akkor nagyapa a korházban maradt. Inuyasha…. –megfordult de ott már senki sem volt.

-Kagome!

-Á! Szia Eri! –köszönt neki Kago.

-Jobban vagy?

-Igen.

-Most jöttél meg a magán korházból?

-Ööö….Igen! „Nagyapa!!”

-Hétfőn már jössz?

-Igen.

-Oké! Akkor Hétfőn találkozunk! –és elment. Kagome becsukta az ajtót és felment az emeletre. Bement a szobájába és az ágyán Inuyasha ült.

-Hova tűntél?

-Hangokat hallottam közeledni és felugrottam ide.

-Rendben.

-Megbocsátasz? –ment oda.

-Igen.

-Biztos?

-Igen. –mondta. Inuyasha megcsókolta, elváltak és most Kagome csókolta meg Inut.

***

A nap nemrégen kelt fel. Besütött az ablakon és egy fiú szemeire világít. Avval felkeltve. Kinyitja álmos szemeit. Nem mozdul, fejével lejjebb viszi, hogy valakit lásson. A karjai közt egy lány szunyókált zavartalanul. A nap az ő szemeit is elérte és ő is felkelt.

-Jó reggelt Inuyasha!

-Neked is Kagome! –mondta és megcsókolta. Kikászálódtak az ágyból. Inuyasha visszavette megszokott ruháját. Kagome meg valami laza ruhát. Délben megjött Kagome mamája és nagyapja.

-Kagome! Hétfőn fogsz menni?

-Igen!

-Oké!

***

Másnap reggel Kagome felkelt korán. Felvette az egyenruháját. Lement reggelizni.

-Jó reggelt Kagome!

-Neked is Inuyasha! Jó reggel Mama!

-Kész a tészta! Jó reggel Kagome!

-Ide vele! –mondta Inu. Gyorsan befalta a reggeliét. Kagome is megette az ő reggeliét. Souta most jött le, ő is megette a reggeliét.

-Kagome! Megyünk együtt Suliba?

-Persze.

-Én is elkísérlek!

-DE vissza el fogsz tévedni!

-Nem! Megjegyzem az utat. –így Inuyasha elkísérte őket és Kagoméért ment mikor vége volt. Ez így ment naponta, azután hetente végül 1 hónapja vannak itt Kago és Inu. Még 1 hónap eltelt és Kagome nem járt Suliba. Túl feltűnő lett volna a nagy hasával. Egyik reggel felkelt és Inu nem feküdt mellette. Felöltözött és lement.

-Kit keresel Lányom?

-Inuyashát.

-Ma még nem láttam.

-Pedig már mindenütt kerestem. –Kagome esszébejutott valami és megnézte a jobb kezének a belső felét. Ott egy kis szöveg állt:

A középkori Japánba mentem. Holnap valamikor jövök.

Inuyasha

-Nem keresed tovább?

-Nem. Tudom, hol van.

-Rendben. Venni kéne neked egynéhány dolgot! –Kagome és a Mamája elmentek vásárolni. Lejárták a lábukat de megérte. Kagomének vettek egynéhány kismama ruhát és a kicsiknek is. Mire hazatértek 7 óra is eltelt.

-Köszi Mama!

-Szívesen Kagome.

-Mentem lefeküdni.

-Jó éjszakát kislányom!

-Neked is!

***

-Kagome! Ébresztő!

-Mi van mama?

-Inuyasha lent vár. –Kagome felöltözött és lement.

-Mit szeretnél?

-Jól vagy? Semmi sem történt, amíg távol voltam? Veled meg a kicsikkel?

-Minden rendben. Inuyasha! Döntöttem!

-Miben?

-Visszamegyek a Középkori Japánba.

-Biztos? De mi lesz Ya….

-Rosszul vagyok!

-Ülj le! Majd én összepakolok!

-Köszi! –Kagome mamája felment összepakolni. –Mama előtt ne említsd meg Aput.

-Bocs, elfelejtetem. De nem fog megbántani megint?

-Itthon voltam egy ideig. Elég legyen neki ennyi!

-Rendben.

-Kész vagyok!

-Köszi! –elköszöntek és elmentek a kúthoz, beleugrottak. Megérkeztek. Inuyasha segítet kimászni a kútból.

***

Folytatjuk!!!