Yume

   - Yume! Yume! - hallatszott fiatal, csengő, női hang, ezt hallván sólymom, Taka, riadtan rebbent a magasba. Meg csóváltam a fejem, s még egyszer végighúztam a fenőkövet egyik katanám pengéjén, aztán a másik kard és a lándzsám mellé fektettem, majd felálltam.

   - Itt vagyok, nővérem! - kiáltottam, s kisétáltam a kis pagoda terasza alól.

   - Yume - érkezett felém futva a lány, gyönyörű, derékig érő éjkék haja szikrázott a nap fényében, fehér alapon zöld és sárga mintás kimonója szemérmetlenül rövid volt, alig combközépig ért. - Yume, anyánk már magán kívül van. Fél órája kész az ebéddel, te meg itt… - elakadt egy pillanatra szava -, tisztogatod a fegyereidet!

   - Tachisaru! - kacagtam fel védekezve. - Nem tisztogatok, hanem élezek… de mindegy is - ráztam meg a fejem, majd felvettem a földről a fegyvereket, s egy nagyobb bőrdarabba tekertem őket. - Menjünk, mielőtt anya tényleg megharagszik!

 A nővérem, Tachisaru, a falu kedvence. Minden lány hozzá akar hasonlítani, elbűvölő szépsége és bájos kedvessége mindenkit levesz a lábáról, a férfiak és fiúk mind nyálcsorgatva bámulnak utána, mikor végiglejt a szűk főutcán. És ő ki is használja ezt, mikor a családi hagyatékként szolgáló fogadóba kell csábítania a vendégeket, persze, senki sem veti meg ezért.

 A rozoga, többnyire felújításra szoruló épület udvarában sötét hajú kisfiú robogott fel-alá, a csirkéket zavargálva. Szerencsétlen szárnyasok tanácstalanul repkedtek, rikoltozásuk hanggal töltötte meg a falu főutcáját.

   - Shiroi! Fejezd ezt be, és keresd meg végre a nővéredet! - csattant fel odabent anyám. Shiroi duzzogva fonta keresztbe maga előtt karjait, majd kurjongatva szaladt be a házba.

   - Már itt van! Már itt van! Tachi már megtalálta! - kiáltozott felháborodva. Erre ősz hajú asszony sétált ki dühös léptekkel az ajtón, majd mikor pillantása rám esett, megkönnyebbülten eresztette le vállait, száraz ajkait fáradt sóhaj hagyta el.

   - Yume, a démonok atyjára mondom! - kopott kimonójának szegélyét a magasba kapva sietett felém, két kezét az arcomra tette, s aggódó hangon kezdett rimánkodni. - Minek kell ilyenkor eljárkálnod? Nem figyelted talán a holdat? Nem figyelted, Yume?

   - Anyám, hagyd már rá - vett védelmébe Tachisaru. - Biztos nem felejtette el. Nem felejtetted el, ugye, Yume?