3.fejezet - Ejnye, Rin

- Nézd csak Kouga! Virágot kaptunk! - szedett ki egy marék pitypangot Hakaku a postaládából.

- Virágot? Vajon kitől? - ment oda hozzájuk Ginta is.

- Nem mindegy az? - kérdezte Kouga. - Inkább engedjetek ki az ajtón. Tőletek mozdulni sem lehet.

Kouga kitolakodott a bejárati ajtón. Aztán gyorsan vissza is jött. Ebben a pillanatban:

- RIN! Mit keres itt ez a töménytelen mennyiségű virág!?! - ordította el magát egy emelettel feljebb Inuyasha.

- Fiúk, nézettek ki a folyosóra. - suttogta elhűlten Kouga a barátainak. Aztán mind a hárman kimentek. Odakint pedig sárga virágtenger borította a folyosót.

- Inuyasha! Miért kiabálsz? - kérdezte egy emelettel feljebb Sesshy az öccsét.

- Hogy miért?!?  - kiabált tovább Inu. - HOGY MIÉRT?!?!? Ne mondd azt nekem, hogy te nem fulladsz meg ezektől a virágoktól! Állítólag neked jobb az orrod, mint nekem!

- Jobb is, de engem ez az illat nem zavar! - mondta felsőbbségesen Sesshy.

- Nem zavar! Hát itt lesz végem, NEM ZAVARJA!!! Kagome, légy szíves mondd nekem, hogy „Fekszik!”, különben magamtól fogok majd padlót!

- Jobb lenne, ha nem kötnél belénk, öcsém!

- Na nézd csak! A nagy rapper mégis kezdi felhúzni magát!?!

- Inuyasha, elég. - mondta barátjának Kagome.

- Nem, nem elég! Mióta csak ideköltöztetek, Sesshoumaru, csak baj történik állandóan! Virágözön, és folyamatos dobolás a rappjeidhez! Yaken meg folyton felgyújt mindenkit, akitől megijed! Aun a kazánházban meg a múltkor is szétrúgta a fűtés csövét! Itt fagyoskodtunk 2 hétig a TÉL KÖZEPÉN!!!

- Jól figyelj, öcsém! - kezdte Sesshy. - Itt nem csak velem van a baj! Az az őrült pávián a fejünk fölött például folyton mesterkedik valamiben. Arról nem is beszélve, hogy a kihullott hajszálai eldugítják a lefolyónkat.

- Ezt vond vissza! - kiabált le Naraku a lépcsőházon át. - Az én hajam nem hullik!

Sesshoumaru figyelembe se vette, úgy folytatta:

- Kagura a szeleskedésével mindig ellöki a tévéantennát a tetőn. Kohaku felveri a házat az éjszaka közepén az alvajárásával. Kikyou főztjétől bűzlik az egész ház! A szerzetes molesztál minden erre járó lányt. Sango meg erre ugye fejbe vágja, de a csonttörője múltkor is egybenyitotta a lakásainkat, ugyanis kiverte vele a plafont. Ettől a farkas csődülettől pedig kifejezetten büdös van! Arról nem is beszélve, hogy a pincében lévő állatok után néha takarítani is kéne! IGAZ, NARAKU?!?  Te pedig, kedves öcsém, a barátnőddel már alaposan megbontottátok a ház szerkezetét az állandó „Fekszik!” - ezéssel. Akárhol jártok, a végén biztos átlyukasztjátok a padlót!

Mikor Sesshy befejezte, hihetetlen csend borult a házra. Már mindenki kint állt a folyosókon. Aztán egyszerre kezdett el mindenki kiabálni a másikkal, óriási káoszt teremtve ezzel. Mindenki mást okolt mindenért, és ezt most el is zengték egymásnak. Aztán hirtelen mindenki egyszerre előkapta a fegyverét, és támadóállásba helyezkedett. Aztán pedig:

- Bakuryuuha!

- Hiraikotsu!

- Sárkánytánc!

Satöbbi, satöbbi. Aztán hirtelen: BUMM! KRASS! CSÖRR!

Utószó

Most itt ülök a kórházban. A házunk a földdel lett egyenlővé. Persze ez nem csoda, hiszen mindenki egyszerre lendült támadásba. (Még a kazánházban lévő állatok is.) Miután így lebontottuk a fél városrészt, jöttek a tűzoltók, nameg Mancs mentőkutya, és előbányásztak minket a romok alól. (Hivatalosan gázrobbanás történt.^^) Tele lett velünk egy egész osztály a kórházban. De félek, hogy megismétlődik a katasztrófa, mivel már megint veszekszünk, és a kedvencek is a pincében vannak. De itt legalább még Inuyasháék nem csináltak lyukas sajtot az épületből. Na de mindegy. Egy biztos, ha innen kikerülök, akkor keresek magamnak és Ayamének egy jó kis barlangot. (Ugyanis összejöttünk.) Szóval minden jó, ha a vége jó. De mit hallok kintről? Bakuryuuha? Hiraikotsu? Sárkánytánc? NEEEE!!!!!

VÉGE