Inu-Yasha
-Anyám, kérlek, ne sírj-


" Inu-Yasha és a többiek már régóta szelték keresztül kasul az
erdőket és a barlangrendszereket ékkő darabok után kutatva, de nem
leltek mostanában egy szilánkra sem, ráadásul egy falu se volt eddig a
környéken, ahol megszállhattak volna éjszakára. Igaz, sok minden
megesett, azóta mióta több hete vándorolnak. Kikyou megértette,
hogy Kagome és Inu-Yasha összetartoznak. Valamikor ő is együtt
lehetett a fél szellemmel és a szép emlékek a szívében örökké élni
fognak. Mivel már nem gyűlölte a hanyout távoznia kellett az élők
világából. Lelke valamelyest nyugalomba tért, de a végső megpihenést
csak akkor éri el, ha Narakunak vége. Segítségképpen, Kikyou
különleges erővel ruházta fel reinkarnációját. Bármikor haza és
visszatérhet, ha akar, és nem kell a kút átjárónak, valamint a Középkori
Japánban Kagome ha meghal visszakerül a saját világába, de nem
távozik el örökre. Ezek a képességek addig tartanak, még Naraku él.
Kikyou lelke, utána végleg megnyugvásra lel. Inu-Yasha pedig
megkönnyebbülésnek fogja venni, ha bosszút állhat egykori
szerelméért.
Ma reggel is épp egy erdőben sétáltak és élvezték a napsütést.
Kagome nem volt a közelben, de láthatólag ez egyik személyt sem
izgatta. Megálltak és szótlanul vártak. Miroku és Sango ujjaikat
egymáséra kulcsolták, majd elmosolyodtak. A hanyou ezt látva
ciccentett egyet karba tett kezekkel rájuk nézett.
-Igaz is! Régen volt már ilyen jó idő, de ez most nem ok a
turbékolásra. –Mondta csukott szemekkel, az ég felé meredve. A fákon
keresztül beszűrődő reggeli fény igen csak érdekes mintákat festett a
fél szellem arcára.
-A…a…a…a…a…a –Shipo leesett állal levegő után kapkodva,
kikerekedett szemekkel a szerelmes pár felé nézett. Inu-Yasha se tett
másként mikor meglátta, hogy Miroku és Sango csókolóznak. Azonnal
eltakarta a róka szellem szemeit és dühösen társira szólt.
-Abba hagynátok? Itt ez a kölyök is!
-Nem vagyok kölyök! –Ugrott odébb idegesen Shipo. Kirara odabújt
gazdájához, aki huncutul a hanyoura vigyorgott. Inu-Yasha
reménytelenül lehajtotta a fejét és ezt gondolta. „Kagome, igyekezz
vissza minél hamarabb.” Abban a pillanatban megjelent mellette egy
lila fényáradat, mely szinte kiégette a közelben lévő szemeket. A
jelenség kezdett alakot formálni, hasonlófélét, mint Kagome.
Hamarosan halványodni kezdett a szent erő és teljes egészében
kirajzolódott a lány, valamint amiket magával hozott. Hátán a szokásos
sárga hátizsák volt, kezében egy süteményes tálat tartott, benne
különféle friss illatozó finomságokkal.
-Itt is vagyok! Megreggelizhetünk! –Vetette le sugárzó arccal a
táskáját, leterített egy plédet és letelepedett rá. Úgy vette elő a
reggelihez valókat. A többiek csak pislogtak. Kagome felnézett és ezt
mondta. –Gyertek…üljetek le ti is! –Először Inu-Yasha követte az
utasítást és zavarodottan letérdelt barátnője mellé.
-De…így…bármikor hátba támadhatnak! –Nézett körül megszeppenve
a
hanyou.
-Ugyan már! Jók a reflexeink…-Tette le magát bátran Miroku is,
Sangoval együtt. Kagome mindenkinek megterített. Egyáltalán nem
zavartatta magát, neki látott enni.
-Hmm! Ez nagyon ízletes sütemény. –Csámcsogott Shipo egy kakaós
csigát rágcsálva. –Tudom, hogy elvileg húsevő vagyok, de ez finom.
-Örülök neki, Shipo. Inu-Yasha! Te mit szólsz a piknikezéshez? Ízlik az
étel? –Kérdezte a lány vidám szemekkel a hanyou-t. A fél szellem
eltűnődött. „Amióta, úgy ahogy lerendeződött Kikyouval a
kapcsolatunk
Kagome sokkal boldogabb. Örül, hogy velem lehet. Én is nagyon boldog
vagyok és még nagyobb örömmel tölt el, hogy itt van mellettem” Inu-
Yasha annyira másfelé járt, hogy észre se vette, amint mindenki a
bágyadt mosolyát nézi. Igyekezett minél hamarabb észhez térni és
válaszolni.
-Oh……igen! Nagyon tetszik! –Rázta meg a fejét a fiú.