Kouga érezte, amint elöntik a nyálkás csápok a testét, ahogy
az izmos, kegyetlen karok körülcsavarják mindenét, levegőért
„sikítozó” szájába pedig a förtelmes bűz hulláma hatolt.
Szinte érezte a húsába hatoló csipkés agyarakat, de...
Virágszirom hullott a vállára. Amint felkapta a fejét,
furcsa derengést érzett, látóterét pedig elöntötték egy
fáról lehulló szirmok, mik isteni, lilás fény fátyolában
ringtak. Körülnézett. Már nem Naraku kastélyában volt. Egy
másik helyen...Ám ez nem volt fenyegető. Gyönyörű tér
bontakozott ki előtte a rózsaszínes hóesés mögül egy tóval.
Megpillantotta Ayamét. A vízben feküdt. Lágy hullámok
simogatták testét, mi csendesen ringott a selymes hullámok
közt. Érte nyúlt volna, ám szemei máson akadtak meg. Egy nőt
látott meg. Lila kimonót viselt, ében haja szinte a földig
ért, fejének két oldalán furcsa, lila, csipkézett díszt
viselt. Kouga közelebb lépett az alakhoz. A nő egy tükör
előtt állt. A fiú egyre közeledett az ismeretlen alakhoz.
Újabb lépéseinél vált számára láthatóvá a tény, hogy a nő
nem a tükör előtt állt, hanem magában a tükörben.Kouga hátra
pillantott. Nem volt itt senki. A lila ruhás alak nem
visszatükröződés volt. A fiú tudta, a nő megmentette őt és
Ayamét, de bizalmatlan hangon mordult az idegen felé:
-Ki vagy?
-A nevem Kaguya. Miért ilyen a hangod? Lehetnél kedvesebb
is, ha nem teleportállak ide titeket elevenen felfaltak
volna titeket azok a szörnyek.
-Köszönöm. De ura voltam a helyzetnek.
-Azt láttam...-mosolygott-De azért mégis besegítettem.
Semmit sem bízok a véletlenre.
-Mit akarsz? Nem hinném, hogy csak azért mentettél meg
minket, hogy meglegyen a napi jócselekedeted. Nem hinném,
hogy az őranngyalom vagy.
-Nem vagyok angyal...
-De ember se, akkor...
-Nyugodj meg, nem vagyok démon. Tennyo vagyok.
-Tennyo?
-Igen. Én vagyok Kaguya, a mennyek királynője.
-Tennyo, mi a szándékod?
-A lányt a szent ékkő egy darabja tartja életben. Ha
kiveszik belőle, meghal és ez sajnos elég valószínű. Gonosz
démonok szomjaznak az ékkő hatalmára, ilyen csábító céltábla
nem maradna sokáig érintetlenül. Nekem meg van a hatalmam
ahhoz hogy teljesen visszaadjam életét.
Kouga Ayaméra nézett. Mintha aludt volna a lány. Kaguya
elmosolygott, ujjait kinyújtotta, miközben haja szétterülve
meglobogott. A tükörből lilás fényvihar tört elő, mi
eltalálta a lányt.Kouga majdnem felüvöltött, de a szavak
visszafolytak a szájába. A fényes, ide-oda cikázó karok
visszavonaglottak a tükörbe. Ayame hirtelen hatalmas levegőt
vett, miközben szemhéjai eltaszítoták egymást. Kouga oda
futott hozzá és átölelte, melengetve karjaival a borzongó
Ayamét, ki pír arccal a fiúra meredt. Kaguya elmosolygott:
-De semmi sincs ingyen...
-Mi?-kérdezte a fiú.
-Segítened kell nekem. Ez csupán hatalmam töredéke, mi csak
teliholdkor teljesedik ki. Egy gonosz szerzetes bezárt ebbe
a tükörbe. Mély álmomból a szent ékkő egy darabja ébresztett
fel, mi valahol ide fúródott bele. Az ékkő közelsége miatt
felébredtem, hatalmam egy apró része visszatért, de én magam
nem tudok kijutni ebből a börtönből.Ha újra szabad lehetnék,
vissza kapnám teljes hatalmam és nyomomban békesség teremne.
Olyan eszméletlenül óriási erő lapul meg ujjaim közt, mivel
az olyan általad hatalmasnak tartott szellemekkel is
végezhetnék, mint Naraku.
-Meg tudod ölni Narakut?
-Ha kiszabadulásom után visszakapnám a talárom, könnyedén.
-Mit kell tennem?
-Öt dolgod kell összegyűjtened és beledobnod a Fuji öt
tavána.A sárkány ékszerét a Yamanaka tóba, az ékszerekkel
feldíszített Hourai ágat a Shouji tóba, a tűzpatkány
kimonó-ját a Motosu tóba, a Fecske Cowrie kagylót a Sai tóba
és a totot a Kawaguchi tóba. Ha sikerrel jársz kiszabadulok.
-Megteszem.-hajtott fejet Kouga, majd felemelte Ayamét és
elindult hátat fordítvaa nőnek.
Mintha zél kezdett volna el süvíteni a csillogó tükörben,
Kaguya hosszú, ében haja lengeni kezdett és úgy terült szét,
mint ezerfele nyúló kéz, miközben felvillanó szemeire sötét
árny borult, amint ragyogni kezdtek. A tennyo ajkai mögül a
szó kimérten süvített ki.
-Hazudsz...
Kouga megállt. Nem nézett hátra Ayaméval. Néhány másodpercig
állt, majd újra elindult, azúttal gyorsabban. Hallotta,
ahogy Kaguya sziszeg:
-Hazudsz...Büszke vagy ahhoz, hogy rám bízd Naraku
kiiktatását. Lemészárolta a falkád ezért bosszút akarsz
állni. Hálás vagy, amiért feltámasztottam a lányt, de sose
térnél vissza és nem szíbídítanál ki. Ugye?-kezdett el teste
körül gonosz, lilás aura fényleni.
Kouga futásnak eredt. Kaguya szemie izzottak, erejének
hulláma miatt szétterülő haja elborította szinte az egész
tükröt, miből fényes csápok robbantak elő. A farkasfiú
látta, ahogy körülötte szántják fel a földet az izzó karok.
Nem állt meg. Ide-oda cikázott az őt szorongató Ayamével,
miközben teste körül marták a földet a fenyegető fények.
Kaguya hangja hideg volt, szeme dühtől torz és ráncos:
-Nem menekültök. Feltámasztottam a lányt!!!
Úgy tűnt, el tudnak menekülni, de...Az egyik fénycsóva
eltalálta Kougát. A fiú a földre esett. Remegő kezei Ayame
fele tapogattak, de a lány már nem volt mellette. Vicsorogva
a tükör fele nézett. Ayamét máris gyökerek hálózták be,
mindenét elborítva. A szorító tenger mögül csak a fejét
pillantotta meg. A lány remegő szemeiben tükröződött a fiú,
ketten pedig Kaguya fenyegető pupillájában látszottak. A fiú
ordítozva elrugaszkodott a földtől a lány fele, de egy
fénycsóva elsüvített az arca előtt. A fiú érezte magán a vér
melegét, amint lassan folyik le az állára, majd a bundája
alá hatol. Kaguya csalódott arcot vágott:
-Próbáltam kedves lenni...De te mindent elrontottál.
Megmentettelek Narakutól. Megmentettem a lányt. És mi a
hála? Itt hagytál volna...
-Mit csinálsz?
-Nem engedem, hogy elmenjen a lány, amíg nem teszed meg,
amit mondtam. Öt apró tárgy, öt tó...És végre szabad leszek.
A következő teliholdig lesz időd, tehát holnap
estig...-mosolygott.
-Holnap...
-...is telihold lesz. Én vagyok Kaguya, a mennyek királynője
és az örök éjszaka ura...
-Miért?
-Vártam ezt a kérdést...Miért pont egy nyomorult, rühes
farkassal végeztetem ezt a munkát? Mert akár teljesíted
kérésemet, akár nem, én nyerek.
-Hogy?
-Ha beledobod a Fuji öt tavába az öt dolgot kiszabadulok a
saját testemmel. Viszont ha nem, a következő teliholdkor,
mikor a legfényesebben ragyog és legközelebb van a földhöz,
kénytelen leszek Ayame testébe bújni és úgy kijutni ebből a
börtönből.
-Miért ő?
-Nem emlékszel? Éjszaka volt, még szivárvány is látszott, és
te a hold, az én holdam fényénél megígérted neki, hogy az
asszonyod lesz. A holdnak is tettél ezzel egy ígéretet
Kouga, a holdnak, tehát nekem. Valóban az asszonyod lesz
Kouga és vele együtt én is, ha már az ő testébe kell belebújnom.
-A hold...Ez a kapcsolat...
-Köztem és a lány közt? Igen, okos kis ordas vagy te.
-Ígérd meg, ha teljesítem azt, amit kértél, elengeded és nem
bántod.
Kaguya peckesen rámeredt a fiúra, ajkain parány mosoly
ragyogot. Kouga folytatta:
-Nem akarsz ugyebár egy bolhás farkas testében élni. A
saját, szép testeddel együtt akarsz kiszabadulni.
Ayame a háttérben felmordult:
-KOUGA! Én, bolhás, csak szabaduljak ki!
A fiú nem figyelt Ayame rikácsolására. Csak a nőt nézte.
Kaguya tekintetében volt valami kegyetlenség, valami
kiszámíthatatlan rosszindulat, higgadt, megalkuvó mosolya
mögül a szavak furcsán tekeregtek ki. Volt bennük valami
nyugtalanító hidegség:
-Ígérem.
-Rendben. Megteszem, amit kérsz, csak ne bántsd.
-Ne pazarold az idődet. Gyors vagy, hát legyél még gyorsabb,
tudván, hogy lábaid függenek ettől a testtől.
Kouga izzadt. Ez a nő ebben a percben még Narakunál is
gonoszabbnak tűnt. Higgadtan beszélt, még akkor is, mikor
feldühödött. A fiúban megfogalmazódott a gondolat, hogy
lehet, hogy Kaguya nem is igazi tennyo és a szörnyű
felismerés, hogy cseverből vederbe esett. A nő nem azért
mentette meg Ayamét, mert megszánta volna. Nem...Mert a
teste kellett neki. Kouga a lányra pillantott és bólintott.
Kaguya szemei felvillantak...