A MÚLTAT HORDOZOM
(nyolcadik fejezet)



Teafű szagát és forró víz gőzét lehetett érezni a palotában.
A cselédek miközben vizet melegítettek halkan sutyorogtak:
A hercegnő késő éjszaka elszalajsztotta egyiküket a javasasszonyért a
többieket pedig szintén álmukból verte fel,mondván:a fitalúr rosszul
van.
-Mi a menyküt csinált uram?-csóválta a fejét a vénasszony,miközben
Setsuna vállát vizsgálta.-Felszakadt a sebe,akár bele is halhatott
volna....ejnye,hát nem szóltam előre?-
Izayoi szemei aggódva fürkészték a javasasszony minden mozdulatát.
-Újra össze kell varrnom ifiúr!!!!Nem lesz kellemes.....-
Setsuna lehunyta a szemét és összeszorította a fogát.
-Bocsáss meg...-suttogta a hercegnő remegő hangon-Bocsáss meg...az
én hibám....felelőtlen voltam....éjszaka az erdőben...te pedig olyan
gondos vagy....tudnom kellett volna hogy utánam jössz....
A fiú a lány könnytől nedves arcára emelte fáradt tekintetét.
-Izayoi!Én mindig védel.....-a katona felüvöltött,amikor a vénasszony
elkezdte összeölteni a sebet.
Izayoi minden tagja remegett,mikozben szorította Setsuna kezét.
-Bocsáss meg!-
*

A késő reggeli nap meleg sugarai belopóztak a palota ablakain.Végig
táncoltak a teraszon,a folyosókon,a szobákban.
Lágyan megcirógatták a hercegnő arcát,aki elszenderedett,miközben a
sérült kedvese álmát őrizte.
Nagyon lassan kinyitotta a szemeit.Ólomnehéznek érezte a
testét,lelkében még mindig ott motoszkált a bűntudat.
Már nem emlékezett,hogy mikor tért nyugovóra ismét a palota,talán
már nem aludt vissza senkisem.Viszont tudta,hogy egészen hajnalig
ápolta Setsunát,aki időközben belázasodott.
A fiú lázálmoktól gyötörve beszélt.Megformálatlan szavakban a
háborúról,a bűntudatról,a felelősségről és az apjáról.
Izayoi felegynesedett.Kinyújtoztatta elgémberedett tagjait és
hunyorogva kinézett az ablakon.Odakint türkizkék volt az ég és
zümmögtek a méhek.
Hirtelen eszébe jutott az erdő és a tegnap éjszaka.Az aranyszempár
és a hosszú ezüst haj.Talán képzelte az egészet?De akkor mi történt
Setsunával?ÉS miért libabőrödzik folyton,ha eszébe jut az a dolog,
hamegvillan lelki szemei előtt az alakja.
Halk és erőtlen "jó reggelt" térítette vissza merengéséből a valóságba.
Takemaru megfogta a kezét.
Izayoi elmosolyodott:Neked is szép napot!
A fiú megpróbált felülni.
-Setsuna!Ne!Ezt még nem szabad....-
-Már jól vagyok!-a férfi szemébe látszólag visszatért az élet,tekintete
ismét erőt sugárzott.
-Az a kis öregasszony megint jó munkát végzett...-mondta,mikozben
megtapogatta a vállát.Egy rossz mozdulatnál azonban felszisszent.
Izayoi közelebb hajolt a katonához,hogy szemügyrevehesse a sebét.
Szelíden megérintette a fiú vállát.Gondoskodó és féltő mozdulat volt.
-Már nem is fáj!-vigyorgott Setsuna.
A lány is elmosolyodott.Az arca már nem volt olyan meggyötört de még
fáradt volt és kimerült.
-Bocsáss! meg!-szólalt meg bűnbánóan.-Az én hibám volt az egész!
A fiú kezébe fogta Izayoi állát.
-Nem!Ne emésszen bűntudat!Senki sem vétkes!De jobban kell
ügyelned magadra!Hogy juthatot eszedbe az éjjel kellős közepén az
erdőbe futni?
-Magányra vágytam,csendre....igaz ez nem mentség...de apám
halála......elvette az eszemet....
A hercegnő a férfihez bújt.Hallotta a katona mindenegyes
szívverését.Testének forróságát.Nyilvánvalóan még volt egy kis
visszamaradó láza vagy hőemelkedése.
Hosszú percekig időztek így csendben,fülelve a kintről beszűrődő
madárdalra és kabócaszólóra.
Aztán Setsuna sóhajtva megtörte a csendet:
-Gondolkoztam...de nem jutottam előrébb...
Izayoi felkapta a fejét.
-Mi nyugtalanít...
-Talán csak álmodtam....vagy a láz vette az eszem....nem tudom...
A férfi elgondolkodva meredt a szemközti falra.
-Az az alak!Úgy mozgott,mint ahogy ember képtelen....ha egyáltalán
valóban ott volt és nem csalatkoztam....
A hercegnő nem szólt.Jobbanak látta inkább hallgatni a tegnap estéről
és az aranyszempárról.
Talán bölcsebb ha továbbra is álomnak tudja be.....Setsunával közös
különös álmuknak....
De érezte,hogy minden hiába....
*
Három nappal később Setsuna már ismét talpon volt.
Megketőzte az őrséget,mindenhová elrendelt egy-egy járöröző katonát.
Közben végig hallgatta az aranyszemű szörnyetegről szoló
történeteket.Komor arccal figyelt mindenegyes szóra,amit a
parasztok,vagy a katonák beszéltek el neki.
Másra sem tudott gondolni,mint arra a fantomra,aki akkor éjszaka
kinevette őt.
Izayoi eközben a kertben festegetett.A meleg,kellemes nyári időben
gyorsan száradt a festék,így jól tudott vele dolgozni.
Apró vonásokat használt,néha néha letette az ecsetet felnézett az
égre és csak figyelte a hófehér felhőket.
Gyakran eszébe jutott és megjelent előtte az aranyszemű
kísértet.Próbált tőle szabadulni, de az emlékezete makacsul őrizte a
titokzatos képet.
Pedig lett volna oka,hogy elfelejtse az egészet.Izgatott volt és
boldog.Néhány nappal ezelőtt ugyanis Setsuna no Takemaru
eljegyezte őt.
Mindig elpirult,ha felrémlett a jelenet.
Olyan bután viselkedett,mint általában mindig...legalábbis ő úgy érezte.
Elkísérte Setsunát a katonákhoz.Gyanútlanul és naivan üdvözölte a
férfiakat,akik kitörő örömmel fogadták őt és kapitányukat.
Órákon át nevetgéltek és beszélgettek.Szóba sem került háború vagy
vérrontás.Csupa vidám történet hangzott el.Aztán a fiúk sakét
hoztak..még őt is kínálták,de hála az isteneknek Takemaru kimentette
őt a kostoló alól és inkább megkérte a kezét annyi ember előtt.
Ő pedig dadogva,tátogva,piros orcával állt a kacagó és ujjongó férfiak
gyűrűjében.
Nem tudta hogy sírjon vagy nevessen,miközben ott állt vele szemben
valaki,aki épp megkérte a kezét.
"Ilyenkor mit szokás mondani?"
Megcsókolták egymást.....Még hangosab lett a nevetés és huhogás.

Izayoi mosolyogva fürkészte a tájat,amikor is Kumiko barátnéja
telepedett mellé vigyorogva.MÉg meg sem szólalt,de már sütött a
képéről,hogy mindent tud.
-Igen!Setsuna eljegyzett!-sóhajtott Izayoi,miközben már neki is fülig
ért a szája,Kumikoról nem is beszélve.
-Már mindenki tudja kedvesem-mondta-Min-den-ki!!!
-Gondolhattam volna-kuncogta halkan a hercegnő,miközben a zöld
festékbe mártogatta az ecsetet.
-Mázlista!-szólalt meg ismét a barátnő,de Izayoi csak mosolygott.
-ÉS mikorra tervezitek az esküvőt?
-Nem tudom...Setsuna a napokban visszautazik Edóba.Elintéz még
néhány ügyet..aztán meglátjuk.....
Kumikó összefonta a mellkasán a karját.
-Én a helyedben már holnap hozzá mennék...
-Na de barátném.....-kuncogott Izayoi látván udvarhölgye arcát.
-Különben is....Setsuna türelmét kértem.......
-HÁT NEM MONDTÁL IGENT??????????-
-De!Csak annyi minden történt mostanában és...ne nézz így rám....csak
egy kis időt kértem!-
Kumikó egyre csak csóválta gyönyös-virágdíszes fejét.
-Bolond vagy,hogy még halogatod is....
*


A hold sápadtan világította a földet.A csillagok apró gyöngyökként
hunyorogtak a fiatal szellemre,aki magabiztosan vágott keresztül a
mezőn.
A virágpor különös illatot kölcsönzött az éjszakának.Kabócák zenéltek
a fűben.
A szellem láthatatlanul és hangtalanul haladt előre.A hold fényében
ezüstösen derengett hosszú,selymes haja.Szeme aranyként,ifjonti
tűzzel ragyogott .Homlokán a félhodat félig eltakarták a hófehér fürtök.
Annyi év telt el és Ő annyival erősebb lett.
Száműzte magát a világba,hogy erőt gyűjtsön és egy nap
visszatérhessen.
Visszatérhessen és legyőzhesse a Nagy kutyaszellemet.
"Én Sesshoumaru készen állok!"
(folyt köv)