Lakótelepi zűrzavar

by Arisa

Előszó
Nem tudom, hogy szánhattam el magam ilyen őrült lépésre! Jó, igaz, hogy a barlangunk beomlott, de mégis… Áh, mindegy! Ezen már úgyis kár rágódni. A lényeg az, hogy én, Kouga elhatároztam, hogy beköltözünk a városba Gintával és Hakakuval. Lesz egy jó kis legénylakásunk, gondoltam. Sajna, nem így lett. De az egész így kezdődött:

1.fejezet – Szellem köz 3.
– Szedjétek már a lábatokat! – kiabált Kouga az utca közepén álló barátaira, akik éppen a kanapét próbálták volna biztonságos helyre juttatni.
– Megyünk már, megyünk! De nehéz ez a vacak! – morgott rá Ginta.
– Nehéz?!? De hát az ég áldjon meg, ti szellemek vagytok!
– Csssst! Kouga! Ha ilyen hangos vagy, más is meghallhatja. – csitította barátját Hakaku.
– Mintha nem derülne ki a kinézetünkből. – dühöngött magában tovább Kouga, miközben besétált a négyemeletes panelház ajtaján.
– Igyekezzetek már gyerekek, már vár rám az asszony az ebéddel! – nógatta Toutousai is a farkasokat.  –Gyertek utánam!
 Felvezette a fiúkat a második emeletre, aztán meg be a jobbra nyíló ajtón.
– Tessék, ez lenne a lakásotok. 2 szoba, 1 konyha és egy fürdő. Pont olyan, mint az összes többi a házban.
Kouga felnézett a plafonra. „Úh, ez aztán jól meg van foltozva! Vajon mi történhetett?”
– Lehet, hogy mégsem kellett volna előzetes megnézés nélkül kibérelnünk ezt a lakást. – nézett körbe Ginta is.
– Mostmár mindegy. – mondta Kouga. - Mondd Toutousai, van valami fontos tudnivaló?
– Hát… gondolkodott el az öreg. –Állatot nem szabad a lakásban tartani. Az én bikám is lent van a kazánházban, néhány másik kedvenccel együtt.
– Jó, rendben. És a szomszédok?
– Ne tarts tőle, hamar meg fogod ismerni őket. De mostmár megyek, az én drága Kaedém már tűkön ülhet…
- Ó, rendben. Akkor viszont látásra! – mondta Hakaku, és becsukta a házmester mögött az ajtót.
Aznap nem történt semmi különös. A fiúk berendezték a lakást, aztán este lett és lefeküdtek aludni. Az éjszaka viszont:
- Mi a fene ez a zaj!?! – ordította Kouga a szobájából.
– Nem tudjuk, de kifejezetten idegesítő! – szólt vissza Ginta a Hakakuval közös szobájából.
Odalentről hatalmas csattanások és roppanások hallatszottak, és néha az egész ház megremegett. Odafentről pedig a szomszédok veszekedésére lettek figyelmesek farkasék. Aztán hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, valami rázuhant Kougára a plafonon keresztül. Az a valami elég súlyos volt, és veszettül szitkozódott…
- Az ördögbe! Ezt a rohadt láncot le kellene valahogy szednem a nyakamból, különben ez az őrült nőszemély még megöl egyszer! – aztán a valami egy pillanatra felhagyott a beszéddel, és elkezdett szimatolni. Aztán kis idő múlva újra megszólalt, immár legurulva Kouga ágyáról a földre. – Mi a fenétől van itt ilyen büdös? Mintha egy farkasveremben lennék!
– Most nagyon nagyot mondtál haver! – szólalt meg egy hang a vaksötétben. Aztán fölkapcsolta az illető a lámpát. Utána pedig velőtrázóan felkiáltott:
- INUYASHA!!!
– KOUGA!!! MIT KERESEL TE ITT?!?
– Ma költöztünk ide Gintával meg Hakakuval. De TE mit keresel itt?
– Itt lakom Kagomével a fölöttetek lévő lakásban.
– Akkor ti veszekedtetek. De mit is mondtál, itt van Kagome? – csillant fel Kouga szeme.
– Igen itt, de tegyél le róla, hogy megpróbálod elcsábítani! – mondta Inuyasha és kiviharzott az ajtón. Kis idő múlva pedig már az ő lakásuk bejárati ajtajának csapódását lehetett hallani. Kouga agyának kerekei pedig egyből elkezdtek forogni. „Itt van Inuyasha és Kagome. Nem túl jó hír, hogy el kell viselnem egy félszellemet, de nem számít. Kagome! Végre ilyen közel hozzám! Azt viszont reggel feltétlenül megnézem, hogy miféle „kedvencek” vannak a kazánházban, mert tuti, hogy azok csinálják ezt a zajt.” Ezután felkelt, és kiment a konyhába, mert a törmelékek között úgysem tudott volna aludni.