Sesshoumaru
2005.12.25. 12:36
Sesshoumaru
Hm. Őszinte döbbenetemre nem a kastélyban ébredtem. Vajon miért nem? El kellett telnie pár percnek, míg emlékképek sokasága töltötte meg elmémet. Felültem a smaragdzöld pázsiton, s legnagyobb meglepetésemre egy lány feküdt mellettem. Yume lenne az? Oly mozdulatlan és oly nyugodt volt - vérének pedig oly halottszaga volt.
Hm. A vidék viszont igazán gyönyörű, azt el kell ismernem. Tehát a halandó igazat mondott, s a környék immár az apámé. Vagy talán inkább ne említsem neki egy ideig, s tartsam saját kezemben irányítását? Várhat még kicsit az öreg, addig legalább bebarangolom a birtokot. Ó, elnézést. A birtokomat.
Felálltam a földről, s Yume testére pillantottam. Nem igazán éreztem bánatot - miért is kellett volna? Nem ez tán a halandók sorsa? A halál az, mely életüket értékessé teszi, s a lány dolgát bevégezte, végre itt hagyhatta ezt a világot, hogy lelke az övéi közé térhessen meg. Helyes. Szánalmas, unalmas, pórias… de a világ rendje szerint helyes.
Arcom mégis megrándult egy pillanatra. Megcsapott az együttérzés lehelete? Talán. Na jó, igen. De bárki kérdi, letagadom.
Vége
|