A MÚLTAT HORDOZOM
(kilencedik fejezet)



Az aranyszemű kísértet fantomszerű alakja csak halványan rajzolódott
ki a hold fényében.
Haját szelíden borzolta a szél.
Évezredek óta minden éjszaka ugyanolyannak tűnt,de a hercegnő
mindent megváltoztatott.
"Olyan gyönyörű és tiszta,mint a folyók fent északon a hegyekben."
Változás szelét érzte minden tagjában.
Mintha az idő felgyorsult volna...még sosem érzett ilyet.
A nagy kutyaszellem először érezte magát rettenetesen vénnek.
Vénusz csillagának fénye uralkodón ragyogott a többi között.
A hold sarlója sorvadtan ült az ég trónusán.
"Akárcsak te Inu no Taisho"-gondolta magában.
"Vén császára vagy te már királyságodnak..."
Hirtelen ismerős szag csapta meg.
Hasonló,mint az övé...mintha a sajátja lenne....
-Sesshoumaru....
A fiatal szellem,aki a háta mögött állt a kiköpött mása volt,csupán a
félhold alakú jel nem egyezett kettejükben.
No meg szellemük kisugárzása.Az részint az anyjáé volt.
Inutaisho megfordult.Végig mérte rég nem látott fiát.
Már nem volt az a kölyök képű suhanc,de még nagyon zsenge volt és
zöldfülü.Felrémlett egykép:mintha csak magát látta volna azokban az
arany szemekben.
Szótlanul fürkészték egymást.Több száz éve volt már,hogy utoljára
találkoztak.
A Holtak völgyében keleten.
Akkor éjszaka Inunotaisho a fia vérét ontotta,aki azt hitte,hogy
legyőzheti őt.Még gyermek volt és esze nem sok.Csak a
nagyravágyása,ami még mindig ott bújkált a tekintetében.
"Lehet hogy erősebb lett,de semmit sem változott...."
A Nagy kutyaszellem és a fia ismét találkoztak.....
*
Izayoi az unalom elől menekülve egy hosszabb sétára indult.Ezuttal a
palotán kívülre is kilopódzott a katonák hátamögött.
Setsuna már háromnapja elindult,hogy a császár áldását kérje ő és
Izayoi szerelmére.Távollétében pedig megszigorította a palota
védelmét.
A hercegnő így,ha nem akarta halálra unatkozni magát,kénytelen volt
kedvese intézkedéseit némiképp kijátszani.
Kicsit furdalta a lelkiismeret,de a négyfalközti tartózkodástól
egyenesen rosszul volt.
Amint a faluba ért egy nagyobb tömegre lett figyelmes.
Parasztok,kereskedők,szerzetesek tömörültek egy emberként néhány
rémült asszony és leány köré.
Szinte reszkettek egész testükben,arcuk hamuszürke volt az
ijedtségtől.
Izayoi udvariasan utat tört magának a sokaságban és szelíden
megszolította az embereket,akik úgy meredtek rá,mintha kísértetet
láttak volna.
-Mi történt?-kérdezte a lány.
Először senki sem szólalt meg....talán nem is tudtak hirtelen mit
mondani.
Aztán egy asszonyság dadogva préselte ki magából a szavakat:
-Hercegnő!-a hangja remegett-A Nagy kutyaszellem!Tudja
kiskegyed,akiről már meséltünk magácskának!A határmentén feldúlta a
házainkat!
-És leölte a jószágainkat!!!-vágott közbe egy férfi kapával a vállán.
Hirtelen nagy zokogásra lett mindenki figyelmes.Egy nőt szinte
vonszoltak többen is.Alig állt a lábán.Össze akart esni,annyira sírt.A
szeme vörös volt és megdagadt.
-MEGHALT!!!MEGÖLTE!!!SZÖRNYETEG!!!!MEGÖLTE!!!!!-
Az asszony nem bírta tovább tartani magát,ernyedten esett a földre.A
porban fetrengett őrült kínjában.
Izayoi letérdelt mellé néhány paraszt kíséretében.
Az egyikük szinte suttogva szólt:
-A férje...a Kutyaszellem megölte!-
A hercegnő borzadva meredt a nőre,aki kétségbeesetten markolta a
karját.
-Hát mégsem álmodott akkor éjjel....-
*

-Átkozott!!!!-Setsuna dühödten járkált fel alá a szobában.
Izayoi a földön térdelt és szemével követte a fel s alá járkáló jegyesét.
-Ezekben a tartományokban már évszázadok óta nem jegyeztek fel
szellemeket..-folytatta a katona.
-Érthetetlen.....-azzal hirtelen lehuppant a hercegnő elé és
megmarkolta a kezét.
Egyenesen a szemébe nézett és azt mondta:
-Ezentúl még óvatosabbnak kell lennünk.....nem élném túl ha bajod
esne....
A lány szinte belezuhant Setsuna szemeinek barna mélységébe.
-Ígéretet tettem apádnak....és meg is fogom neki tartani,ha kell a
véremet áldozom érte......megölöm azt a fajzatot!
-SETSUNA!-Izayoi rémülten kapott a fiú után,aki elszánt arccal felállt.
-NE ölesd meg magad!Mert akkor én is belehalok....
A férfi vonásai hirtelen ismét meglágyultak....
-Sosem kérnék tőled ilyet....-
*
A nap utolsó fényei végig fojtak a tájon.
A hold derengő szellemképe feltűnt az égen.Izayoi a csarnokban
üldögélt.Setsuna elment ellenőrizni az őrségváltást.
Csend honolt mindenütt.Legalábbis addig.míg egy cseléd nem rontott
be a helyiságbe.
Hullasápadt volt szeplős arca,pupillái tágra nyíltak.
-Hercegnő!A szellem!A városban van!Itt van!!Gyorsan!MEneküljön!-
Alig fejezte be a kis szolgáló,egy katona ragadta kézen Izayoit.
-Fenség!Azonnal jöjjön velem!A kapitány rendelte így!
-Setsuna!!!!Setsuna hol van????-
-Elől maradt többiekkel,kinyomultak a piactérre,hogy megfékezzék azt
a szörnyet....de most jöjjön!!!!
A hercegnő egy pillanatig habozott,aztán követte a katonát,aki végig
szaladt vele a folyosókon.
-Gyorsan,gyorsan kisasszony...erre....-
Kanyar kanyart követett,terem termet...végtelennek tűnt az idő és a
tér....
Aztán hirtelen a katona eltűnt.Vér fröccsent Izayoi arcába.
Felsíkitott és meglátta az aranyszempárt,az ezüst hajzuhatagot.
(folyt köv)