A MÚLTAT HORDOZOM
                                        (harmadik fejezet)



A két férfi komótosan sétálgatott a kert mellett.Egyikük
arca sem árult el különösebb feszültséget,pedig
mindkettejüket érintette a császár ellenes mozgalmak
kérdése.Körölüttük vidáman csicseregtek a madarak és búgtak
a bogarak.
-Uram!-szólalt meg a fiatalabbik hosszas hallgatás
után-Engem a kötelesség hozott most ide!Azzal a feladattal
bíztak meg,hogy keressem fel az összes önhöz hasonló
nagyhatalmú daimyut és herceget,hogy tisztázhassuk a
fennálló kellemetlen helyzetet......
-Értem!-bólintott az idősebbik férfi-Setsuna, én mindig hű
voltam a császárhoz és ezután is az leszek.Biztosíthatom
Őfenségét,hogy bárhogy is alakuljanak a dolgok én nem
gondolom meg magamat.
-Ezt örömmel hallom!Az elmúlt napokban már többeket is le
kellett tartóztatnom árulás vádjával...Megkönnyebült a
szívem,hogy Ön továbbra is állja a szavát,és eleget tesz a
császári hűségeskünek....
A herceg nem válaszolt,csak bicentett egyet,aztán így szólt:
-Elég a politikából Setsuna fiam!Mesélj inkább.....a
lányomról......
Takemaru egy pillanatra meghökkent.
-A lányáról?
-Jól hallottad.....igen,róla....
A fiú habozott,aztán kissé bátortalanul a herceg felé fordult.
-A lánya uram!Gyönyörű,akár egy álom....a szíve pedig olyan
tiszta,mint a folyók a hegyekben....egyszerűen elvarázsolt
az első pillanattól kezdve....
Az idős férfi felkacagott,öblös hangja betöltötte a kertet.
-Meghiszem azt!-aztán az arca hirtelen komor lett.
-Setsuna!Tudnád e életed végéig szeretni a lányomat?
-I-igen uram!-
-És megvédenéd akár az életed árán is?-
-Hogyne!-
-Ha pedig én meghalok,vigyáznál e rá és óvnád a széltől is?-
-Természetesen!
A herceg átvágott a pázsiton és megállt egy
hatalmas,göcsörtös és vén fa előtt.
-Izayoi olyan törékeny...félek hogy ez a gonosz világ
szétroppantaná,ha egyedül maradna....az első magányos téllel
ő is elmenne.....
A fiatal katona komoly arccal hallgatta a férfi szavait.
-Az én leányom,olyan akár egy virág....gondoskodni kell
róla, és törődni kell vele,hogy szirmokat
bonthasson.....megérted e fiam egy apa érzésit?
-Igen!Teljes mértékben....Izayoi olyan...vagyis a hercegnő.....
-...egy csiszolatlan ékkő....-fejezte be a herceg-az én
drágakövem,akiből csak egy van a világon......
A lágy tavaszi szellő vidáman szökkelt a fák és cserjék
között,huncutul belekapott Setsuna hajába és,mintha valami
ősi titkot dalolt volna halkan,amit csak az ifjú szív
hallhatott meg.
-Uram!-kezdte a fiú-Én akár a lelkemet is adnám,csakhogy
megvédhessem a lányát!Hűséggel fogom őt szolgálni és nem
engedem,hogy akárki gonosz megrontsa a
szívét.....Megesküszöm az életemre,hogy MEGVÉDEM!!!!
A daimyu elmosolyodott,tekintetét felemelte az öreg fa
lombjai közé,amely halkan surogott és zizegett,majd lassan
megfordult és Setsuna nagy barna szemeire fókuszált.
-Köszönöm,fiam!-
                                                      *
Izayoi futva tette meg a folyosót,majdnem fellökve egy
szennyest cipelő,fiatal cselédlányt.Amint kiért a teraszra
körbehordozta tekintetét a kerten,de egy árva lelket se látott.
"Merre lehet az apja?"
Megfordult és visszafelé vette az irányt a palota
felé,amikor a távolban feltünt  két alak.
-Apám!-
A két férfi megtorpant a lány sietős közeledtét látván.
Izayoi meg se várta,hogy bármelyikük is mondjon valamit
,kétségbeesett arccal meredt Setsunára.
-Apám mindig hű volt a császárhoz!Sohasem árulna el
senkit,akkor inkább meghalna...Igaz ember és már
számtalanszor bizonyított az udvarnak....
-Lányom!
-A császár bolond,ha azt hiszi,hogy....
-Izayoi!-a herceg kissé ugyan,de felemelte hangját.A
határozott hanghordozás használhatott,mert a lány
elhallgatott,de szemében könnycseppek jelentek meg.
-Kedvesem!Légy türelmes és ne vagdalkozz a szavakkal!Setsuna
nem azért jött,hogy bármivel is megvádoljon...csupán
biztosítanom kellett arról,hogy nem kívánok részt venni a
zendülásben és hűen szolgálom tovább a Sógunt,ahogy azt
edddig is tettem.....
Izayoi arcán legördült egy kövér könnycsepp,a szíve még
mindig hevesen vert,de már nem kapkodta anynira a levegőt.
A feszült csendet,megint az apja törte meg nevetve.
-Látod Setsuna!
Mennyire szeret az én lányom????NEm is kívánhatok nála jobb
és tisztább gyermeket.....most megörvendeztetted a
szívemet...-azzal Izayoihoz lépett és átölelte.
-Bocsásd meg neki a felindultságát,de sajnos az édesanyjára
hajaz.....-
Hosszú percekig ölelték egymást a herceg és a hercegnő,aztán
a férfi elenegedte lányát és ezt mondta:
-Most el kell intéznem néhány fontos ügyet,de ti csak
maradjatok idekint,hisz fenséges az idő......-azzal távozott.
A két ifjú zavartan és  az előbbi jelenettől megszeppenve
állt egymással szemben,lesütött szemmel.A hallgatást végül
Izayoi szakította félbe:
-Bocsásd meg a viselkedésem Setsuna,valóban illetlen és
gyermeteg volt....
Takemaru közelebb lépett a lányhoz.
-Cseppet sem volt az!Megértelek!Neked csak apád van és ebben
a zavaros politikai helyzetben én sem viselkedtem volna
másképp....a világ most  a feje tetejére állt.......-
Izayoi elmosolyodott és szemeit az előtte álló fiúra
emelte.A tekintetük eggyé vállt és nem szabadulhatott
egymástól.Észre sem vették és márcsak kartávolságnyira
álltak egymástól.
-Izayoi!Olyan gyönyörű vagy.....
A katona megtette az utolsó lépést és már tisztán láthatta a
hercegő   
szépséges barna íriszét.
-Most vissza kell mennem az udvarba,de 7 nap múlva újra
eljövök hozzád.....
-Várni foglak!-
-Addig is...folytatta a fiú...-hadd kérjek valamit
tőled...egy apróságot az útra....
Setsuna haja megcirógatta Izayoi arcát,aki érezte a fiú
szenvedélytől forró lélegzetét a bőrén.Az ajka puha volt és
finom.A világ egy pillanatra   megszűnt létezni és csendes
tisztelettel adózott a csóknak.
Aztán végetért és a madarak csicsergése újra hallható lett....
                                                         
            (folyt.köv)