*  *  *

   Nem is vettem észre, hogy elaludtam. Az egyik pillanatban még a hátamon fekve merengtem a teraszon, a másik pillanatban pedig már puha léptekre tértem magamhoz. Ahogy sietve felpislantottam az égre, nem láttam a holdat, már a pagoda másik oldalára húzódott. Nem sokkal múlhatott éjfél.

 Oldalra fordultam - mellettem Inuyasha guggolt, keze finoman az arcomhoz ért.

   - Ébren vagyok - suttogtam neki, aztán mosolyra húztam a szám. Nem szólt semmit, csak közelebb hajolt, ajka gyengéden az enyémhez ért, aztán kissé elhúzódott, tekintetemet fürkészte, majd megcsókolt. Teste az enyémhez simult, az én kezeim is már lapockája tájékán kalandoztak… aztán eltoltam magamtól, és megráztam a fejem. - Ne… kérlek, ne…

   - Miért? - kérdezte fájdalmas arccal. Mélyen a szemeibe néztem, és azon merengtem, min töprenghet. Arcát kezeim közé fogtam, és megcsókoltam. Lelkemben réges-rég kialudtnak hitt lángok gyúltak új tűzzel és új lendülettel. Elfeledett érzések kavarogtak bennem; és hitetlenség, hogy ez csak álom lehet.

 Ajkam elválasztottam övétől, és arcát néztem: egy pillanatig még csukva voltak szemei, aztán ábrándos tekintettel nyíltak ki újra.

   - Képes lennél újra szeretni? - suttogtam.

   - Mindig is szerettelek - felelte, ahogy kisimított egy tincset a szememből.

   - Szerettél úgy, mint Kikyout? Szerettél úgy, mint ahogy most a szíved Kagoméért dobog?

 Már nyitotta volna a száját, de aztán elhallgatott. És ez a hallgatás nekem pont elég volt. Szomorkásan elmosolyodtam, aztán homlokon csókoltam Inuyashát.

   - Tudod… az utóbbi pár napban utálom magam - mondtam vigyorogva. - Állandóan a ti érdekeiteket tartom szem előtt, ahelyett, hogy szépen végigtrappolnék az egész bandán, és röhögnék egy jót.

 Inuyasha halkan felnevetett.

   - És most megint ezt kell tennem… ez a csók, Inuyasha, nem nekem szólt. Kagome örülne, ha hozzá is így közelednél - ültem fel. A félszellem karjai szinte lefolytak rólam.

   - De ott van az a farkas… - sóhajtott fel.

   - Ott van hát - ismertem el. - Ma azt hiszem, volt egy rögtönzött leánykérés is.

   - Erről van szó - fonta tarkója alá karjait.

   - Téged szeret - mondtam, végigsimítva hasán. Megfogta a kezem.

   - Úgy gondolod?

   - Úgy - rántottam el mérgesen a kezem. - Ezért rendesen három aranyat szoktam kérni. A kerítők munkája nem könnyű.

 Inuyasha felült, átkarolta a derekamat és arcon csókolt.

   - Köszönöm.

   - Köszönd a megveszekedett sáskaszellemnek! - löktem el magamtól, mire felnevetett. - Takarodj innen, mielőtt meggondolnám, majd rád vetném magam! - vigyorogtam.

   - Nem lenne az olyan nagyon rossz - állt fel, majd beleszagolt még az éji levegőbe. Felnéztem rá: eltökélt volt - és boldog. Még utoljára belegondoltam, hogy mellettem lett-e volna esélye a boldogságra, aztán elengedtem - a szívem abból az utolsó rejtett zugából is.

*  *  *

 Arra ébredni, hogy belerúgnak a szellem lányába, nagyon nem kellemes.  Főleg ha az illető nem egy gyenge kis halandó, hanem egy felbőszített farkasszellem. Na meg, persze, ha már másodjára keltik a szerencsétlent.

 Ez a szerencsétlen lennék én, miután átesett rajtam Kouga.

   - Neked is jó reggelt, farkaska - pislogtam rosszkedvűen. - Hová ilyen sietősen?

   - Hallgass - morrant rám, aztán indult is volna tovább, de elkaptam a bokáját; igaz, keményen elhasalt, de legalább nem ment tovább. - Mi a fenét képzelsz?

   - Nem mész innen sehová, amíg meg nem gyógyultál!

   - Te csak ne utasítgass engem! Amúgy is jól vagyok már!

   - Persze - ütöttem gyomorszájon, mire összehúzta magát, és kis gombóccá görbült a talajon. - Látom, mennyire fantasztikus állapotban vagy. Az első szembejövő szélroham leteperne a lábadról.

   - Eressz el! - csattant fel.

   - Egy frászt eresztelek! - feleltem. - Naraku a közelben ólálkodhat. Magányosan és sebesülten nem sok esélyed van ellene.

   - Mit érdekel az engem! - ült fel, hátát egy oszlopnak vetette, térdeit felhúzta.

   - Téged nem, engem igen. Várd meg, amíg a démonvadász felgyógyul, aztán indulj tovább Inuyasháékkal.

   - Az még napokba is beletelhet… sőt - húzta el a száját kedvetlenül. - És a halálnak van kedve ezekkel utazni.

 Érdeklődve könyököltem fel.

   - Voltaképp mi zaklatott fel ennyire?

 Gyilkos tekintettel meredt rám, hogy valóban megrémültem, aztán csak elfordította a fejét, és nem válaszolt.

   - Rendben - ültem fel, aztán nagyot nyújtóztam, hangos recsegések közepette. - Miután az álmot kiverted a szememből, de még nincs igazán reggel, én most elmegyek egy időre - szökkentem talpra fáradtan.

   - Elmész? - pislogott rám. Egy gúnyos mosolyt villantottam.

   - Eszedbe se jusson, hogy közben meglógsz, különben megkereslek és levágom a farkad - mondtam, aztán elvörösödtem, még szerencse, hogy az éjszaka jótékonyan elrejtette. - A farkasfarkad, mármint.

   - Elsőre is értettem - húzta el a száját.

   - Tehát maradsz - néztem még vissza, aztán besétáltam a rengetegbe.

*  *  *

 Kivágtam az ajtót, és végigmértem a csőcseléket. Egynéhány paraszt, vagy tucatnyi haramia-kinézetű egyén… elvigyorodtam - kellemes lesz az éj maradéka. Ez nem a Vörös Róka, való igaz; a Tüzes Sárkányba sikerült betévednem. Bizony, a név nem véletlen - a szüleim kastélya már jó ideje állt, mikor megnyitották ezt a kócerájt, és a tulaj jó poénnak tartotta. A kocsma generációról generációra öröklődött, még mindig ugyanazé a családé. Mondanom sem kell, a tulaj famíliában már régóta járja a babona, hogy minden korszakban betoppan a sárkány, aki féktelen tombolásával majdnem földig rombolja a helyet. Nos, jöttem beteljesíteni az átkot - újra.

   - Na mi van, kislány? Nem ágyban lenne a helyed? - kérdezte gúnyosan egy útonálló-féle szerzet.

   - Az én ágyamban inkább - röhögött fel egy másik, általános derűt keltve.

 Büszke léptekkel a pulthoz sétáltam.

   - Egy üveg szakét - támaszkodtam fel.

   - Nőknek ez tiltott hely - mordult rám a fogadós, miközben unott arccal törölgetett egy fakupát. Átnyúltam a pulton, és megszorítottam a torkát, mire a kupa koppanva hullott a földre.

   - Egy üveg szakét. És valami zenét. Most - villantottam rá tekintetem, igyekezve, hogy meglássa benne a szellemet. Remegő kezekkel nyúlt a pult alá, és elém tolt egy üveg érdekes állagú valamit. - Ennél jobb nincs? Ezt a helyedben még a kutyámnak sem adnám! - söpörtem le az asztalról a flaskát, tartalma lassan folydogált ki a padlóra.

 Megfordult, és felnyúlt egy magas polcra - egy díszesre faragott kupát helyezett az orrom elé. Belepislogtam, megszagoltam - aromája mámorító volt.

   - Helyes - biccentettem, aztán egy hajtásra lehúztam az italt. A fogadós tágra nyílt tekintettel bámult rám. - Nyugalom - pofozgattam meg egy kissé, aztán megfordultam. - Zenét!

 Egy szedett-vetett zenészcsoport szuszogott álmosan az egyik asztalnál, de kiáltásomra sietve talpra szökkentek, és játszani kezdtek hangszereiken. Felszökkentem az egyik asztalra, testem magától kezdett el mozogni, csak a dallamok vezérelték. A haramiák körém gyűltek, nevetgélve, nyálukat csorgatva néztek, egymást lökdösve hődörögtek. Egyikük a combomhoz nyúlt - egy épp lábra eső kupát a pofája felé rúgtam, hogy eszméletlenül esett össze.

 Társai tapsolva és röhögve értékelték produkciómat, ám miután már a harmadik tag fejezte be a mulatozást hasonlóképp, rejtélyes módon megunták, egyikük kést rántva elő taszajtott le az asztalról, nem figyeltem túlzottan, bele is döfte a vállamba. Ezután pedig kitört a káosz; egy frissítő kocsmai verekedés. Ez hiányzott nekem.

*  *  *

 Kuncogva, enyhén sántítva sétáltam át az erdőn. Hogy ez mekkora éjszaka volt! Hány orrot törtem be! Méghozzá rekordidő alatt - vagy egy órát mulatoztam csak, mert már világosodott is az ég alja, keleten már halvány szalag fénylett a horizonton. A tulaj fejét fogva siránkozott, és a régi családi babonát átkozta, meg úgy a szellemeket általában.

 Mikor a pagoda elé értem, már felkelt a nap, javában reggel volt. A lépcsőn Kouga üldögélt, szinte ugyanabban a pozícióban, ahogy ott hagytam, csak nézett maga elé a semmibe. Aztán észrevett, szemei elkerekedtek, talpra szökkent.

   - Veled meg mi történt? - mért végig. Na igen - a bőröm sok helyütt kékes-zöldes árnyalatokban pompázott, lábamat zúzódások tarkították, vállamon egész mély seb, felkaromon odaszáradt vér.

   - Csak szórakoztam egyet - legyintettem nevetve. A farkas közelebb lépett, és megszaglászott.

   - Halandók és ital szagát érzem rajtad - vonta össze a szemöldökét. - Mint azon az este a Vörös Róka mellett.

   - Á, az más volt - ráztam meg a fejem.

   - Nocsak, most talán nem feküdtél össze senkivel? - kérdezte csipkelődve.

   - Nahát, képzeld - bólogattam gúnyosan, tágra nyílt szemekkel. Aztán elléptem mellette, benéztem a pagodába. - Többiek?

   - Elmentek járni egyet az erdőbe - vonta meg a vállát. - Talán elejtenek valami ehetőt is.

   - És te? - fordultam vissza hozzá.

   - Azt mondtad, maradjak - villantotta ki fogait.

   - Ügyes kis farkas - borzoltam bele a hajába, mire idegesen elütötte magától a kezemet. - Ne morgolódj. Megyek, lemosakodom - jelentettem ki, és bementem. A pagoda egy hátsóbb szárnyában ki van alakítva egy fürdő, méghozzá egy földből feltörő gejzírnél. Tehát melegvíz biztosítva van.

 Ledobtam magamról a ruhámat (eszembe jutott, hogy vajon merre lehet a köpenyem, mellyel egy-két napja még Inuyashát próbáltam rávenni arra, hogy ugyan, ne vérezzen már annyira), aztán levettem csizmámat, majd beléptem a kényelmesre kialakított kádba, melyben forró víz gőzölgött. Nyakig elmerültem, pár percig csak áztam, aztán lassan, komótosan nekiálltam lemosni magamról mindent - vért, koszt egyaránt.

*  *  *