Bonyolult történet





1.fejezet: Új társak


Inuyasha már megint veszekedett Kagoméval.
-Már megint Kougával találkoztál!
-És???! Nem hinném, hogy beszámolóval tartoznék!- és itt elpirult –
visszamegyek a saját világomba- és futott a kút felé. Inu meg utána,
de hirtelen megálltak ugyanis a kútból hangok szűrődtek ki.
-Mondtam, hogy nem erre kellett volna menni- mondta egy fiú hang.
-Dehogynem, biztos vagyok benne!- így egy lánynak a hangja.
-Ja, persze…-és kiszálltak a kútból.
-A…-mondta volna a lány , de a fiú befogta a száját.
-Nahát, Inuyasha , Kagome és Sango…- mondta a fiú.
-Miroku és Shippou- folytatta a lány.
-Ti ismertek minket?- kérdezte Kago.
-Ööö… benne vagytok az egyik könyvünkben…- mondta a lány.
-Ti kik vagytok?- kérdezte Sango.
-Én Lümiere vagyok, ő pedig az öcsém Steven.
-Az öcséd ??? A bátyád vagyok!!
-Nem igaz! Az öcsém va…- ekkor abba hagyták ugyanis észrevették
magukat.
-Tisztára mint Inuyasha és Kagome- állapította meg Sango.
-Igazad van- így a szerzetes.
-Leszállnátok végre rólunk?- kérdezte Inu.
-Hogy kerültetek ide?- tette fel a kérdést Kagome.
-Beleestünk…- felelte Lümi.
-A kútba…- folytatta Steven.
-És ide kerültünk- fejezte be a lány.
-Nem akartok velünk tartani?- kérdezte Kagome.
-De hát, ők még csak gyerekek!!- erre Inuyasha.
-De -felelték kórusba.


2. fejezet: Minden kiderül


2 hete már Inuékkal tartottak az ikrek.
Inuyasha és Kago egyik este beszélgettek:
-Mondanom kell vmit- kezdte Kagome.
-Hmmm…???
-Én Kougát szeretem , sajnálom…-így Kagome. Inu erre felkapta a fejét
és elment.
Kagome a barlang előtt talált a fiúra…ekkor jött meg Kouga.
-Inuyasha tényleg sajnálom, Kouga értem jött mond meg a
többieknek , hogy elmentem, viszlát-és eltünt Kougával együtt.
Inuyasha egy kis idő múlva visszament a barlangba, de hamar
megunta, mert nem tudott aludni ezért elindult kifelé, de ekkor…
-Inuyasha, légy szíves ne menj el!!- mondta Lümiere.
-Miért?- kérdezte.
-Nem hagyhatsz itt minket- felelte a lány.
-Honnan tudod hogy el akarok menni?-
-Megérzés, és különben is attól ,hogy még Kagome nincs itt nekünk
szükségünk van rád!
Inuyasha nem szívesen de hallgatott a lányra. Pár perc múlva mind a
ketten aludtak…

Másnap:
-Hol van Kagome?- kérdezték a többiek Inutól, kivéve Stevent és Lümit.
Helyette inkább a 14 éves gyerek összedugta a fejét.
-Akkor nem sokára megszületünk-mondta Steven.
-Aha…-erre Lümi.
-Nem jöttök?- kiabált oda Sango.
-De…- válaszolták és elkezdtek futni az ikrek a csapat felé.
Mentek egy kis ideig de megjelent Naraku. Inuyasha és a többiek
elkezdtek harcolni. Már mindenki a földön volt, kivéve az ikreket, de
látszott Narakun , hogy őket sem fogja kímélni.
-Na, hugica mehet?- kérdezte Steven.
-Erre várok- hangzott a felelet és Lümiere oldalra emelte a kezét. Ekkor
Naraku padlót fogott. A lány testvére ezt kihasználva átváltozott olyan
farkassá mint Kouga és megtámadta Narakut, aki emiatt megsérült.
Naraku látta , hogy nincs esélye hát gyorsan lelépett. Ekkor Inu nagy
nehezen felállt.
-Ne menj el Naraku!!! Te gyáva….- kiabálta Inu ( és még finom voltam
és nőies, mert ez minden volt csak nem kiabálás).
-Inuyasha nyugodj meg…- mondta Miroku.
-Meg akarsz ismerkedni a karmommal??
-Inuyasha! Hogy mondhatsz ilyet!!- így Lümi.
-És te??- erre Inu de rögtön meg is bánta ugyanis tudta, hogy a lány
mingyárt felrobban.
-Szóval te ilyen hülye vagy??- ment fel a pumpa Lümiereben.
-Én hülye? Te idióta- így Inu.
-Valóban? Te majom!- kiabált a lány.
-Te megpróbálsz hasonlítani Kagoméra, hogy olyan legyen az illatod,
mert biztos vmit használsz de nem lesz olyan!- erre Inuyasha.
-Mi az , hogy megpróbálok! Nekem ilyen az illatom én nem utánozok
senkit!Azt se tudod ki vagyok!- vágta rá Lümi.
-Na és ki?- ordította Inu.
-A szerelmednek a lánya!- így Lümiere, ekkor észbe kapott, elszólta
magát…megkövülten állt mindenki és őt és Stevent nézték felváltva.
-Ti…Kagome …és Kouga…. Gyerekei vagytok??- kérdezte Miroku.
-Igen, de ne mondjátok él nekik- mondta Steven.
-Jó nem mondjuk el- igérték meg a többiek.

                          Folytatom                                                               




                                                    Bettiiyy